A hétvége igen jó volt, leszámítva a hőséget. Már pénteken elkezdődött: ugyanis eldöntöttem, hogy elveimet megszegve (12.00 után nincs koffein) hazafelé mégis iszom egy Frei kávét, karibi rumosat, és majd a rum úgyis kioltja a koffein élénkítő hatását estig :-D
Meg is volt a kávé, szuper is volt, kivéve, hogy azt gondoltam, elcserélték a rendelésemet, mert az ital hideg volt. Ugyan a karibi rumos leírását előzőleg teljesen megjegyeztem fejben – kivéve a jégkockákat. Ezért megdöbbentem, hogy ez hideg?! De nagyon finom volt, mihelyt átállítottam az agyam arra, hogy hideg kávéval van dolgom. A rum ütött erősen, de a kávé kioltotta a rum alkoholos hatását.
Olyannyira, hogy utána még egy kiló barackot is vettem a piacon, és nem gabalyodott össze a nyelvem vásárláskor.
Délután befaltam egy jó adag sóletet, aztán két óra múlva lementem futni, hogy addigra már a sólet úgyis távozott a gyomromból. De a sólet makacsul ott maradt, vagy legalábbis úgy éreztem – mintha tégla lett volna a hasamban, ráadásul szelek gyötörtek, amit futás közben visszatartani sem könnyű. Ezenkívül még baromi fülledt meleg is volt, hiába este 19.00 óra. Ezért csak egy kört futottam és hazajöttem.
Szombaton Tesómékhoz voltam hivatalos, ez volt a hétvége fénypontja. A közlekedésre mindig bőven hagyok időt, így olyan korán értem a HÉV-hez, hogy az előzőt (félóránként jár) még láttam elmenni. „Szerencsére” nagyon kellett pisilnem – keveset ittam, de hát az ébresztő kávé… - így volt idő beszaladni a Tesco mosdójába. Félóra várakozást, aztán még félóra HÉV-ezést nem bírtam volna ki így.
Tesóméknál rögtön Zéti fogadott a teraszon, kis ingben, rövidnadrágocskában, annyira édes poronty!! Ettem és kávét ittam, utána pedig még játszottunk kicsit a játszószőnyegén. Zéti az egyetlen ember, aki minden találkozáskor egyre értelmesebb és okosabb, a többiekkel inkább fordítva van :-D Most már például nem is használ pelenkát, hanem szól, ha vécéznie kell, és szépen elintézi segítséggel, mint egy felnőtt. Nagyon ügyes!
Megérkezésem után alig félórával már indultunk is a ’szokásos’ piacra. Ott isteni választék volt, bár sajnos nagy tömeg. És meleg. De a meleg, a sok szabad levegő miatt, elviselhetőbb volt, mint Budapesten. És az a sok finom zöldség, gyümölcs, sajtok és sonkák! Nekem még bőven maradt a múltkori sonkából (jó három hete vettem pedig), ezért most csak parenyicát vettem, valamint két cső kukoricát. Utóbbit már rég nem ettem így csövesként. Egyet azóta már meg is ettem otthon, elképesztő finom volt. Ha tudom, többbet is veszek.
Ezenkívül ettünk még kürtőskalácsot is. A piac végeztével pedig az utcán sétáltunk, aztán egy fagyizóba beültünk, ahol Tesóm fagyit evett, Zéti is kapott belőle – itt végre tudtam rövid videót csinálni róla, mert pont velem szemben ült :-) Rég nem fotóztam le, pedig mikor nem találkozom vele, szívesen nézegetném a kis arcát, de a legutóbbi fotóm (a telefonomban) kb. februári. Azóta bőven nőtt és szépült.
Piac és fagyi után hazaindultunk. Zéti aludt egyet a kocsiban, Öcsém beugrott vásárolni, Ági pedig elmesélt egy tök rejtélyes, ijesztő sztorit. Imádom az ilyeneket! – Mármint hallgatni, nem átélni :-D Most azóta is annak a történetnek a magyarázatán tépelődöm.
Tesómékhoz hazaérve jó ideig a kertben játszottunk a poronttyal. Illetve először a kocsiban. Zéti nem is akart egyelőre kijönni a kocsiból, beült a vezetőülésre és „vezetett”, hihetetlen aranyosan, aztán átmászott az anyósülésre, akkor én beültem mellé, kapcsolgattuk a lámpát, letekertük az ablakokat – ez nagyon tetszett neki –, bekötöttem a biztonsági övet (ez is nagyon tetszett – hogy ha megnyomja a piros gombot, akkor a biztonsági öv visszaslisszol a helyére!). Érdeklődött a műszerfalon lévő dolgok iránt, én pedig elmagyaráztam belőle, amit épp tudtam. Tesóm közben a kertben gazolt. Később aztán labdáztunk és frizbiztünk is.
