Agatha Christie több könyvében is említi, milyen izgalmas dolog a bizonytalanság, amikor nem tudni, mit hoz a holnap, és hogy ezt mennyire lehet élvezni.
Hát én marhára nem élvezem. Az életben a sírba visz a stressz gyakorlatilag a legkisebb bizonytalanságtól is. Momentán úgy néz ki, megmarad az állásom, pontosabban lesz is, meg nem is: a mostani státuszom megszűnik, de a felmentési idő végén rögtön átvesz egy társszerv, és külsősként tovább dolgozom, a jelenlegi helyemen. A fizetésem még egy picit több is lesz, bár a szabadságom kevesebb.
Ez pár napja derült ki, azóta hol örülök, hol szomorú vagyok. Rossz, hogy pont az én helyem szűnik meg, de persze nagyon jó, hogy mégis lesz munkám.
Bár ez egyelőre még nincs leírva sehová sem, a főnököm szavában kell bíznom, s ez a helyzet egy kicsit A mélység titka c. film egyik kulcsjelenetére emlékeztet: „Te most megfulladsz itt, én meg majd újjáélesztelek!”
De hát legyünk pozitívak! Ha minden jól alakul – ez de hülyén hangzik itt – április elején felmondanak; a részarányos szabimat kiveszem, vagy kifizetik. Májusban elvileg fel vagyok mentve a munkavégzés alól. Bárcsak ezt a szabadidő-mennyiséget átvihetném a következő munkaviszonyomra, mert hát májusban nemigen megyek nyaralni, ellenben főszezonban jól jönnének ezek a napok. Június elején átvesz az új hely; papíron ott leszek, fizikailag itt. De mivel itt már nem leszek állományban, sok munkát átadhatok a Tódorék csapatának, akik nagyon ráérnek, és az ő főnökük – egyben közös nagyfőnökünk – az, aki csökönyösen ragaszkodott a saját létszámukhoz, emiatt kellett a miénkből leadni.
Szóval bár relatíve jó a helyzet, de mégis kicsit ki vagyok borulva. Nem szeretem a változásokat. Nyugtalan vagyok. Éjszaka rosszul alszom, ez nem lep meg; de pár napja étvágyam sincs, ez pedig tízéves korom óta nem fordult elő velem. Nem örülök, hogy pont az én helyem szűnik meg, noha tudom, hogy ez nem személyes, ahogy a maffiafilmekben mondják. Nincs kinek kiönteni a szívemet, nincs, akivel egy jó sörözés mellett kibeszélhetném magam vagy bőghetnék a jelenlétében. Amikor éjszaka felriadok, nem jó, hogy nem alszik mellettem egy pasi vagy egy kutya – mindegy :-) –, még akkor is, ha egyik sem volt úgy igazából sosem, így nincs is, ami hiányozzon.
De hajnali háromkor azért jólesne, ha valaki szuszogna mellettem; mármint valaki olyan, akit szeretek. Ennek hiányában valamelyik éjjel kénytelen voltam félórát olvasni A barna ruhás férfiból, mert nem tudtam aludni.
És a családnak még nem is meséltem el a dolgot. Kivéve persze a tesómnak, de mivel mindig ő az első, akinek bármit is elmondok, mondhatni, az nem is számít :-) Apám aggódna miattam, anyámnak pedig az az 1972-ből berögzült fixa ideája – hiába magyarázzuk neki az ellenkezőjét –, hogy „Kirúgni csak azt szokták, aki rosszul dolgozik!”
Talán mégis jobb, hogy nincs gyerekem – bár amikor éjjel háromkor felriadok, pont emiatt vagyok kétségbeesve –, de én azért elvagyok száraz kiflin, de hová tenném a gyereket, amíg egy állást találok?És ha nem találok azonnal, csak fél év múlva? Nem a mostani helyzetemről beszélek, mert ez inkább mázli (már ha összejön, amit nagyon remélek).
Barbi kolléganőm két napja beteg, így egyedül vagyok; ráadásul kiderült, hogy az a fárasztó pénzügyi jellegű adatrögzítés, amit már hetek óta csinálok, és tök jól haladtam vele, tulajdonképpen felesleges, mert az egészet rossz számlaszámra vezettem fel. Honnan a francból tudjam, mi a különbség a 124978 és az 1229781 között? Most kezdhetem elölről, a helyes számlaszámokkal. Túlóráztam, hogy gyorsan végigmenjek az egészen, de a rohadt program a munkaidő vége felé elkezd lassulni, és mire egy órát ráhúztam, már olyan lassú, mint egy reumás lajhár, hiába dolgoznék rajta ezerrel, minden ötször annyi időbe telik, mint napközben. Amikor viszont a jövés-menés és egyéb munkák miatt kevéssé tudok vele foglalkozni.
53,1 kg-ra lefogytam az étvágytalanságtól, és a Boltkóros olasz fordítását olyan gördülékenyen olvasom (jó… szóval haladok vele), hogy még élvezni is tudom a sztorit – idegen nyelven!!! Ilyen még életemben nem fordult elő velem! OK, hogy nem kvantummag-hasadásról beszélnek, történelmi régmúltban, na de akkor is.
A régi pápa is pont most kezdi a felmentési idejét; most már tényleg kezdek kíváncsi lenni az utódjára. Bárcsak a ghánai lenne az, nemcsak mert nyernék egy parenyicát, hanem egyébként is szimpatikus feje van.
A tavasz is közeleg – próbálom pozitív dolgokra koncentrálva kirántani magam az önsajnálatból –, pénteken már március, és egész héten blúzban dolgoztam, pulóver helyett, olyan kellemes az idő. Ha még jól is tudnék aludni, fizikailag tényleg semmi gondom nem lenne.
