Tényleg nem egyszerű lakást találni, még az internetes hirdetések között se, ami a legkényelmesebb. Nem annyira a lakásokkal van baj, inkább a hirdetésekkel.
Sokan nem tesznek fel fotót. Én pedig elvből csakis fényképes hirdetéseket nézek meg. Lehet, hogy ezen változtatnom kellene, lehet, hogy álmaim lakása (innen kétszáz méter, napos, berendezett, olcsó stb.) az egyik fénykép nélküli hirdetés mögött bújik meg, de nem hiszek benne. Miért nem lehet fényképet csinálni és feltenni?
Vagy: nem írják ki, hosszú vagy rövid távra kiadó-e a lakás. Nincs kedvem beköltözés után egy hónappal kiköltözni.
Két nagy albérletes oldalt kísérek figyelemmel, de egyik sem hibátlan. Az első több adatot és több fényképet közöl, viszont nem lehet például emeletet beállítani (= földszint nem), és valamivel kevesebb lakás van náluk.
A másik portálon sokkal több a lakás, és lehet emeletre is szűrni, viszont az adatlapjuk elég gyér. Leírják a lakbért, és kész. Aztán a hirdetés szövegében talán benne van, hogy „rezsi ennyi, közös költség annyit” – amiből kijön egy összköltség, ami „A” lényeg. De többnyire vagy egyik, vagy másik nincs a szövegben, néha egyik sem.
Ezen a második portálon továbbá rosszak a fényképek. Lefényképezik a nappalit az ajtóból, aztán a nappalit az ablakból, aztán a nappalit egy méterrel odébbról. Oszt’ csá. Na és a konyha? És a fürdőszoba? Van-e mosógép, tűzhely, zuhanytálca, fürdőkád? De van, hogy lefényképezik ugyan a konyhát, de mondjuk csak a konyhaasztalt meg a frigót. Na de ebből hogy lássam, hogy van-e tűzhely?
Mert láttam én olyan lakáshirdetést, ahol csak villanyrezsó volt! :-( Oda természetesen nem megyek. Pedig ez a lakás szinte ideális lenne, közel van a jelenlegi lakásunkhoz, alacsony bérleti díj, rezsivel és közös költséggel együtt is egész elfogadható; a nappaliban ágy, kanapé, tévé. Csakhogy:
Nem is nagyon akarják kivenni, mert mindkét portálon két-három formában is fent van ugyanez a lakás. Lehet, hogy a zenés kocsmát és a villanyrezsót leszámítva még a szomszédok is pszichopata ukrán bérgyilkosok. Kár…
Már itt, pontosan a szomszéd utcában is találtam lakást, negyedik emeletit iszonyat olcsón, egyhavi kaucióval, és teljesen fellelkesedtem, de másnapra már nem volt kint :-( Elvitték a rohadtak. Igaz, hogy a 2. számú ingatlanoldalon volt kint, tehát a nappaliról volt két fotó és annyi. Lehet, hogy se mosógép, se hűtő nem volt benne. Igyekszem ezzel vigasztalódni. Pedig milyen szép lett volna! Nem kellett volna kiszakadni a megszokott környezetemből – és ez nem lustaság, hanem a közelben van a metró, a bevásárlóközpont, a park, ahol futok –, a szüleim is közel lettek volna, apám csak átszalad, ha akar valamit; áh, túl szép is lett volna…
Fejben már nagyjából összeállítottam az ideális lakás szempontjait, ennyi netes hirdetés alapján. Eszerint:
Az összköltség 80, maximum 85 ezer legyen. Ezt úgy értem, hogy 85 akkor, ha kint mínusz 20 fok van, és rendesen mosok, főzök, vasalok. Sajnálom, de többet nem tudok szánni pusztán a lakhatásra. Ez a bér, rezsi és közös költség összege.
Hiába keresek most egész szépen, de – legszívesebben ezt le sem írnám, nehogy valóra váljon, de jólesik kiírnom magamból: – nem lehet tudni, meddig tart ez az állapot. Ezenkívül ahogy már korábban is írtam, a 85 ezres lakásfenntartáson kívül még 15 ezernyi csekket is be kell fizetnem, valamint 10 ezer megy minden hónapban a takarékszámlára: ez máris 110. Az ezen felül maradó pénzből kell ennem, és spórolni Erdélyre is, mint állat. (Nem tudom, hogy képzelte az a politikus, aki szerint „47 ezer forintból meg lehet élni”, de egy egyedülálló ember ennyiért talán talál egy nyóckeres udvari fölszinti 20 négyzetméteres garzont, és még marad annyija, hogy a villanyszámla negyedét befizetheti.)
