a hallgatag macska naplója

Miután hazajöttem a nyaralásból, sok más egyéb között új – még egy új! – szandált is kellett vennem. Van ugyan két viszonylag elegánsabb, de azokat melóba hordom; egy kimondottan színházi, azt színházba hordom, és ugye megvan még a régi 38-as Decathlonos – melynek a talpa 8 milliméterrel szélesebb, mint az új 39-asé. De az már nagyon jön szétfelé. Pont ezért vettem egy újat még tavaly szeptemberben. A szandált varró bangladesi gyerekmunkások bizonyára el se tudják képzelni, mekkora a 39-es női európai lábméret.

... Kb. 12.35-re értünk Keszthelyre. Átmentem a vasútállomásra (5 méterre van a busztól), mert ott emlékem szerint szintén ingyenes volt tavaly a vécé; azonban a retyón egy felirat volt, hogy épp most sajnos felújítják, úgyhogy menjünk az állomásépület mögötti mobilvécékbe!

Érted vazze, hát mikor kell felújítani Keszthelyen a vasúti vécéket, ha nem június végén, az iskolaszünet első hetében, amikor az egész ország levonul a Balatonra…

Nem lelki, hanem fizikai sebekkel: a bikinitől, az új szandáltól, végül egy nyugágytól :-D

A nyaralás előtti napok sűrűek voltak; szombaton ugyebár Öcséméknél jártam, vasárnap csomagoltam, a Decában vásároltam, este pedig Vámpírok Bálja :-)

Ez a sűrű program nagyon jó volt, de így nem tudtam ráhangolódni annyira a Bálra, mert a nyaralás kötött le; aztán a nyaralás 2. napján jöttek elő a Bál emlékei, és magamban végig a dalokat dudorásztam a Belső-tónál :-D

 A nyaralás előtti időszak megint egyszerre volt fárasztó és kellemes :-D Elhatároztam, hogy idén egyedül megyek, Fater nélkül, ami roppant felszabadító volt, de ugyanakkor bűntudatom is volt. Megint elhatároztam, hogy le kéne fogyni, hogy kellemesen beleférjek a nyaralási cuccaimba; ez részben sikerült is. Aztán a csomagoláson rágódtam sokat, mert most ugye vonattal és busszal megyek-jövök, miáltal minél kevesebb súlyt kéne vinnem.

Vannak könyvek, amikről elsőre tudom, hogy meg fogom tartani. Vagy, ha kölcsönbe kaptam, akkor megveszem. Nagyjából a legtöbb könyvem ilyen :-)

Aztán van, amiről első olvasásra tudom, hogy megy a kukába. Illetve Öcsémnek adom, aki elpasszolja a Vaterán. Így én valamelyest támogatom őket – a bevétel az övék – és mégsincs kidobva a könyv, hanem valaki olyanhoz kerül, aki épp azt akarja megvenni.

Marha gyorsan eltelt a május. Nem írtam blogot, mert egyszerűen lusta voltam hozzá, és/vagy mindig volt valami dolgom…. Most gyorsan összefoglalom a hónapot.

Szerencsére rögtön egy négynapos szünettel kezdődött. Abból az egyik nap Zsófi 4. szülinapja volt! :-) És marha meleg lett.

Megvolt a Midicittá :-) Nagyon büszke voltam magamra, hogy egyáltalán sikerült végigfutnom. Összességében jól alakult a nap. Az előzményekről már tömören írtam. 

A Midicittá előtt pár órával írom ezt, szóval nem eresztem hosszú lére :-D Tiszta síkideg vagyok, holott nem ez az első futóversenyem, de ilyen nagyszabású/tömeges/szpíkeres eseményen a Covid óta nem voltam!

Az új futócipővel döcögősen barátkoztunk össze. Tulajdonképpen valamelyes hozzászoktam már a 3 körös távolságokon… Azért az ideálisan kényelmestől messze volt. De a 3 kör az csak 6 km, a Midicittá távja 7 km, úgyhogy eldöntöttem, mindenképpen kell 4 kört is futnom, lehetőleg többször is, még a verseny előtt.

Az Elfújta a szél mintájára az én soproni túraterveimet Elmosta az eső. Amúgy jó volt, de abból, amit jó előre gondosan elterveztem, kb. mindent meghiúsított az időjárás.

Most a Lővér szállóban foglaltam szobát, mert a múltkor annyira berágtam a Sziesztában a meleg vízre, illetve annak hiányára; és a Lővér alig volt egy picivel drágább. Meg a Sziesztát már vagy tíz éve folyamatosan felújítják, szerintem sosem lesz kész :-/ 

Mindennek a tetejében tegnap este a semmiből bedöglött a gázkonvektor! :-(L Épp megírtam a húsvéti lapokat, marha büszke voltam magamra, és ennek örömére megettem kettő darab csokigolyót, holott már szépen kezdek leszokni az édességről.

És arra gondoltam, kicsit feltekerem a fűtést – ugyan 21 fok volt, de valamiért többre vágytam –, és azt akartam, hogy rákapcsoljon a gázkonvektor, ne csak 1-ről pl 2-re tekerjem. (Pedig attól is melegebb lett volna). 

Fizikailag megint kimerült vagyok…. Tegnap este ismét színház volt (Amadeus a Pesti Színházban) – ami nagyon jó volt, meglepően tetszett, habár a filmnél nem volt jobb ;-) Szerencsére emberi időben lett vége; jövök haza, gondoltam, talán most nem fognak műsorozni a szomszédok. Nem a f*szt nem. Vazze, végül 23.00 után feküdtem le, és felváltva visított a kis szaros, és óbégattak vele a szülei; aztán ha az egyik bekussolt végre, a másik újrakezdte.

Fizikailag tök kimerítő héten vagyok túl, ebbe beleszámolva inkább 9 napot, bár lelkileg azért tök sok jó kis esemény is volt. Az utóbbi időkben gyakran megyek pénteken melóból egyenesen Öcsémékhez, ott alszom, aztán valamikor szombat délelőtt jövök haza. Most is ez volt, múlt héten és ezen is.

Már a tavalyi nyaralások után elhatároztam, hogy most már bizisten nem Faterral megyek nyaralni. Tudom, tudom, már eleve az gáz, hogy az apámmal járok nyaralni ennyi idős koromra, de ennek is van egy csomó oka. Eleve tök kevés haverom van, azoknak egy részével nem lehet nyaralni egy hetet, mert gyereke van, vagy pasija van, vagy nem bír/akar utazni; de ha mégis, mint ahogy szegény Zsuzsival már jártam Zalakaroson, akkor iszonyatosan horkol (például), és akkor meg én nem bírok pihenni.

Harminc év munkaviszony alatt azt tapasztaltam, hogy az értekezletek és megbeszélések 90 %-a tök fölösleges, és a maradéknak is a felét el lehetne intézni egy jól megfogalmazott kör e-maillel. Az értekezletek (mármint amiken én részt vettem) azért vannak, mert a mindenkori főnökök szeretnek pofázni és imádják, ha hallgatják őket.

Holott ezalatt dolgozni is lehetne. 

Amióta itt van ez az éjjel (is) óbégató családocska a szomszédomban, ha nem is ezek uralják minden gondolatomat, de marhára befolyásolják az életminőségemet :-( Mint mikor tyúkszemed van, és kb. minden más tök oké, süt a nap, kellemes a család, fogytam 5 kg-t, csak baszki minden lépés fáj.

Na, ez van most velem is.