Mióta felbukkant a koronavírus, csak egyszer voltam plazmát adni, március 13-án pénteken. Ez kimondottan szerencsés napom szokott lenni (már csak azért is, mert péntek), és tényleg egész jól alakult, csak pont a plazmaadás volt vacak élmény.
13-án már ki volt hirdetve a veszélyhelyzet, viszont mikor bejelentkeztem, még nem, így haboztam kicsit és végül úgy döntöttem, elmegyek. (Akkor még kijárási korlátozás sem volt, és beteg is kevés, halott meg egy szál sem.)
A reggel és a munkanap nagyon szépen telt, így örömmel indultam a plazmaadásra. Ott viszont máris sokként ért, hogy előttem a sorban már állt KÉT csávó. Mit keresnek ezek itt fél kettőkor… Az egyiket hívta is a recepciós, és akkor derült ki, hogy egy (fél?)ázsiai egyetemista jellegű gyerek az.
… Akkoriban még inkább csak a kínaiak, olaszok meg iráni egyetemisták voltak fertőzöttek, így kicsit gyanakodva pislogtam erre a srácra :-D
De nem is ez volt a baj, hanem az adategyeztetés. A recepciós csaj nem értett angolul, elő kellett keríteni egy dokit, aki fordított, aztán felvették az adatait, de viszont nem volt ott a srác lakcímkártyája, csak az albérleti szerződése, akkor ezen nyammogtak egy sort, hogy hát ezt nem lehet elfogadni, adjon lakcímkártyát, de hát az nem volt neki. Így végül elhajtották, a haverjával együtt, mert a sorban előttem álló másik srác nem plazmát adni jött, csak kísérte ezt a kínait. De az egész jelenet tök sokáig zajlott, nem ilyen flottul, mint ahogy én most leírtam, a nyelvi nehézségek miatt.
Én nagyon mérges voltam, mert direkt rohantam, hogy még a tömeg előtt sorra kerüljek, utálok sok embert kerülgetni, erre a hülye ázsiai lúzer miatt itt rohadok már húsz perce, akinek pedig itt se kéne lennie. Mintha én elmennék a munkaügyi központba, végighallgatnám az ügyintézőt, aki félórát foglalkozik velem, aztán közölném, hogy oh, nekem nem is kell meló, hisz van állásom, csak úgy viccből jöttem most ide.
A járványra az utalt, hogy a recepciós meg a doki is maszkot viselt, valamint ki volt rakva a pultra kézfertőtlenítő, hogy minden előtt azt használjuk. És nyilatkozatot kellett kitölteni, hogy jártunk vagy sem külföldön mostanában.
A vizsgálatkor a doki megkérdezte, élnek-e még a szüleim – kicsit visszahőköltem, vazze, annyira öregnek nézek ki, mint akinek már nem élnek a szülei?? De a doki csak azért kérdezte, hogy figyelmeztessem őket, ők a veszélyeztetett korosztály és kerüljék a tömeget stb. (Ezt másnap így adtam elő az ősöknek: „A doki megkérdezte, hogy éltek-e még, és azt üzeni, hogy vigyázzatok magatokra!” – mint egy maffiózó :-)
Maga a plazmaadás simán zajlott, na de ami utána volt! És ez megint nem volt összefüggésben a járvánnyal. Ekkorra már beindultak a délutáni donorok is, állt a sor a recepciónál. De mi, akik már túl voltunk a plazmaadáson, mi is álltunk a pult másik oldalánál, várva a pénzre, szendvicsre és kávéra.
De a hülye recepciós nő – nem csípem ezt a csajt amúgy sem – az istennek nem velünk foglalkozott, hanem csak az újakat csekkolta be, egyiket a másik után. Holott pont elég donációra váró volt, másrészt az az alapvetés, hogy az elsődleges a most plazmaadáson átesett páciens! Bakker, 35 percig vastag tű volt a karunkban, 7-8 deci folyadékot vesztettünk, plusz a próbavér-fiolák, hadd ne kelljen utána még húsz perceket ácsorognunk, mert leesik a vérnyomás és rosszul leszünk. De a hülye recepciós szart ránk és vagy öt új bejövőt elintézett, míg én ott kornyadoztam (és ekkor már mögöttem is álltak további frissen szúrt emberek). A normális recepciósok tudják ezt, csak ez a marha vörös nő nem.
Na végre aztán sorra kerültem és megkaptam a pénzt, szendvicset és a kávéautomata zsetonját, de itt volt a még rosszabb dolog. A kávéautomata ugyanis nem működött, mivel az egyik nővérke éppen ezalatt töltögette fel kávéporral, pohárral, vízzel. Sokáig. És látszott, hogy még sokáig nem fejezi be. Tehát nem jutottam hozzá a plazmaadás után szokásos azonnali kakaómhoz, ami jó forró, édes, cukros, és ha utána harapok pár falat szenyát, már nyugodtan megyek haza, nem leszek rosszul. Nem hiszem el, hogy nem lehetett volna valamikor korábban töltögetni azt a kurva automatát!
Annyira megviselt a barom kínai gyerek, a donáció utáni húsz perces sorbanállás és hogy nem jutottam kakaóhoz, hogy totál berágtam és eldöntöttem, egy ideig nem jövök ide. Vagy előzetesen megpróbálom kipuhatolni, melyik recepciós lesz aznap.
Közben aztán bevezették ezt a kijárási korlátozást, így nem is jutott eszembe, hogy mehetnék plazmát adni. Végül is az nem olyan orvosi beavatkozás, mint a művese-kezelés, ami egyértelműen szükséges.
De aztán jöttek szembe a FB-n a bejegyzések, meg az újságcikkek, hogy menjünk vért adni, mert az nagyon kell, és a plazmaközpont is azonnal kiírta méteres betűkkel, hogy ők nyitva vannak, hozzájuk lehet menni, mert egészségügyi izémicsodára nem vonatkozik a kijárási korlát, és várnak mindenkit!! Gondolom, alaposan lecsökkent a donorszám, az pedig rossz hatással van a bevételre.
Most azon gondolkodom, hogy menjek-e – majd – plazmát adni megint. Mostanában nem, mert migrénem van már 4. napja és így nem tervezek semmi hősiességet. De majd valamikor. Egyelőre egészséges vagyok, plazma útján úgysem terjed a koronavírus, a pénz mindig jól jön, és a tömeg is nyilván rettentően csekély most.
Na de azért mégis van kockázat. Rám lehel a nővér – nem hord maszkot mindegyik –, vagy én lehelek rá egy nővérre vagy másik donorra, sose lehet tudni… 7.000.- Ft-ért kockáztassak? De másfelől meg ott vannak a szerencsétlen betegek, akinek tényleg kell a vérplazma. A vérzékeny kisgyerekek és hasonlók. Most tehát ezen tépelődöm, hogy menjek-e vagy ne, hülye dolog lenne-e elmenni vagy önzetlenség, és ha maradok itthon, azt okosan teszem-e, vagy gonoszság a plazmára várókkal szemben? (No meg a szegény cég is éhen hal.)
