Ezt személyes blognak szánom ("csak én és a világ angolul beszélő része tudhatja" :-). Lusta vagyok kézzel írni a naplót, a tinta is elmosódik egy idő után. Olyasmiről írok, ami velem történik, vagy ami arról jut eszembe. Tekintve, hogy főállású, (harmincas) negyvenes irodai patkány vagyok, borítékolhatóan nem lesz 007-es szintű a feszültségfaktor: könyvek, filmek, munka, család, töprengés.
Kezdek olyan lenni, mint Amy Farrah Fowler, az évi egy randevúval, amit megígért a mamájának (persze mielőtt Sheldonnal találkozott volna :-D) Az idén is volt egy, kb. hasonlóan sikeres, mint a 2017-es meg a 2018-as.
Most is Dóri kezdte rágni a fülemet, mint 2018-ban. Hogy jaj, van a Tamás nevű…
A hétvége igen jó volt, leszámítva a hőséget. Már pénteken elkezdődött: ugyanis eldöntöttem, hogy elveimet megszegve (12.00 után nincs koffein) hazafelé mégis iszom egy Frei kávét, karibi rumosat, és majd a rum úgyis kioltja a koffein élénkítő hatását estig :-D
Meg is volt a kávé, szuper is…