Sikerült időben ébrednem a rendkívüli véradás napján, sőt a reggelit és a fürdést is lezavartam. Mivel a hívás váratlanul ért, nem tudtam olyan jól felkészülni, mint más véradások előtt szoktam. Csak a vastablettát szedtem be, tejeskávét és zöld teát ittam, mint minden reggel, és még indulás előtt egy fekete teát is betoltam, mert abban is koffein van, és az is folyadék, ami emeli a vérnyomást.
Ennek ellenére az orvosi vizsgálaton a doktornő fejcsóválva közölte, hogy nagyon alacsony a vérnyomásom. Valóban, 96/56 volt. Na de ekkor már túl voltam egy tejeskávén, egy zöld és egy fekete teán, valamint a magammal hozott kólát is iszogattam!! Hát mit csináljak még? Kérem, én bagoly típus vagyok, reggel nem működöm, legközelebb tessék engem délutánra behívni… Aztán még egyszer megmérte a vérnyomást, akkor már 110/valamennyi volt, erre már megnyugodott. Én is.
Majd következett a szokásos párbeszéd:
- Hány kiló?
- Ötvenöt – hazudtam. (51,4)
- Nincs probléma a szívével?
- Nincs – hazudtam. (Mitralis prolapsus, de hát az majd’ mindenkinek van, különben sincs semmi tünetem...)
- Szerencsére a hemoglobinja rendben van. (Ja, a vastabletta miatt.)
Teljesen simán zajlott a véradás, egyébként ez volt a 30. A szokásos ostoba reggeli arcomat viseltem, így aggódva néztek a nővérkék, és én is bizonytalan voltam kissé, mert ennyire korán még soha nem adtam vért – de nem történt semmi baj, épségben kijutottam. Sőt egy megállót még gyalogoltam is, mert a villamos a pofám előtt ment el.
Úgy döntöttem, a hajnali hősiesség örömére egy darabon négyes metróval megyek a Körtértől. Semmi okom a sietségre, munkába megyek ;-)
A körtéren kissé nehezen találtam meg a lejáratot. Utólag rájöttem, hogy mind a tizenöt lejárat ugyanabba az aluljáró-komplexumba vezet. Na de ezt előre nem tudhattam. Mikor végre lejutottam, szinte rögtön jött a metró – ugyanolyan, mint újabban a kettes metró – mentem két megállót, aztán a Kálvinon ki. Marha rossz a helykihasználása annak az állomásnak, óriási üres terek vannak, valahogy zavaró volt az egész. De ez végül is lényegtelen, hisz csak tapasztalatszerzés és kíváncsiság miatt mentem arra.
A munkanap nem telt könnyen, bár nem voltak ott a főnökék – ma sem, hála a jóságos istennek! – viszont marha álmos voltam az abnormálisan korai kelés meg a véradás miatt. El is döntöttem, hogy délután nem csinálok semmit, hazamegyek és azonnal lefekszem.
Szokás szerint ebből nem lett semmi. Mindig délutánra térek magamhoz – bagoly típus vagyok, mint az köztudott – így hazaérve felélénkülök, teszek-veszek, vagy ha nem, akkor az olvasással és a netezéssel telik el az idő.
Most speciel beraktam egy mosást, reménykedve, hogy talán elindul a mosógép. Nem indult el, holott kicsavartam a szűrőt, és vagy nyolcszor újraindítottam a gépet. Ekkor kivettem a ruhákat – könnyű kis fehérneműk voltak csak –, kézzel kimostam és kiöblítettem őket, aztán visszatettem a gépbe, hogy hátha legalább a centrifuga működik! Az valóban működött, majdnem szárazon vettem ki a cuccokat és kiteregettem őket.
De vérszemet kaptam, és bepakoltam a gépbe a sötét mosnivalókat is, köztük a hétvégi kertészkedésben bepiszkolódott fekete cuccaimat. Hátha most, hogy már bemelegített, mosni is tud a gép. Bekapcsoltam tehát megint, és ekkor olyan könnyedén indult el, mintha nem szenvedtem volna vele egy órát előzőleg.
Érdekes ez a gép, az esetek ötven százalékában nem akar megindulni, de ha elpanaszolom ezt valakinek, vagy megmutatom egy másik embernek, abban a pillanatban mos, mint az álom. Tényleg nem tudom, mitől lehet.
Előzőleg felváltva próbálgattam a 32 perces rövid programot, meg a sima mosást, és most éppen a sima mosáson állt, ami rendes körülmények között másfél órát jelent. Este hétkor kezdte mosni a sötéteket, de még kilenckor sem tartott a centrifugálásnál. Én hajat mostam tojássamponnal, lezuhanyoztam, átöltöztem pizsamába, kortyolgatni kezdtem a véradás utáni jól megérdemelt söröcskémet.
Ekkorra már tényleg elfáradtam, de nem mehettem aludni, amíg a gép nem végzett, hisz ki kell teregetni a rongyokat. Végül majdnem tíz óra lett, mire a rohadék kimosta az összes cuccomat. Kiaggattam őket, és eldőltem, mint a rohadt nád.
