Októbertől áprilisig kesztyűt hordok. Alacsony a vérnyomásom, szar a vérkeringésem, ha 15 fok alatt van a hőmérséklet, kezem-lábam hideg. A lábamra tudok húzni dupla sízoknit plusz a bakancs, a kezemre viszont kesztyű kell.
Idén ősszel akartam venni újat, mert az előző „rendes” kesztyűt kínaiban vettem, és ugyan egész jó kis (mű?)bőr, de a tavalyi szezon alatt egy helyen kilyukadt, és kopott is lett. Ezen kívül csak egy kötött kesztyű van, ami vékonyabb, nem nagyon melegít, csúszik, és természetesen beázik, ha pl. egy havas korlátot fogok meg (feltételezve, hogy idén látok havat személyesen is).
Most ősszel tehát nemcsak vízhatlan cipőt kerestem – az aztán a kihívás, de arról majd később –, hanem egyszerű, fekete bőr(nek látszó) kesztyűt is.
Az ember azt hinné, ez tök egyszerű dolog, de nem. Amikor konkrétan keresi az ember a kesztyűt, akkor nincs normális. Ha épp nem kell, akkor találsz, de akkor meg minek :-D
Első körben az olcsó kínai boltokat néztem, Skála Metró meg ilyenek. Volt egymillió kesztyű, de mindegyik ilyen velúr-utánzat, ami egyrészt vékony, másrészt látszott rajta, hogy egy csepp eső ráesik, és ez átázik. Kösz, nem… Máshol sem volt jobb a helyzet. Egyedül a H&M-ben találtam igazi bőr, gyönyörű, fekete kesztyűt, csak sajnos 8.000.- Ft volt. Haboztam, de végül arra jutottam, hogy ennyit azért mégsem adok ki egy kesztyűért, ami bármikor elszakadhat, mint ugye a tavalyi is.
Mivel újat nem tudtam venni, a tavalyiban voltam kénytelen járni. Egészen addig, amíg az Eszterházy szaloncukor-vadászat közepette a GoBuda Centerben nem jártam, ahol ugyan – akkor még – nem volt Eszterházy, de a Stühmer mellett volt egy Pepco. Pepcóban ugyan szinte még sosem voltam, de előző nap jártam Öcséméknél, ahol a kölykökön remek kis meleg karácsonyi zoknik voltak, amik Pepcóból származtak, és gondoltam, hogy most magamnak is nézek olyasmit (mert a lábam is fázós, mint fentebb írtam).
Normális meleg karácsonyi zokni ugyan nem volt a méretemben, és marha nagy tömeg is volt, úgyhogy majdnem kifordultam a boltból, de közben észrevettem, hogy milyen tök jó dolgok vannak igen normális áron. Például pulóver is! Meg mindenféle… (Ősszel új pulóvert is akartam venni, de az is lehetetlen volt, mert amit találtam és tetszett is, az iszonyú drága volt, amit meg ki tudtam volna fizetni, az lengőbordáig ért, vagy gyomorszájig kivágott volt.)
Na és véletlenül észrevettem egy polcon kesztyűket! Pont, amilyent kerestem! Fekete, bőr – legalábbis az volt ráírva – és csak 3.000.- Ft!
Felpróbáltam, passzolt. Ekkor beálltam a sorba, hiába állt előttem 28 ember. – Természetesen csak egy pénztár működött, mert vasárnap kora délután ugyan miért is legyen több pénztár, amikor dugig van a bolt? Szerencsére negyedóra múlva feleszméltek, és beállt egy másik pénztáros is.
Megvettem a kesztyűt és iszonyú boldog meg büszke voltam, mert új kesztyűm van, és milyen szép, meg olcsó is. Az öröm eltartott egy hétig, mert csütörtökön munkából hazaindulva valahol kiesett a bőrkabát zsebéből a jobb kesztyű. Utólag nem tudtam beazonosítani, hogy a lépcsőházban-e, vagy a vécén, vagy még az irodában.
