Mostanában a hajam újbóli megnövesztésének gondolata foglalkoztat. Sógornőm dobta fel a témát a születésnapi ebéd során, és én akkor elhessegettem, de azóta egyre többször eszembe jut…
Most rövid a hajam, már vagy tíz éve. Régebben sokszor volt hosszú, de úgy háromévenként mindig meguntam és levágattam, aztán újra megnövesztettem, aztán három év múlva megint meguntam és levágattam. A legutóbbi vágatás után aztán valahogy nem volt kedvem visszanöveszteni.
A rövid haj praktikus. Megmosom, megtörlöm és gyakorlatilag már indulhatok is. Kis hajlakkot ráfújok, összeborzolom és kész a frizura. Futáshoz, úszáshoz sem kell összefogni és utána félórát szárítani az uszodai hajszárítóval, festeni pedig sokkal könnyebb, mint a hosszút.
De azért a lelkem legmélyén titokban mindig is derékig érő hajat szerettem volna (ahogy fehér ruhás esküvőt, három kisgyereket és kutyát, valamint hogy annyi csokit ehessek, amennyi belém fér, és mégse hízzak el). Szeretem, mikor hosszú a hajam és fújja a szél, vagy frissen mosva szépen száll. Ott van A bálvány főszereplője, akinek bokáig (!) érő szőke haja van, és mintha valami összefüggés lenne e tény és aközött, hogy mindenki belezúgott :-)
Kár, hogy nekem tökegyenes, két nap után zsíros(nak látszó) hajam van, amit ha összefogok, csak még zsírosabbnak tűnik. Lazán nem lehet összefogni, mert rögtön kicsúszik belőle a csat vagy a hajgumi, a szoros lófarok viszont töri a hajat és zsírosít. És ha mosás után habot vagy waxot teszek rá, hogy szebb esése legyen, akkor pedig azért zsírosodik be két-három nap után… Télen lelapítja a sapka (így hiába van hideg, ugyanúgy zsírosodik), nyáron az izzadtság. Plusz öt perc fésülködési idővel növeli meg az amúgy sem csekély reggeli készülődésemet.
Sorolhatnám még az ellenérveket, de ahogy most érzem, az alapján mégiscsak megnövesztem majd valameddig. Pedig tényleg csípem a rövid hajat!... De, akárhogy is: a hosszú (jó, vállig érő) mégiscsak nőiesebb. Én ugyan csöppet sem vagyok nőies típus, tehát ez a szempont nem érdekelne, de az egyik futó randevúpartnerem egyszer megjegyezte, hogy kissé úgy nézek ki, mint egy feminista leszbikus tanárnő.
Ezen ugyan jót röhögtem – nem sértődtem meg –, mert valahol igaza volt a srácnak: farmerban, bőrdzsekiben, pólóban, túracipőben járok, és még a hajam is rövid, hát csakis feminista leszbikus lehetek (bár ő sem sértésnek szánta). No de eszemben sincs egy két-háromórás, sétálós randira kis körömcipőt és szűk szoknyácskát felvenni, amiben tíz métert sem tudok kényelmesen megtenni. Tehát a ruhatáramon fix, hogy nem változtatok egyszerű kényelmi és egészségi megfontolásokból, viszont a hajamat igazán növeszthetem kicsit. Pusztán a hajtól nem leszek nőies, de annak fogok látszani.
Majd a fülem mögé teszem. Mert a hajcsatokat rühellem, különben is öt méter gyaloglás után kicsúsznak a tökéletesen sima hajamból. Frufrum továbbra is lesz, mert a forgóm miatt az ott növő tincsek iszonyú hülye módon belelógnának az arcomba vagy egy évig, míg akkorára nőnének, hogy megfoghatom őket egy hajgumival.
Valami vagány lépcsőzetes hajat akarok. Már néztem is pár frizuratervező programot a neten, és a cikkekben szereplő összes női fotót már frizuraügyi ötletgyűjtő szemmel figyelem.
Mindig, amikor hosszúból rövid, vagy rövidből hosszú hajat akarok, akkor a döntést követően szinte azonnal fellép a Dudley-effektus („Mostakarom!”), ami hajvágás esetén valóban megvalósul huszonnégy órán belül is akár, de fordítva sajnos sokkal hosszabb a folyamat. Például, ha most lenne olyan hajam, mint Selina Kyle-nak a TDKR-ben, akkor abból már vágathatnék egy vagány vállig érő lépcsőzetest, de én egyelőre a másik oldalról vagyok kénytelen indulni… Néhány természetes hajnövesztős cikket is keresek majd, igazán nem tudom, mi lenne velem internet nélkül.
Sebaj, jövő héten konzultálok a fodrásszal, ő majd ad jó kis tippeket! – Jut eszembe, a fodrásznak is hosszú haja van, és mégis olyan flottul néz ki mindig, majd rákérdezek, mi a trükkje? (Valószínűleg az, hogy fodrász :-)
És mindjárt megnézem a fiókjaim mélyét, hogy vajon maradt-e még néhány hajgumim és rákcsatom, vagy mindet elajándékoztam tíz évvel ezelőtt?