Legyen tűzhely. – Hülyén hangzik ez, de mint láttuk, van villanyrezsós lakáshirdetés is. – Elsősorban gáz, de lehet villany is. Eszemben sincs tűzhelyet venni, odavitetni, beszereltetni, kihívni a Gázműveket, és mindezt egy idegen lakásért. Adják ki úgy, hogy ez az alapvetőség benne van! Ennem mégiscsak kell. Főzni akarok, kihívásként is, és mert állítólag az a legolcsóbb zabálási lehetőség. És sütni is.
Legyen mosógép. Nem szorul magyarázatra: mosni kell.
Legyen hűtő. Bár ebbben talán tudok kompromisszumot kötni, végül is nekem nem kell egy ezerliteres ipari hűtőkomplexum, hanem valami térdig érő kishűtő is elég, amit talán lehet venni olcsón. De inkább nem költeném ilyesmire a pénzemet, szerintem egy lakásban kell hogy legyen eleve hűtő. Az előző bérlő hol tartotta a tojást?
Ne legyen földszinten. – Erről már írtam: ha utcai, behallatszik az emberek beszélgetése, ha udvari… á, földszinti udvarit nem is vennék ki. Igazából még az első emeleten is világosan hallatszik minden utcai tüsszentés, de ne legyünk telhetetlenek. Ezért örültem volna a szomszéd utcában lévő negyedik emeletinek.
Ne legyen ott a tulaj. – Egy másfél szobás lakást úgy kínálgattak, hogy a külön nyíló félszobát a tulajdonos „időnként használja”. Hát ne használja, ha én ott vagyok, vagy ha használja, ne adja ki a lakást… Most én lakom benne, vagy ő? Ha más népekkel akarnék együtt lakni, akkor bérlőtársként vennék ki lakást.
De túl messze se legyen a tulaj! :-) – Láttam olyan hirdetést, hogy „a tulajdonos külföldön tartózkodik”. Én jobb szeretem, ha elérhető a tulaj, nemcsak kényelemből, hisz kisebb dolgokat én is el tudok intézni, de van, amihez kifejezetten a tulajdonos kell. Ha például olyan gázvezeték-csere szükséges, amilyen nálunk volt tavaly, vagy más hasonló nagyobb lélegzetű dolgok. Mit kezdjek ilyen helyzetben, amikor a lakás tulajdonosa Ausztráliában tartózkodik?
A többi szempont már csak kényelmi, úgymint jobban örülnék fürdőkádas, mint zuhanytálcás fürdőszobának, illetve a lakás hangulata is lényeges. De ez utóbbiak már elhanyagolhatók a fentiekhez képest.
Az a rossz, hogy mindezeket együtt még egyetlen lakásban sem találtam meg, vagy ha igen, a hirdetésben nem tüntették fel. Mint írtam, rengetegszer nincs ott a rezsi és a közös költség összege. Márpedig én oda sem megyek megnézni, ha előre tudom, hogy nem fog megfelelni (= túl drága, vagy nincs benne valami alapvető). Ha pedig nem írják meg a hibákat, és majd én veszem észre a saját szememmel, akkor sem fogom azt a lakást kivenni, legfeljebb dühös leszek a közvetítőre.
Pár példa, hogy miket láttam eddig:
Az említett, kocsma fölött lévő villanyrezsós lakást. Összesen 74.000.- mindennel együtt, és szimpatikus, de hát ott a kocsma és a villanyrezsó.
Saroképület, nem rossz hely, de félemelet.
Körtérnél, hiányos hirdetés:
Zöldövezet,
Itt a közelben, kis utcában:
Szintén közel, kis utca:
A körtérnél:
„Műegyetem környéke” (na, ez a lakás pedig tetszik):
Tőlünk három megállónyira, kellemes utcában:
Itt a közelben, előkelő hegyi utcában:
Belvárosi lakás, minden tekintetben szuper, viszont nem berendezett, hanem üres, holott a keresőbe direkt bútorozott lakást írtam.
