Tessék, mennyi dolog megtörténik mostanában, amiről soha nem gondoltuk, hogy előfordulhat! Világjárvány, háború; most meg egy Frei, amiről ma eldöntöttem, hogy bojkottálom, holott amúgy szuper :-(
Ahogy már sokszor írtam, a Frei kávézókat imádom, mert finomak a cuccok és ár/érték arányban is jók. Egy baj van velük, hogy többnyire tömve vannak és nincs üres hely. Ezért örültem, mikor megnyitott a Nyugati téri, habár most már azt is felfedezték a népek és az is tömve van.
Emiatt szoktam leginkább hétvégén reggel járni kávézni – persze nem minden héten –, nem pedig hétköznap meló után, mert akkor a város összes lakosa a kávézókban tobzódik valahogy.
Tavaly év végén meglepve vettem észre, hogy nyílt egy új a Falk Miksa utcában (vagy már régebben megnyílt, csak én nem figyeltem fel rá?). Nosza, a decemberi szabim alatt oda is mentem, mert valami karácsonyi különlegesség volt, diós-mákos bejglis kávé, és gondoltam, azt ott megkóstolom.
Oda is mentem, rendeltem is, mire közölték, hogy „nincs”.
Felszaladt a szemöldököm, mert az ilyesmit nem szeretem (baszki, már nem a nyolcvanas években vagyunk!), és kifordultam, mint Petőfi a konyhából. De azért még észleltem, hogy itt jó sok hely van és nincs tele, valamint hogy rengeteg szendvics van a pultban!!
A Frei szendvicsek eszméletlen finomak, bár nem olcsók, viszont megérik az árukat. Az az egy baj van velük, hogy nem minden kávézóban vannak, hanem csak némelyikben. És a fene se tudja előre, hogy melyikben vannak. Én pedig többnyire reggel megyek oda, reggel pedig nem sütire vágyom, hanem szendvicsre vagy legalább a sonkás-sajtos kosárkákra. Szendvics pedig ugye orosz rulett, hogy hol van éppen, vagy esetleg pont előttem fogyott el. Így nagyon örültem, hogy most ebben a Falk Miksa utcaiban van, méghozzá sok!
Vissza is mentem valamikor később, csaptam egy jó reggelit szendviccsel, kávéval, és király volt. – Persze nem az aktuális különleges kávéval, hátha az megint „nincs”. – Igaz ugyan, hogy a kávét kihozták, nem pedig én mentem érte sorszám szerint, pedig utálom ha kihozzák, mindig az az érzésem, hogy valami jattot akarnak, pedig a Freiben azt – is – szeretem, hogy önkiszolgálás van, nem pincérkedés (bár Egerben meg Győrben is az asztalhoz hozták, az se tetszett).
Elmentünk egyszer Zsuzsival is, és szintén jó volt. Aztán elmentünk egyszer több hét elteltével, amikor viszont meglepve láttuk, hogy az van kiírva, „Sajnáljuk, zárva vagyunk!”
Ekkor 9.20 volt, a honlap szerint 9.00-kor nyitnak. Mi ott álltunk éhesen, koffeinhiányosan; már annyira felkészültünk a finom szendvicsre és kávéra… Gondoltuk, próba cseresznye, és azért csak bementünk (láttuk, hogy egy ember ül egy asztalnál, kávé van előtte) – és mit ad isten, tényleg nyitva voltak, csak a pultos nő elfelejtette megfordítani a táblát.
Rendeltük a kávét, a szendvicseket. A kávét elkészülte után megint csak kihozta a nő. Viszont nem volt hozzá kanál. Kérdeztem, hogy izé, kanalat kérhetünk? Mire az volt a válasz, hogy ó, ezeket nem kell felkeverni!
Felszaladt a szemöldökünk, megint. OK, az én kávém elvileg tényleg homogén volt, no de azért pl. a málnaesszencia vagy valamelyik alkotórész leülepedhet az alján; és a kávézás szertartásához hozzátartozik, hogy az ember közben kevergeti, akár homogén, akár nem. Vagy attól tartott a nő, hogy ellopjuk a kiskanalakat, vagy nem akart mosogatni, erre azóta sem jöttünk rá… De ez bennünk maradt, hogy „a kávézó, ahol – kérésre sem – adnak kanalat”.
Elhatároztam, hogy ha legközelebb ide jövök, direkt olyan kávét rendelek, aminek pl. tejszínhab van a tetején, hogy muszáj legyen kanalat kapnom hozzá :-D
Sok idő telt el, míg erre sor került – volna –, mert minden hétvégén reggel más dolgom volt, és/vagy a pénzzel akartam spórolni. No de most! Itt a pünkösdi hosszú hétvége, ezt meg kell ünnepelni valahogy. Tudtam, hogy ünnepnapon nincs nyitva a legtöbb Frei; pl. ami a Librikben van, az egészen biztosan nem. Az „utcán lévőkről” fogalmam sem volt. Így azt terveztem, hogy elmegyek ebbe a Falkba szombat hajnalban, hogy jól induljon a háromnapos, aztán pünkösdkor már nem költök „külső” kávéra, hanem simán a sajátomat iszom.
Megterveztem a tejszínhabos kávét, és előre összefutott a nyál a számban a szendvics gondolatára.
Szombat reggel felkeltem, megittam az első indító kávét, mely nélkül összeomlik a vérkeringésem és a lakásból sem jutok ki; de nekem ugye kettő kávé kell naponta, hogy működjön a szervezetem. A második lesz a Freiben!
