Szívem szerint már nem is mentem volna újabb plazmaadásra decemberben, de a legutóbbi pont a 49. volt, így gondoltam, inkább még idén lezavarom az ötvenediket is. Próbáltam olyan időpontot kigondolni, amikor talán nincs tömeg, így lett a péntek délután 15.00 óra.
Így legalább nem a melóból kellett közvetlenül odarohannom, hanem még haza tudtam menni, kajálni, fogat mosni és úgy fordulni vissza.
Gondoltam, hogy decemberben, péntek délután már valószínűleg senki nem jár plazmát adni, hanem shoppingolnak ezerrel a karácsony végett. Hát ez majdnem be is jött. Mikor bementem az előtérbe, alig volt ott ember. Nagyon boldog voltam. Aztán észrevettem, hogy a szokásos „felvételre itt várakozzanak” tábla a recepciós pult másik felén van, ahol nem felvételkor, hanem a donáció után, kifizetéskor kell sorban állni.
Ezen elgondolkoztam, és némileg zavarba estem. (Itt komolyan felmerült bennem az Asperger-gyanú.) Álljak oda, ahová eddig is mindig, ha bejelentkeztem? Vagy, mivel itt van a tábla, amin egyértelműen szerepel a „felvétel” szó, mégis álljak a tábla mögé, a másik oldalra?...
Végül a tábla mögé álltam, de már sejtettem, hogy rossz ötlet, mivel a plazmaadásból kijött csávók álltak előttem és mögöttem, de akkor már öt perce ott ácsorogtam – csak egy recepciós volt, az is valahol kolbászolt –, míg új emberek érkeztek a külvilágból, akik meg egyértelműen az eddig szokásos felvételi oldalon sorakoztak. De már nagyon hülyén éreztem volna magam, ha tíz perc szobrozás után átállok a másik oldalra. Végül jött a recepciós és közölte, hogy a tábla csak a sor féken tartására volt, és valóban nincs változás az eddigi rendszerhez képest, szóval mehettem a másik oldalra becsekkolni, és máris magam elé engedtem vagy három embert, amelyek utánam érkeztek meg.
Ettől máris rosszabb lett a kedvem, főleg mivel kénytelen voltam rájönni, hogy nemhogy alig van ember, hanem pont hogy hosszú tömött sorokban érkeznek. Sajnos, a karácsonyi shoppingoláshoz elengedhetetlen a pénz is, azt pedig plazmaadással – is – lehet keresni, tehát a népek eljöttek plazmát adni a péntek délutáni időpont ellenére is, hogy majd abból vásárolhassanak karácsonyra. Remek szervezés tőlem.
Ráadásul a vérnyomásom csak 100/66 volt, aggódtam, hogy ezen fennakadnak, de a doki – hú, de helyes fiatal csávó volt :-) - simán beengedett. Ezek után már csak pisilni mentem, aztán kiültem a váróterembe.
Ott többen voltunk, de csak egy nő, aki előttem jött (vagyis utánam, de a kavarás miatt előttem csekkolt be). Még őt sem hívták be. Teltek a percek, eltelt öt perc, tíz perc, száz perc…. én pedig olyan sokat ittam indulás előtt, hogy éreztem, hogy megint kell pisilnem. Ha most rögtön behívnak, akkor is mire elszüttyögnek az előkészületekkel, rákötnek a gépre, lemegy a plazma (35 perc), utána 5 perc pihegés, azalatt összepisilem magam, így még egyszer elrohantam a retyóra – tiszta ciki nap volt ez –, és már a fülkeajtót csuktam magamra, mikor hallottam, hogy szólítanak. De persze én nem voltam ott, így az előttem/utánam jött csaj bement helyettem, én pedig újabb öt percet ültem kint, míg végre engem is behívtak nagy nehezen.
Fektetve vették le tőlem a plazmát, pedig jól voltam, csak rémesen álmos. Fárasztó volt az egész hét, annak ellenére, hogy hétfőn még szabin voltam; nem aludtam túl jól, sokat kellett koncentrálni a melóban, és pont a plazmaadás miatt még reggel 8.30 előtt ittam meg az utolsó adag koffeinemet, szóval majd’ leragadt a szemem.
Az Ördög Pradát visel-t olvastam közben. Bírom ezt a könyvet: végre egy olyan munkahely, ami mellett még az enyém is elviselhetőnek, sőt szinte kellemesnek tűnik :-D
Simán lement a plazma, semmi bajom sem lett, csak az álmosság nem tágított. Aztán kimentem, teát ittam, sorban álltam a kifizetéseknél, felmarkoltam a pénzt és a Bözsi utalványt, és kaptam egy oklevelet az 50. plazmaadás alkalmából :-) Ki hitte volna, mikor először jöttem, hogy egyszer elérem ezt a számot? Igaz ugyan, hogy nem is tegnap volt.
Miután megittam a kakaót is és összeszedtem magam, érdekes módon éberebb és elevenebb lettem. Mintha nem plazmát adtam volna, hanem ittam volna egy zöld teát. Kint a hidegben meg pláne jól éreztem magam. Az is megfordult a fejemben, hogy elsétálok a Vörösmarty téri karácsonyi vásárt nézegetni, de már a plazmaközponttól száz méterre is akkora tömeg volt, hogy inkább csak az Astoriáig gyalogoltam a kivilágított körúton. Útközben beugrottam a DM-ben, ami okos ötlet volt, mivel itt tudtam venni K2 vitamint, ami a saját DM-ünkben nem volt.
Aztán hazajöttem, filmet néztem, kajáltam, este 21.05-kor pedig felhívott Kati barátnőm. Már bennem volt egy erős macskamenta tea, és majd’ elaludtam, de mégis fogadtam a hívását, mert tudtam, hogy marha hosszasan szokott beszélni, és ha most nem veszem fel, később nekem illik majd visszahívnom, ergo kifizetnem a telefonszámlát is…. Több mint egy órán át beszéltünk, jólesett, csak még álmosabb lettem a végére.