Ezután ebédeltünk eszméletlen finom rizottót és gombapörit, majd házi diós kalácsot, ami volt olyan jó, mintha valami cukrászdában vettük volna. Ezt követően Zéti Ágival elment aludni, mi Öccsel kiültünk a kertbe, ahol ő még dolgozott kissé a laptopján, én pedig betoltam egy sört. Jólesett abban a hőségben…
Délután úszni mentünk. Aggodalommal készültem rá, mert nem szeretek fürdőruhában mutatkozni, holott úszni meg egyáltalán vízben lenni imádok. De mikor mondták, hogy bányatóból kialakított strand, kicsit megnyugodtam, itt valszeg nem lesznek luxuskülsejű fotómodellek, ahonnan én kirínék.
A tó közel volt és valóban roppant kellemes. Elég sok ember, de mégis bőven akadt hely, ahol letelepedhettünk. Sok gyerek is volt, de Zéti mégis simán tudott homokozni, hintázni, csúszdázni. Én persze lehetőleg azonnal a vízbe mentem, ahhh…. isteni volt a 35 fok (árnyékban!) után a langyos kis bányatóban lubickolni!
Ágiék is jötték Zéténnyel! A poronty édes kis úszónadrágban, de ő valamiért nem lelkesedett olyan vadul a vízért, mint mi többiek. Bejött ugyan, de nem teljesen, Ági megúsztatta ugyan kicsit a fürdődeszkán, de azért inkább csak úgy combközépig jött be szíve szerint. Később karúszóval lubickolt, és mikor találtunk egy szabad felhasználású vízipisztolyt, akkor engem locsolt vele :-D
Ugyanis, megdöbbentő módon, a gyerekeknek aranyos kis játszósarok volt kialakítva, többek között homokozóval, a homokozóban pedig egy csomó játék volt! Először azt hittem, ezeket csak itthagyták a most éppen fürdő többi gyerekek, de nem. Ezek direkt a vendégeknek voltak kitéve. És nem lopták el őket! (Vagy ki tudja? Lehet, hogy eredetileg háromszor ennyi volt :-D) Szóval itt talált Zétény vízipisztolyt, meg lapátot, kis gereblyét, delfint és fókát később.
A vízben az szórakoztatta nagyon, amikor engem lelocsolhatott a vízipisztollyal, én pedig fejvesztve menekültem, illetve olykor hangos csobbanással belecsapódtam a vízbe, mint a kardszárnyú delfin, miután feldobta magát :-DD Így utólag éretlennek tűnik a viselkedésem, de a porontyot annyira szórakoztatta a dolog, hogy szívesen csinálnám akár egész nap is.
De meglepő módon Zéti aztán otthagyta a tavat, és inkább homokozott vagy sörnyitót keresett, így felváltva őriztük. Furcsa logika! Azt gondolná az ember, hogy 35 fokban ki sem lehet robbantani a vízből valakit, erre a gyermek inkább a szárazföldön játszik, ki érti ezt…
De azért nagyon jó volt, Zéti igen jól érezte magát, csúszdázott is, talált mindenféle érdekes dolgot. A legédesebb az volt, amikor megállt két fickó előtt, akik épp dobozos sört ittak, és csak nézett fel rájuk szótlanul, nagy szemekkel. A srácok nevettek, kérdezték, kér-e sört, és hogy nem lehet elég korán elkezdeni :-D Mi is nevettünk és mondtuk, hogy a sörnyitót (dobozos sör nyitófülét) szeretné. Erre leszedték és nekiadták, amitől nagyon boldog lett :-)
A távolból mennydörgés és felhők jöttek – bár itt még jó idő volt – úgyhogy idővel összepakoltunk, visszaöltöztünk és mentünk.
Tesóméknál még rövid vacsora/uzsonna is volt, Ági saját sütésű kenyerével (nekem is kéne már újra saját kenyeret sütni, de folyton elfelejtek receptet nézni, normális lisztet venni meg új élesztőt)… Aztán hazaindultam.
A hazaút sajátos volt, majdnem minden az orrom előtt ment el és várni kellett, de nem baj, olvastam és a nap eseményeitől kellemes fáradtságot éreztem. Sajnos néhány szúnyog azért megcsípett ma – a bal combomon éreztem is, hogy viszket meg duzzadt.
Hazamentem, néztem az Elfújta a szelet, amit a hétvége folyamán több részletben néztem végig, aztán szunya.
Vasárnap hajnalban felkeltem futni. Egyre később kel fel a nap, ebben annyi a jó, hogy nem „kell” már olyan korán kelni, mint mikor már 4.10-kor is fényes nappal van. Ezeket a hétvégi hajnali futási keléseket ilyenkor egyre későbbre tolom, ami remek.
