Ezt személyes blognak szánom ("csak én és a világ angolul beszélő része tudhatja" :-). Lusta vagyok kézzel írni a naplót, a tinta is elmosódik egy idő után. Olyasmiről írok, ami velem történik, vagy ami arról jut eszembe. Tekintve, hogy főállású, (harmincas) negyvenes irodai patkány vagyok, borítékolhatóan nem lesz 007-es szintű a feszültségfaktor: könyvek, filmek, munka, család, töprengés.
A pénteki állásinterjú és a szombati egri kiruccanás után viszonylag optimista hangulatban vártam, hogy hétfőn visszahívjanak, ahogy ígérték. De eléggé úgy éreztem, hogy alighanem felvesznek. Csak majd hétfőn fognak értesíteni, mert akkor lesz ott az a nagy-nagyfőnök, aki rám bólint majd.
Az állásinterjút követően úgy éreztem, megérdemlek egy kis kiruccanást, és szombaton elmentem Egerbe, egynaposra. Nagyon jól sikerült nap lett, sőt összesen kb. 31.000 lépést tettem meg a lépésszámláló szerint. Ebben az is közrejátszott, hogy az egyszerűség kedvéért a Keletiig gyalog mentem, majd…