Elő szokott velem fordulni, hogy történik valami, akármilyen eset, és rémesen sül el; aztán később szinte ugyanaz a dolog megismétlődik, és akkor már tök jó. Most speciel kettő ilyen jut eszembe, a másodiknak van aktualitása:
1.
Tavaly májusban jártam Évi néninél. Már eleve rémesen nyomasztó érzés ott lenni, ezért odázom, amíg csak lehet… De ráadásul akkor épp támadt a nyár, azon a szombaton rohadt hőség volt és én fejfájással ébredtem, amiből migrén lett, amiből – Algopyrin ellenére – rosszullét és hányás, és így mentem el Évi nénihez, mert már nem halaszthattam tovább. Hazaérkezés után továbbra is mindent kihánytam, ülni sem volt erőm és csak másnapra javult az állapot. Mindezt a stressz és a melegfront/napfény generálta migrén miatt….
Ezért idén, mikor sor került az aktuális Évi néni-látogatásra, konkrétan térden állva kértem az Isten, hogy csak most ne az legyen, mint tavaly volt! Ne legyen migrénem, hányásom pláne ne, esetleg ha egy mód van rá, negyven fok és tűző napsütés se legyen….
Erre aznap reggel csodálatos, 17 fokos borús idő volt, fejfájásnak nyoma sem volt, émelygés, hányinger eszembe sem jutott, felfaltam a mozzarellát és a tejeskávét, simán kiértem Évi nénihez – útközben még szemerkélt is az eső, de ezt direkt imádtam – és még délután is kitartott a jó kis hűvös. (Egyetlen gond talán az volt, hogy épp kezdődgetett a menstruációm, és külön imádkoztam, hogy csak addig ne „zendítsen rá”, míg el nem jövök, mert gyűlölök ott vécére menni, ahová a bentlakók is járnak és épp ezért nem zárható a vécéajtó. Mert mi van, ha ott ájul el egy néni. Szóval kerülendő. Épp ezért alig ittam, és még ebben is mákom volt, mert mikor hazaértem, akkorra kezdődött el komolyan a ciklus. Szóval mindent megúsztam, amitől tartottam :-)
Tehát megismétlődött az esemény, de most 2.0 verzióban, sokkal szerencsésebb kimenetellel :-)
2.
Pár hete néztem a Sakkot a Vígszínházban. Akkor tartottam a kötőhártya-gyulladásom tetőpontján….. Allergodil szemcseppel, ami legalább a viszketést megszüntette, de piros és érzékeny volt a szemem, így semmi szemsmink, és képzelhető, hogy hogy néztem ki. A krémsárga hosszúujjú selyemblúzom volt rajtam, ami hiba volt, mert 18.00-kor indultam itthonról, és ekkor még verőfényes 30 fok volt. Tovább a direkt ez alkalomra vett magassarkú, az az igazi magas sarkú színházi cipő, na nem valami extrémen magas, de megvoltam vagy 170 centi benne. Csak azt felejtettem el, hogy tíz éve nem volt rajtam ilyen cipő, valamint, hogy egyszerű fizikai okokból a lábam előrecsúszik benne, miáltal minden lépésnél majdnem kigyalogoltam a patkóból, mintha csak papucs lenne. Tehát egy milliméteres lépésekkel haladtam, vörös, égő szemekkel, verejtékezve a 30 fokban, és mindezt úgy, hogy légiesnek és könnyednek hassak. A villamostól a Vígszínházig eljutni egy maratonnal felért, ott meg az alagsorban lévő vécékhez lemászni… köszi, akárki is építette a Vígszínházat! :-P
Hazafelé tíz percet kellett várnom a villamos indulására, úgyszintén tíz percet a metróra, addigra már gyakorlatilag alig láttam és bármit megtettem volna, hogy levehessem végre a cipőmet.
És a színházi eset feljavított verzióban megismétlődött most, a Vámpírok Bálján! :-D
A selyemblúzt hanyagoltam – majd pont krémsárga, valódi selyem blúzban fogok este 22.30-kor gyalogolni a Blahán hazafelé! – helyette sima fehér blúzt vettem fel, ami jól szellőzik is.
A magassarkút hanyagoltam, helyette felvettem a jó kis kitaposott törpetűsarkúmat, mert csak hátul kopott, amit úgysem lát senki, viszont tudok benne normálisan haladni, sőt ha hazafelé gyanús nyócker lakosok követnének, akár még futni is.
A szemem 90 %-ban rendbe jött, legalábbis nem volt vörös és nem égett. Ezért megkockáztattam, hogy kihúzom szemceruzával. Így kinéztem valahogy. (Igaz, hogy mire hazaértem fél tizenkettőkor, azért már rosszabb volt a helyzet, de addig egész simán kibírtam.)
A színházi este így sokkal kellemesebben sikerült, mint a Sakk (már csak azért is, mert a Bált még jobban szeretem). Saját gyors tempómban tudtam gyalogolni, és így 20 perccel előadás előtt ott voltam, a szemsminkem pedig olyan hangsúlyos lett, mintha én is a színpadról jöttem volna :-D, de legalább nem úgy néztem ki, mint a Sakkon, ami embert próbáló volt.
Hazafelé menet pedig 3 percet kellett várnom a metróra, és nem támadt meg senki útközben.
Úgynevezett „hátrány” csak annyi volt, hogy – naná… - menstruáltam, így előtte meg szünetben is vécésort kellett állnom a tamponcsere miatt, de nem zavart, mert még 25 nő volt mögöttem. Másrészt Herbertet mégiscsak Szemenyei játszotta, akinek szerintem ez a szerep nem annyira való (és direkt azért vettem jegyet erre a 19.30-as előadásra, mert akkorra Jenei Gábor volt beírva, de úgy látszik cseréltek) – de végül is ez sem volt baj, egyrészt mert nagyon bírom azért Szemenyeit, másrészt mintha kezdene belejönni a meleg vámpír szerepbe :-D
Hátrány volt még, hogy kb. éjfélkor aludtam el és másnap 4.30-kor csörgött az ébresztő, de hát azért van kávé és fekete tea, hogy a munkanapot átvészeljem.
A szünetben mondta mögöttem egy lány, hogy ő addig fogja újra meg újra megnézni a Bált, amíg Géza játssza a főszerepet, mert folyton fél, hogy lecserélik. A szívemből szólt, mert én is 85 %-ban Géza♥ miatt nézem meg most kb. 15. alkalommal :-D
Ő azért a Vámpírokban a legjobb, a mostani alkalommal különösen szexisnek éreztem a darabban... Egyáltalán, nagyon bírom őt összességében, civilben is: külsőleg pont a zsánerem, és csak hét évvel idősebb nálam; aztán meg szuper humora van, ami szinte a legfontosabb egy pasiban; ezenfelül aranyos is, a hangjáról pedig ne is beszéljünk. Szóval amíg Egyházi Géza♥ játszik a Bálban, addig én megnézem, az teljesen biztos :-D
Még ha a családom ki is röhög miatta:
- Holnap megyek a Vámpírok Báljára!
- MÁR MEGINT???!
:-D
