Ezt személyes blognak szánom ("csak én és a világ angolul beszélő része tudhatja" :-). Lusta vagyok kézzel írni a naplót, a tinta is elmosódik egy idő után. Olyasmiről írok, ami velem történik, vagy ami arról jut eszembe. Tekintve, hogy főállású, (harmincas) negyvenes irodai patkány vagyok, borítékolhatóan nem lesz 007-es szintű a feszültségfaktor: könyvek, filmek, munka, család, töprengés.
Rég nem írtam blogot, de kivételesen nem lustaságból. Találtam albérletet, mégpedig a múlt héten. Még csak öt napja volt a szerződéskötés.
Teljesen ki vagyok merülve…. Az elmúlt hét lakáskereséssel telt, később meg komoly töprengéssel, utána a szerződéskötés…
Azért albérletet találni nem olyan egyszerű. Főleg ha az ember olyan, mint én: „bátor jó Sir Robin, ím elindult vala…” :-) Szóval, én félős vagyok, ezért eddig csak neten mertem lakásokat nézegetni, hogy egyáltalán felmérjem a lehetőségeket: lakbér, rezsi,…
Tényleg nem egyszerű lakást találni, még az internetes hirdetések között se, ami a legkényelmesebb. Nem annyira a lakásokkal van baj, inkább a hirdetésekkel.
Sokan nem tesznek fel fotót. Én pedig elvből csakis fényképes hirdetéseket nézek meg. Lehet, hogy ezen…