Ezt személyes blognak szánom ("csak én és a világ angolul beszélő része tudhatja" :-). Lusta vagyok kézzel írni a naplót, a tinta is elmosódik egy idő után. Olyasmiről írok, ami velem történik, vagy ami arról jut eszembe. Tekintve, hogy főállású, (harmincas) negyvenes irodai patkány vagyok, borítékolhatóan nem lesz 007-es szintű a feszültségfaktor: könyvek, filmek, munka, család, töprengés.
Szívem szerint már nem is mentem volna újabb plazmaadásra decemberben, de a legutóbbi pont a 49. volt, így gondoltam, inkább még idén lezavarom az ötvenediket is. Próbáltam olyan időpontot kigondolni, amikor talán nincs tömeg, így lett a péntek délután 15.00 óra.
Annak ellenére, hogy szerencsésen túlestem a lakásfestésen, ami nagy mumusom volt már majd’ egy éve, az ősz – ami pedig a kedvenc időszakom – mégis elég nyomottan telt.
Elsősorban pont azért, mert Faterra annyira lehetett számítani a lakásfestés, meg egyáltalán a…