Maga a futás elég jól ment. Most legalább nem jött rám a szellentés, mint pénteken, valamint tömeg és hőség sem volt.
Zuhanyozáskor megrökönyödve láttam, hogy a bal combom hátulján/külső felén nagy piros duzzanat van, nem annyira kiemelkedő, mint inkább kiterjedésében nagy. Szúnyogcsípés! Éreztem én tegnap, de csak most néztem meg. Pont ott volt, ahol a combon az a „zsírpúp”, így először azt hittem, az, míg nem tudatosult, hogy ez duzzadtabb, piros és ha megfogom, sokkal melegebb, mint a mellette lévő bőr.
Reggeli közben még néztem némi Elfújta a szelet. Egyhuzamban nem lehet ilyen hosszú filmet megnézni, főleg az utolsó félórát, ahol egymást érik a tragédiák. Aztán elmentem az Árkádba vásárolni és főleg Café Frei-t inni!
Direkt nem siettem, mert a múltkor a Mammutban nyitás után 20 perccel még alig volt vendég, és az ciki; hát most az Árkád Freibe is pont nyitás után 20 perccel érkeztem, és már egy csomóan voltak ott… Nekem már súlyos koffeinhiányom volt, így beálltam a sorba, még ha állva kell is kávét innom… Háromféle kávét is felírtam, hogy a pillanat hevében döntök majd, végül egy negyediket rendeltem: dubaji fűszeres cappuccinót :-) Mmmm, nagyon jó volt.
Ezután vásárlás, majd haza. A szúnyogcsípés eléggé nyugtalanított, normális, hogy ilyen nagy és meleg?... Tükörrel megnéztem (majdnem pont a combom hátulján van), és láttam, hogy voltaképpen kettő csípés van egymástól 2 ujjnyira.
Kíváncsiságból rákerestem a neten erre az extrém szúnyogcsípésre. Na, ott írták, hogy egyesek allergiásak lehetnek a szúnyogcsípésre! Ilyet még sosem hallottam… Anafilaxiás sokk meg effélék. Azonnal befostam rémületemben, de aztán ráeszméltem, hogy a csípés tutira a strandon történt tegnap délután, mert a napközben hordott levágott szárú sortom azt a szakaszt eltakarja, és csak a vízparton voltam bikiniben. Már tegnap este is éreztem, hogy meg vagyok csípve, azóta pedig hazajöttünk a strandról, vacsiztunk, én hazautaztam, néztem az Elfújta a szelet, aludtam, futottam, megreggeliztem, Frei kávét ittam, vásároltam és hazajöttem, az anafilaxiás sokk pedig max. 2 perc alatt jön létre. Úgyhogy ezen nem aggódtam tovább.
De azt is írták, hogy esetleg a szúnyog, a permetezés miatt, mindenféle vegyi anyaggal fertőzött lehet, vagy mutáns szúnyog volt; vagy ki tudhatja… A csípések körüli vörös terület pontosan 14x12 cm, szóval azért nem megnyugtató. Talán menjek orvoshoz hétfőn? De ha kiröhög? Szúnyogcsípés miatt! Mindenesetre lekentem aloe vera zselével, amit rögtön betettem a hűtőbe, a jobb hatás miatt. Rátettem a mélyhűtőből némi fagyasztott sóletet is, hátha jobb. Késő délután pedig, amikor hosszabb sétát tettem, vettem Fenistil gélt. Erre azt írják, csillapítja a viszketést; hát, őszintén szólva azóta viszket igazán, hogy Fenistilt tettem rá, de az is lehet, hogy ez a gyógyulás jele.
Ma hétfő este van, két napja volt a csípés, és mintha valamivel jobb lenne. – Ja, azt is írták, hogy fertőzött szúnyogcsípés esetén belobbanhat a combhajlati nyirokcsomó… Ahogy ezt elolvastam, rögtön éreztem, hogy fáj a combhajlati nyirokcsomóm! :-D
A munkanap nem volt egyszerű a combom miatt, mert pont azon a részen ülök. Szóval a combom hátulján ülök. A duzzanat ugyan a külső comb felé van, de maga a két csípés hátul, az ülőfelületen. Egész nap próbáltam valahogy nem ránehezedni, de ez eléggé macerás.
No hát remélem, hogy elmúlik, mert elég idegesítő. Most inkább ’csak’ viszket, csak akkor fáj, ha pont ránehezedem, és még elég vörös – bár kevésbé talán, mint tegnap – és melegebb, mint a többi bőröm.
A büdös életben nem találkoztam még ilyen szúnyogcsípéssel. Jó kis szuvenír egy szép családi napról :-D Ha fejlemény lesz az üggyel kapcsolatosan, leírom (remélhetőleg azt, hogy simán elmúlt).
