Ezt személyes blognak szánom ("csak én és a világ angolul beszélő része tudhatja" :-). Lusta vagyok kézzel írni a naplót, a tinta is elmosódik egy idő után. Olyasmiről írok, ami velem történik, vagy ami arról jut eszembe. Tekintve, hogy főállású, (harmincas) negyvenes irodai patkány vagyok, borítékolhatóan nem lesz 007-es szintű a feszültségfaktor: könyvek, filmek, munka, család, töprengés.
Röviden: utálok telefonon beszélni.
Van kivétel, Öcsémet például mindig felveszem, illetve ha valamiért elmulasztottam, akkor rögtön visszahívom, de hát vele beszélni jó.
De úgy általánosságban rühellem a telefonálást.