Megint igazi tél van! Minden hátrányával és előnyével együtt :-D Annyira hozzászoktam, hogy a „tél” az +2 fok, nyálkás hideg esővel, és olykor éjszaka mínusz 5 fok van, tehát relatíve enyhe. Most már vagy két hete van hó, ha nem is nonstop esik, és a hőmérséklet csak tegnap ment először fagypont fölé.
Hát eljött a januári munkakezdés is. Már előre felkészítettem magam lelkileg; ez az év legszarabb időszaka. Igaz, most, hogy a szünetem sem volt valami fényes kikapcsolódás, főleg a gyomorrontás miatt, már igazán nem sokat rontott az egészen a munkakezdés.
Anyám kóros mértékben hajlamos a dolgokat felhalmozni, és most decemberben rájöttem, hogy egy kicsit én is :-D Na, de én természetesen csak ésszerű keretek között! :-)
A mutter pl. már alapesetben is mindig vesz tízezer WC-papírt meg más hasonló bizbaszokat; amióta ez az elmebeteg infláció elkezdődött, azóta még jobban feltornyozza, ami épp akciós.
A szokásos módon amit esetleg újraolvastam év közben, azt nem írtam le másodszor is (többnyire)…
JANUÁR:
Én, persze, mindig a negatívumokra koncentrálok :-D Most is bánatos vagyok, hogy már csak pár nap van hátra a szünetből, ami megint gyorsan eltelt, és nem is olyan ideálisan, mint ahogy terveztem.
De azért nézzük sorjában! A december amúgy jól telt, már csak az ünnepi várakozás miatt is.
Megint egy sztori, amit régóta halogatok… De mit csináljak, a nagyon fontos vagy érdekes dolgokat mindig sokáig rágom :-D Szóval, a lényeg, hogy most ősszel, életemben először sikerült bejutnom egy boncterembe!! (Úgy, hogy még mindig élek :-D)
Már hozzászoktam, hogy általában évente kétszer vagyok beteg, egyszer az ősz kezdetén, egyszer tél végén. Ősszel, amikor jön az első nagyobb lehűlés, és az eddigi kellemes langyos után tök hidegnek érződik az őszi levegő; illetve februárban, amikor a hideg tél miatt már kimerült a szervezetem (gondolom).
Már régebben szó volt róla, hogy majd egyszer Zétény aludhatna nálam. Eszembe jutott, hogy én is sokszor aludtam a Nagyiéknál, már ennél kisebb koromban is. Zétényt meg hát úgyis nagyon szeretem.
De azért mégis meglepetésként ért, amikor májusban Ági egyszercsak felhívott, hogy ugye már beszéltünk róla, hogy majd Zéti egyszer nálam aludhat.
Mondtam, ja.
Hát, mi lenne, ha most pénteken lenne az?
Ezt magamnak jegyzem fel, a jövőre vonatkozólag :-D
Megint beterveztem egy két éjszakás soproni pihenést. Az október 23-i héten csak három munkanap volt, feltételeztem, hogy majd mindenki azt a 3 napot fogja kivenni – ezért én nagyon okosan direkt utána vasárnaptól keddig írtam ki szabit.
Utálok telefonálni, utálom a telefont, azt utálom a legjobban, ha engem hívnak és nem tudom, mit akar az illető. Egyetlen kivétel, ha Öcsém vagy Ági az, mert ők többnyire meghívnak a hétvégére, és az jó hír :-)
Életem egyik legrosszabb időszaka volt a tavaly három hónapos munkanélküliség, nem is csak a munkakeresés, meg az állás nélkül levés miatt, hanem mert napi több pályázatot küldtem el és folyton résen kellett lennem, hogy nem hívnak-e be interjúra. Már a készenlét is megviselt, ha pedig csörrent a telefon, azonnal görcsbe ugrott a gyomrom (hisz utálom a telefont); de persze fel kellett venni, hisz állásinterjúkra hívtak.
Több vacak éjszakám is volt már, amióta ezek a nyomorék ukránok a szomszédba költöztek az éjjel óbégató kölykükkel, de ami pár hete volt, az mindennek az alja lett. És megdöbbentő módon nem(csak) a szomszédok miatt!!
Az esztergomi futóverseny csak két nappal volt a Kutatók Éjszakája után, ahol a SOTE igazságügyi patológiájára sikerült végre bejutnom. Így a futóversenyen még eléggé a boncterem-látogatás hatása alatt voltam, ami egy érdekes hangulatot adott az egésznek :-)
Úgy volt, hogy Öcsém fut egy félmaratont, én 7 km-t, a gyerekek pedig a két gyerektávot.
Ahogy már többször írtam, évek óta nem kaptunk béremelést. Kb. semennyit. Vagy max. 1000 Ft nettót, miközben mindennek az ára minden hónapban kúszik felfelé mint állat, van ezért, amit már rohadt rég nem vettem, pedig szeretem, de a mennyisége kisebb lett, az ára kétszer annyi, így nyista. Nem is értem, aki még mindig beszopja a Fidesz dumáját, hogy itt milyen fasza minden (főleg a hülye nyugdíjasokat, akik ennél is kevesebből élnek).
A júniusi hosszú egyedül nyaralásom annyira pihentető volt, hogy elhatároztam, Zalakarosra is elmegyek augusztus végén, a hagyományoknak megfelelően, de most egyedül.
Ugyan végiggondoltam az ismerőseimet, hogy esetleg vigyek-e magammal mégis valakit. Nem volt hosszú gondolatmenet :-D Eleve kevés haverom van, annak egy része majdnem olyan lassú/lusta, mint Fater, másik része horkol, mint Zsuzsi; a többi háromnak meg pasikája van, és nyilván 2 éjszakára nem bírnának elszakadni. Úgyhogy nem is szóltam senkinek, hanem csak szó nélkül lefoglaltam két éjszakát a szokásos szállodában.
Soha többé nem takarítok!! Valahányszor kitakarítok, történik valami háztartási tragédia…
A Vámpírok Báljában ígérte Sarah, hogy „ígérem, soha többé nem fürdök” – mert valahányszor fürdeni kezdett, rögtön ott termett valami pasi; először ugye Alfréd és a professzor, másodszor csak Alfréd, akivel enyelegtek, harmadszor jött a gróf és meghívta a bálba (ezt én is szívesen venném, bár az én fürdőszobámban ketten nem férnénk el).
