Ezt személyes blognak szánom ("csak én és a világ angolul beszélő része tudhatja" :-). Lusta vagyok kézzel írni a naplót, a tinta is elmosódik egy idő után. Olyasmiről írok, ami velem történik, vagy ami arról jut eszembe. Tekintve, hogy főállású, (harmincas) negyvenes irodai patkány vagyok, borítékolhatóan nem lesz 007-es szintű a feszültségfaktor: könyvek, filmek, munka, család, töprengés.
Miért utáltam az iskolai tesiórákat, és miért járok felnőttként mégis futni?
Először is a tornaórák kötelezőek voltak, a futásról pedig – vagy konditeremről, szobabicikliről, jógáról, úszásról, fegyencedzésről – én döntök :-) Másrészt a…
Sikerült végre végignéznem a Bombák földjén-t. Videóra vettem fel, és több szakaszban, esténként néztem. Azért annyira nálam nem jó, hogy Oscar-díjat érdemeljen, de az Avatar volt abban az évben a másik nagy esélyes, és annál százszor jobb.
Az Avatart már a…
Agatha Christie több könyvében is említi, milyen izgalmas dolog a bizonytalanság, amikor nem tudni, mit hoz a holnap, és hogy ezt mennyire lehet élvezni.
Hát én marhára nem élvezem. Az életben a sírba visz a stressz gyakorlatilag a legkisebb bizonytalanságtól is. Momentán úgy néz…