Lazulós szombatot tartok egy közepesen fárasztó munkahét után. A lazulás abból áll, hogy ma nem csinálok semmi extrát: miután fejfájással ébredtem (melegfront, vagy elfeküdtem a nyakamat) egy órácskán át reggeliztem, fél Algoyprineket szedve és mélyeket lélegezve a nyitott ablaknál. Egyébként francia márványsajt volt a reggeli, az, amit még múlt pénteken vettem, és az utolsó adag ma reggelre tökéletesen érett lett. Utána tejeskávé. Apró örömök! :-) Ezután zuhany a kávés Yves Rocher tusfürdővel, utána rövid kiruccanás a DM-be. Azóta vasalom a blúzaimat és DVD-ket nézek. Gyönyörű az idő amúgy, süt a nap, és amíg kint jártam az utcán, kifejezetten melegnek éreztem a levegőt. Ha nem lennék ma ilyen ványadt, sétálhatnék vagy kirándulhatnék, de mintha tavaszi fáradtság lenne rajtam. Az éjszaka tíz órát aludtam, és a következő éjszakán is simán tudnék ennyit.
Én az ilyent tartom kellemes hétvégének, amikor kikapcsolódik és feltöltődik az ember. Vacsi után ázni fogok a kádban, aztán esetleg egy kellemes horrorfilm, vagy csak olvasás. Ez számomra sokkal kellemesebb, mintha el kéne mennem egy szombat esti buliba, ahol törhetném a fejem, hogy mikor indul hazafelé az éjszakai busz, hány fok lehet odakint, és nem esik-e útba hazafelé túl rémes környék.
Nem igazán jól indult a hét, mert enyhe megfázást vagy influenza-kezdeményt éreztem magamban. Az egyik kolléganőm ótvarul festett hétfőn, közölte, hogy „a Botond influenzás, és én sem érzem jól magam”, mindezt az arcomtól 30 cm-re, majd egy jó nagyot sóhajtott. Rögtön éreztem, ahogy átugrálnák rám a vírusok.
Azonnal nekifogtam napi 3000 mg C-vitamint zabálni, ennek ellenére kedden elég szarul voltam. Szerdára viszont, nyilván az ipari mennyiségű aszkorbinsavtól, jobban lettem. Ami jó volt, mert (akciós mozinap!) a Hitchcock c. film megnézését terveztem. Amikor legutóbb beteg voltam, az a szégyen ért, hogy – noha már előző napon megvettem a jegyet – egyszerűen nem bírtam elmenni az Elrabolva 2-re, annyira náthás voltam.
Munka után átvettem a mozijegyemet (internetes jegyfoglalás, ahol látom is, hová fogok ülni), aztán, tekintettel arra, hogy
A Hitchcock is nagyon jó volt. Lehetett volna még jobb is, de így is meg voltam elégedve. Hitchcockot is szeretem, Anthony Hopkinst is szeretem, a Psychót, ha lehet, még ennél is jobban szeretem, így ez tökéletesen nekem való film volt, a humoráról nem is beszélve. Filmkritikát nem tudok írni, de ha tudnék sem akarnék most, a lényeg, hogy roppant kellemes kis mozi volt.
És a mozival még nem volt vége, mert – névnap, hiába – ettem egy kis Szamos marcipános trüffelgolyót. Fél tízkor pedig végre láthattam azt az egyetlen Sherlock-epizódot, amit eddig még sosem sikerült elcsípnem. Most végre itt van a videón. Nagyon jó volt ez is – különben is csípem ezt a sorozatot – csak ekkorra már kezdtem fáradni, főleg, hogy öt darab reklámblokkal szakították meg a másfél órás filmet, miáltal fél tizenkettőre lett vége. Akkor már olyan fáradt voltam, és a forgatókönyv annyira csavaros volt, hogy hiába szoktam már hozzá a ravasz filmekhez, most egyszerűen képtelen voltam felfogni két fő fordulatot is. Kénytelen voltam másnap visszanézni a videóról, akkor persze már összeállt a kép.
A sok logika tisztára leszívott, így most vasalás közben éppen a Streetdance-ot nézem, ami tényleg nem igényel sok gondolkodást :-)
Olvasás terén is kevergetem most a műfajokat: kaja közben a szokásos Agatha Christie (bár ez épp rohadtul unalmas, a kémregényei nekem nem tetszenek); alvás előtt pedig a Halhatatlant olvasgatom, másodszorra. Ott is volt egy jó kis csavar a vége felé, ami teljesen átírta a korábbi történéseket, így most ennek fényében muszáj másodszor is elolvasnom. De ez olyan kissé súlyosabb fajta, romantikus-misztikus könyv, hogy ellenpontként elővettem az Egy boltkóros naplóját, és felváltva olvasgatom ezt a kettőt. Kivéve evés közben, akkor A. C., ahol senki agyveleje nem fröccsen ki.
A Boltkóros persze jobban hasonlít rám. Ennyire súlyos eset azért nem vagyok, de szokásom a hangulatjavítási célú vásárolgatás. Legfeljebb nem egy 15.000 Ft-os szoknyát, hanem egy 900 Ft-os körömlakkot veszek. Vagyis már megvettem, de lássuk be, fehér gyöngyházfényű körömlakk mindig kell, nem igaz? :-)
De most még valami kell nekem. A Psycho, DVD-n. Mostakarom!!!