Előző este lecsekkoltam, hogy ezek 9.00-kor nyitnak. Nem megyek oda nyitásra, úgyis lusta vagyok annyira korán elindulni, így a reggeli kávé, pár falat túró, zuhany és öltözködés után, kb. 8.55-kor indultam otthonról és kb. 9.16-ra értem oda. Remek. Már eltelt jó negyedóra, tömeg még biztos nincs, de talán már nem én leszek az első vendég, vagy ha igen, mindjárt követnek mások is.
… Ekkorra már nagyon kellett az a második kávé, és éhes is voltam rendesen.
Megyek oda, látom, hogy ég a világítás a pult körül. Remek. Megyek az ajtóhoz, hát megint a Sajnáljuk, zárva vagyunk van kiírva. Na fasza, a nő megint elfelejtette megfordítani. 9.18! Odaálltam a fotocellás ajtó elé – semmi. Basszus, ez most tényleg zárva van! Hát én éhen döglöm, és főleg elájulok a koffeinhiánytól!
Sarkon fordultam, vissza a Jászai felé, mikor egyszer csak jön szembe egy nő, kényelmesen, cigarettázva, és kb. úgy festett, mint az itteni, már ismerős pultos csaj. Nem szokásom az utcán emberekhez szólni, de ezt most megszólítottam:
-Bocsánat, de nem ön dolgozik itt? Nincsenek nyitva ma?
Ó, de igen, mindjárt kinyit, de a gépeknek még kell vagy tíz perc, hogy bemelegedjenek. De csak üljek be nyugodtan és várjam meg.
Ha magamnál lettem volna, azt válaszolom, hogy „Pont azért jöttem ide 9.15-re, mert még tegnap este is azt olvastam a hivatalos honlapon, hogy 9.00-kor nyitnak”; így csak annyit mondtam, hogy köszönöm, de sietek, és otthagytam.
Nem láttam a méregtől. Nem azt mondom, hogy 9.01-kor már glédában álljanak, direkt ezért jöttem negyedórával később, mint mindig (soha sehová nem megyek rögtön nyitásra, pont mert tekintettel vagyok a személyzetre) – de az, hogy 9.18-kor még kényelmesen az utcán cigarettázgat, majd közli, hogy még ehhez képest plusz tíz perc, mire kávéhoz jutok, na hát ez teljesen felbaszta az agyamat!
Szóval a 9.00-ás nyitást tekintsük csak 9.30-nak, OK, de akkor miért is nincs ez kiírva? Még a villamosmegállóban lecsekkoltam konkrétan ennek a helynek a FB-oldalát, és bizony, most is 9.00 volt odaírva.
No de most hol jutok reggelihez és kávéhoz? Ott van a Jászain a Meki, az első gondolatom az volt, hogy odamegyek, de aztán úgy gondoltam, hogy NEM! Ma Frei reggelit terveztem és azt is fogok enni, ha a fene fenét eszik is!
Sajnos, fejből nem tudtam, hogy még melyikben lehet tutira kapni szendvicset is, viszont a Mamut volt a tervezett következő állomásom, mellette a Fény utcai piaccal, ahová részben gyalog szándékoztam átmenni a Margit-hídon keresztül. Csak persze kávé és reggeli után. Így most koffeinhiányosan, szédelegve az éhségtől voltam kénytelen átmenni a hídon, hogy teljen az idő, mivel a Mammutban lévő 10.00-kor nyit csak. Ilyenkor rohadt lassan múlik az idő…
Bizony, volt időm bevásárolni a Sparban, a piacon, még sört is vettem, vécére mentem, és még csak ezután lett 10.05, amikor beszédelegtem a Libribe, imádkozva, hogy legalább EZ a Frei nyisson ki időben! Ha ez is zárva van, bizisten megyek a Burger Kingbe (a Mammutban lévő Meki valamiért megszűnt pár éve).
Ezek hálistennek nyitva voltak, sőt volt már ott vagy öt ember rajtam kívül. Viszont szendvics nem volt, „csak” a sonkás kosárka, ami szintén nagyon finom, de én most direkt a szendvicset kívántam… Azért a vérkeringésem helyreállt, de még mindig olyan rohadtul dühös voltam a másik kávézóra és a tyúkra benne, hogy az emberek ijedten kikerültek, miután az arcomra néztek.
Na, ekkor határoztam el, hogy a Jászainál lévőt hanyagolni fogom egy ideig. Nincs Hónap kávéja, OK; nem kapunk kanalat és még meg is magyarázzák, OK (legfeljebb viszek magammal otthonról, ahogy néha édesítőt is szoktam); de hogy 20 perccel a kiírt nyitás után még az utcán sétálva cigizik a nő és nyugodtan közli, hogy „még tíz perc”, na az sok a jóból. Isteni finomak a szendvicsek és remek a hely, de ez a cigány hozzáállás kicsit sok nekem.
Képzeljük már el, hogy a tapolcai gyorsvonat indulása 8.00 a menetrend szerint, de 8.18-kor még a mozdony felé sétálgat a mozdonyvezető és bemondja, hogy „kedves utasaink, majd még tíz perc múlva indulunk, mikor felfűtött a kazán”. Ne b*ssz meg….
Megjegyzem, az infláció úgyis akkora, hogy Freibe eleve ritkábban fogok járni; például a tejszínhabos kávé, amit végül is a Mammutban csak sikerült megvennem, a honlapon még 850.- Ft volt előző este, viszont a valóságban már 950.- Ft lett másnap reggel.
…Lehet, hogy ráérő időmben végig fogom járni az összeset a városban, és lecsekkolom, hogy hol kapható szendvics, és majd oda fogok menni hétvégente, de csakis a kiírt nyitási idő után erős félórával, biztos ami biztos...
