Ezt személyes blognak szánom ("csak én és a világ angolul beszélő része tudhatja" :-). Lusta vagyok kézzel írni a naplót, a tinta is elmosódik egy idő után. Olyasmiről írok, ami velem történik, vagy ami arról jut eszembe. Tekintve, hogy főállású, (harmincas) negyvenes irodai patkány vagyok, borítékolhatóan nem lesz 007-es szintű a feszültségfaktor: könyvek, filmek, munka, család, töprengés.
Az emberek nem tudnak olvasni. Ez még nem érdekelne, de sajnos az ügyfeleim sem. Akiknek megírok egy határozatot vagy egy hiánypótlási végzést, benne van minden fontos, de ennek ellenére rábuknak a telefonra, mint gyöngytyúk a takonyra, és felhívnak a hülyeségeikkel.
A karácsonyi hangulat igazán meg volt alapozva az előzmények által … Szerencsére pénteken még Dórival találkoztunk, az azért jó volt. Főleg, mivel pont egy Pocsék főnökök c. könyvet adott ajándékba :-D