a hallgatag macska naplója

Lazulós szombatot tartok egy közepesen fárasztó munkahét után. A lazulás abból áll, hogy ma nem csinálok semmi extrát: miután fejfájással ébredtem (melegfront, vagy elfeküdtem a nyakamat) egy órácskán át reggeliztem, fél Algoyprineket szedve és mélyeket lélegezve a nyitott…

    Valamiért nagyon rossz az arcmemóriám. Ez rólam köztudott, és sokszor roppant kínos, de néha viszont igen vicces szituációkat eredményez. Gyakran előfordul, hogy faarccal megyek el valaki mellett a folyosón, akivel fél éve együtt dolgoztunk ugyan egy ügyön, de…

 Amennyiben a legszebb öröm a káröröm, akkor most egyszerre örülök és dühöngök. Az a köcsög kopasz „kolléga” (idézőjelbe teszem, mert hiszen semmi haszna nincs az érdemi munkát illetően) ma nem először, de most már végérvényesen bebizonyította, hogy ostoba barom,…

Csak két dolog van, amitől igazán, leküzdhetetlenül félek. Az egyik a pókok, a másik a sebesség. Mégis, a mindennapi életben az utóbbi a nagyobb gond. A pókproblémát kordában lehet tartani. A kisebbeket eleve nem is látom, vagy szórakozottságomban nem veszem észre. Ha már…