A lényeg, hogy csak egy kesztyűm maradt aznap délutánra. Persze épp könyvrendelést átvenni mentem a város másik felébe, és kénytelen voltam úgy, hogy a bal kezemen kesztyű, a jobbot meg zsebre dugtam. Épp ezen a napon volt valami rémes hideg...
Útközben beugrottam egy kínaiba és ott megvettem a még leginkább elfogadható kesztyűt, ami persze se bőrből nem volt, se vízálló nem volt, de azért kinézett valahogy, viszont 3.500.- Ft volt, szóval még drágább is, mint a pepcós igazi bőr kesztyű.
Másnap szabin voltam, és reggel, kenyérszeletelés közben jó alaposan elvágtam az ujjamat. Pedig kimondottan pozitívakat gondoltam, szóval még az sem állja meg a helyét, hogy a rossz gondolatok vonzották be a csapást :-D Ugyanis épp a Forró szél (Surda) sorozatot néztem (újra) ekkortájt, és konkrétan épp arra gondoltam szeletelés közben, hogy mennyibe szeretem én ezt a sorozatot és milyen szuper; na és ekkor szeleteltem el az ujjamat is.
Még „szerencse”, hogy normális kesztyűből csak bal kézre valóm volt, mert a jobb kezemre úgysem húzhattam kesztyűt, mert ha ráhúztam, rögtön újra vérezni kezdett. Mintha csak direkt intézné így a sors :-D
Aznap tehát ragtapaszos, zsebre dugott jobb kézzel járkáltam. Egész addig, amíg kora este a Mammutba nem mentem, mivel mozit terveztünk Faterral. Itt észleltem, hogy már kapható Stühmer Eszterházy (hurrá!!), és hogy még van annyi időm, hogy beszaladjak a Pepcóba. Hátha itt is van tisztességes kesztyű?...
A Pepcóban egyetlen pár kesztyű volt az én méretemben, de az pont ugyanolyan, mint amit a GoBudában vettem. De persze péntek este lévén ezren voltak a boltban. Beálltam a sorba; pont ugyanúgy, mint a GoBudában, csak egy pénztár működött, aztán némi bambulást követően észlelték, hogy jééééé, sokan vannak, Mari állj már be a másik pénztárba… És így még időben odaértem a moziba is.
Az a péntek tehát remekül sikerült, mert megnyugodva láttam az Eszterházy szaloncukrot, sikerült új kesztyűt vennem, és a mozi (Mesterjátszma) marha jó volt és különösen tetszett mindkettőnknek.
Még eszembe jutott, hogy ha pl. Rudi megtalálta az elhagyott jobb kesztyűmet a melóhelyen, akkor most van két pár rendes kesztyűm, meg a kínaiban vett elfogadható, meg a kötött, meg a régi kopott, szóval annyi kesztyűm van, mintha százlábú lennék. „Szerencsére” az elveszett kesztyűm valóban elveszett, aminek csak azért „örülök”, mert így nem fölöslegesen vettem még egy párat.
Azon mondjuk nagyon csodálkozom, hogy egyeseknek nem kell kesztyű, és nem is fázik a kezük. Mikor ugyanis Öcséméknél voltam, és Zéténnyel kimentünk az utca végébe, már iszonyú hideg szél fújt. Mondtam is, hogy hú de hideg van!
Mire Zétény: - Nem, ez langyos!
A kezét is fogtam séta közben, nem mintha olyan közúti veszély leselkedne ránk arrafelé, csak egyszerűen szeretem fogni a kis kezét. Persze, már nem is olyan kicsi. De hozzám képest azért mégis :-) De a lényeg, hogy a legkevésbé sem volt hideg a keze, holott én még félórával később, a fűtött házban is a hónom alatt melengettem a saját kezemet.
Ennyit a kesztyűkről :-D
