Eredetileg a téli szünetben akartam elmenni egy teljes véradásra – amikor napközben is ráérek –, de technikai okok miatt mégsem lehetett.
Egy vagy két ízben ugyanis Seduxennel szunyáltam, ami marha soká ürül ki a szervezetből (viszont olyan jól lehet vele aludni!) – így a véradás jócskán elhalasztottam.
Tavaly tavasszal voltam ott utoljára, és épp folyt a felújítás, így ideiglenesen az emeletre kellett menni, más terepre, ami idegesített, mivel utálok ismeretlen helyen mászkálni. Már akkor is csúszásban volt a felújításuk – naná, közszféra ők is –, de reménykedtem, hogy talán az azóta eltelt tíz hónapban csak befejezték. Láttam is az OVSZ honlapján, hogy igen! Így egy nap elbaktattam hozzájuk.
Már a véradásra való rákészülés is egy kis stressz volt, mivel a vérnyomásom újabban megint marha alacsony. Illetve hát mindig az. Ezért jó párszor már kibasztak véradásról. A plazmások ennyivel jobbak, ők adnak vérnyomásemelő cseppet, de hát az OVSZ állami szerv, ott nyilván nem telik egy 800.- Ft-os üvegcsére. Na mindegy, tudtam, hogy nekem kell gondoskodnom a vérnyomásomról meg a hemoglobinomról is. Utóbbi ügyében szerencsére van vastablettám, illetve száraz vörösborom, amit még Fatertól kaptam – ő is kapta valahonnan –, amiből esténként egy ujjnyit direkt megittam, direkt a véradás miatt. A vérnyomás ügyében pedig hát egyértelműen csak a sok folyadék ivása segít, illetve ha például izsóp teát iszom, mert az az egyetlen gyógynövény, ami emeli a vérnyomást. (Bezzeg milyen sok van, ami csökkenti. Nagyon köszi.)
Szóval az egyik napon meló után elkúsztam a Karolinára. Tényleg megújultak, viszont én csak csetlettem-botlottam, mintha még a büdös életben nem jártam volna ott, holott legalább hússzor voltam már náluk, viszont most minden máshol és máshogyan volt. Először is volt lábzsák, mint a plazmaadásnál!! Már ez eleve megzavart. Aztán voltak kis szekrények. A váróterem is máshogy volt. A retyók is a folyosó másik oldalán. Szóval minden más volt, tisztára zavaróan, komolyan autista embernek éreztem magam :-D
A plazmaadáshoz való igazolást a múltkor már eleve a recepción kellett kérni, így most is rögtön szóltam, de kiderült, hogy most már nem így van, hanem majd a vérvevőknek kell szólni. Kitöltöttem hát a kérdőívet, és közben majd’ összepisiltem magam, mert induláskor is ittam, meg még az utcán is a magammal hozott izsópteából, és most a kérdőívtöltés közben is. A plazmás tapasztalatokból tudom, hogy ha szétrobbanóban van a hólyagom, akkor ideális a vérnyomásom.
Most ráadásul már sorszámos rendszer volt, nem ordított ki a nővérke az ajtón, hogy „Kovács Béla!”, mint eddig. Hát ez mondjuk tetszett. De most a doki egy pasi volt, akit még sosem láttam, ráadásul a jobb karomon mérte a vérnyomást, ami szintén nem tetszett, mert megszoktam a balt, és mert a jobb karomon sajnos van egy heg, amire folyton rákérdeznek. Nagyon kellemetlen lesz, ha ezentúl mindig jobb karon néznek vérnyomást, márpedig most az asztal úgy áll, hogy ez várható a jövőben is. Eddig – mondanom sem kell – hogy ez is pont ellenkezőleg volt.
Na de a vérnyomásom tökéletes lett!! A hemoglobinom is, bár afelől nem is volt kétségem. Jó az egri bikavér. Elrohantam pisilni – már nagyon aktuális volt –, aztán mentem volna a véres terembe, de kiderült, hogy nem, most már ez is sorszámhívós rendszerű. Ez persze jobb is, csak megint hülyén éreztem magam.
Bent a vérteremben már szinte simán ment minden. Kértem plazmaigazolást – nem felejtettem el!! – lepakoltam, felfeküdtem, megszúrtak, álmélkodtak, hogy már milyen sokszor adtam vért stb. Mondjuk ezt a felújítást jobban is átgondolhatták volna, mert mindössze egy álló fogas van a véradó teremben, az eddigi hosszú fogassal szemben, ahová sok kabát fért, most meg ha már két donor rápakolt, a következőknek már nem jutott hely.
A vér marha gyorsan lement, szinte nem is éreztem, és a plazmaadáshoz képest roppant rövid ideig tartott :-D Kicsit még henyéltem, aztán elindultam, és totál semmi bajom nem volt, míg haza nem értem. Illetve utána sem. Másnap voltam picit gyenge, de – szerintem a vastabletta, vörösbor és a futások meg lépcsőzés miatt – igazából szinte meg se kottyant. Csak utólag visszaemlékezve éreztem magam tök hülyének, amiért olyan amatőr módon botladoztam, mint valami óvodás vagy efféle…
