Ezt személyes blognak szánom ("csak én és a világ angolul beszélő része tudhatja" :-). Lusta vagyok kézzel írni a naplót, a tinta is elmosódik egy idő után. Olyasmiről írok, ami velem történik, vagy ami arról jut eszembe. Tekintve, hogy főállású, (harmincas) negyvenes irodai patkány vagyok, borítékolhatóan nem lesz 007-es szintű a feszültségfaktor: könyvek, filmek, munka, család, töprengés.
Mióta felbukkant a koronavírus, csak egyszer voltam plazmát adni, március 13-án pénteken. Ez kimondottan szerencsés napom szokott lenni (már csak azért is, mert péntek), és tényleg egész jól alakult, csak pont a plazmaadás volt vacak élmény.
Ahogy elhatároztam, hogy felhagyok a hennázással és visszatérek a hagyományos hajfestékekhez, szinte rögtön vettem is egy dobozzal :-) Épp ott volt előttem a DM-ben és megtetszett. „Középszőke” volt a neve, de valójában kellemes világosbarna, pont amilyent szeretnék.