… Bár ez még istenes, mert olyan lakáshirdetéshez is volt szerencsém, ahol leírták, hogy „ágy sajnos nincs”. Ja, pont azért keresek bútorozott lakást, hogy rögtön elsőnek több tízezerért ágyat vegyek! Mintha feleségül kérne egy pasi, akinek nincsen farka. Vagy feje (mindegy).
A közelben, két megállónyira:
Nem tudom, hogy a rezsit miért kell ilyen betegesen titkolni? Mindenki tudja, hogy a villanyért, gázért fizetni kell. A víz néhol benne van a közös költségben, ez megnyugtató, de van, ahol ilyent nem írnak: akkor lehet, hogy nincs benne és külön kell fizetnem? Vagy benne van, csak lusták leírni?
Értem én, hogy nem lehet pontosan megírni, hogy „egy hónapban
És még ott van az az érdekes jelenség, hogy ha a rezsi alacsony, akkor a közös költség horribilis, és ha a közös költség névleges összeg, akkor a rezsi állati magas.
Nyilván hülyének tűnhetek, hogy ennyit agyalok mindössze egy albérleti lakás fölött, de van rá okom. Mivel még sosem vettem ki lakást. És a költségek nagyon nem mellékesek.
Ezenkívül: talán, aki csak dolgozik, utána bulizni megy vagy rendszeresen a pasijánál alszik, annak tökmindegy, miféle lakásban zuhanyozik, alszik és reggelizik. De ÉN otthon ülő típus vagyok! Ha van egy szabad napom, és épp nincs programom (család, mozi, színház stb.), szívesen elvagyok otthon, akár házimunkával, filmnézéssel, internettel. Télen főleg.
Nekem marhára nem mindegy, milyen a lakás és milyen a ház. Jól érezzem magam abban a lakásban, és ha kinézek, ne az emberek bokáját lássam. Tudjak kellemesen aludni, tehát a szomszédok ne legyenek ordítozós népek, lehetőleg csekély számú és/vagy csöndes legyen a gyerekük. Ne kelljen gyomorgörccsel hazamennem, hogy kint van-e a szomszéd family már megint a körfolyosón, illetve ha egyszer hazamentem és újra el akarok menni, ne kelljen ezen paráznom.
Az előző külön lakásom gangos volt, fél méter széles folyosóval, ahová a szomszéd család – akiken át kellett másznom, mert köztem és a lépcsőház közt voltak – állandóan kiteregetett egy-két teli fregolit. Vásárlással nem volt egyszerű hazamenni. A lakásajtót pedig soha nem csukták be, hanem úgy gondolták, hogy az egész folyosó az övék. Ha a konyhában főztem – amely egyben az előszoba is volt – tőlem egy méterre az ajtómon túl visítva rohangált a gyerek, akit nem vittek soha sétálni vagy játszótérre, hanem a gangon meg az udvaron visíttatták. Szerencsére kora este a gyerek elhallgatott, cserébe másnap már reggel hétkor újra rázendített. A falamon minden áthallatszott, olyan volt, mintha a szomszéd szobában lennének. Emelt hangú beszédkor szinte minden szót hallottam.
Ezenkívül két kutyájuk is volt, akik az én ajtóm és a többi szomszéd ajtaja elé pisiltek, mert sétálni azokat sem vitték soha. Ráadásul az egyik kutya egy idegbajos csivava volt, aki a nyitott ajtón állandóan kirontott, ha el mertem menni a lakásuk előtt (vagyis mindig, ha el- vagy hazamentem), sőt néha a folyosó közepén aludt a dög, és át kellett lépnem. Még jó, hogy farmer volt rajtam, és nem közvetlenül a bokámat kapta el. Szólni pedig nem mertem, mert 1. egyedülálló 54 kilós nő vagyok, 2. olyan fajta népek voltak ezeknek, akiknek ’nem lehet szólni’.
Ebből okulva, még ha az összes többi fent felsorolt kritériumnak meg is felelne az a lakás, a szomszédokat is le fogom csekkolni terepszemle alkalmával, és ha a házban nyitott lakásajtót, gangon ténfergő kutyát vagy kettőnél több kölyköt látok, akkor az a lakás már ejtve.
De ettől egyelőre még távol vagyok. Most próbálok egyáltalán négy-öt olyan lakást összegyűjteni a netről, amiket érdemes megnézni, és nem szúrom ki már a monitor mögül, hogy kuka, mint a villanyrezsós kocsmás.
