Rég nem írtam blogot, de kivételesen nem lustaságból. Találtam albérletet, mégpedig a múlt héten. Még csak öt napja volt a szerződéskötés.
Teljesen ki vagyok merülve…. Az elmúlt hét lakáskereséssel telt, később meg komoly töprengéssel, utána a szerződéskötés miatt izgultam, azóta pedig a költözésen, a kábeltévé- és internet-előfizetésen, és legfőképp azon, hogy adom elő anyámnak.
Ez utóbbi tegnap megtörtént. Kábé úgy reagált, ahogy gondoltam… Ami csak megerősítette bennem az elköltözési vágyat :-)
Közben Barbi még mindig betegszabin van, de már egyre jobban. Mindazonáltal még csak egy hét múlva jön dolgozni. Igen fárasztó a munkahelyen most, és itthon sem tudok kikapcsolni, mert akkor meg a lakás jár a fejemben és a felmerülő lehetséges gondok.
A felsoroltak miatt, bár alapvetően örülök és izgatott vagyok, de alaptermészetemből fakadóan aggódás is van bennem, és az elmúlt másfél hétben olyan lelki feszültségben éltem, mintha vizsgaidőszak lenne.
Március 1-jétől vettem ki a lakást. Ha azon a hétvégén költözöm, és Barbi addigra már visszatér, akkor ez a március 1. egy nagy pozitív fordulatot hozhat, ráadásul a tavasz is akkor kezdődik, ezért alig várom!
A lakástalálásról természetesen írni fogok hosszabban, de eddig nem jutott rá idő, mert 1. hétvégén még nem tudtam rászánni magam, 2. azután Barbit látogattam, 3. anyámmal is közöltem a hírt, ami kb. két órát vett igénybe, 4. ma pedig színházba megyünk Faterral.
… Most végre nem kell már a lakáshirdetéseket bújnom, hála az égnek! Helyette költözési tippeket nézegetek a neten, meg olcsó és/vagy egyszerű kajarecepteket, meg azt, hogy albérletbe mennyire macerás vagy nem macerás beköttetni a netet, ami létfontosságú dolog.
… De, megmondom őszintén, már maga az is isteni érzés lesz, amikor az új lakás ajtaját becsukom magam mögött, ledőlök szunyálni, és addig szunyálok, amíg akarok, mert senki nem fog bejönni és megzavarni. Ezt a pillanatot nagyon várom :-)
