Misztikus és hátborsós hangulatban vagyok két napja, amióta kora este egy rejtélyes sztorit találtam a neten és azóta ez kering az agyamban :-)
A keddi munkaszüneti nap zárásakor még olvasnivalót keresve bóklásztam a hálón, és akkor botlottam bele abba az 1959-es szovjet sztoriba, amiről egyébként már hallottam korábban, csak nem ennyire részletesen. Egyetemisták elmentek kirándulni a hegyekbe, de mind a kilencen meghaltak, eléggé rejtélyes körülmények között. Az alap sztori szerint éjszaka kimenekültek valami elől a sátorból a mínusz 20 fokba, sokan hiányos öltözetben, aztán már csak a holttesteiket találták meg különböző érdekes sérülésekkel és elhelyezkedésben.
Már ettől megborzongtam, ráadásul elkezdett alkonyodni. A történetet nagyon szép részletesen leírta a Konteó blog, és még csak ezután kezdődött 1.500 komment!
Mire elolvastam a sztorit, majdnem besötétedett, és a kommentek csak még egyre félelmetesebbé tették a hangulatot. Eleve, mitől kezd el kilenc ember – akár pánikszerűen, akár „csak úgy” – kimenni a mínusz húsz fokos februári hidegben éjszaka? (Szerintem persze eleve őrült az, aki februárban az Urálban többnapos, síelős, sátorban alvós túrára megy.)
Volt mindenféle felvetés az ufóktól kezdve a bennszülötteken keresztül a fegyverkísérletig, amerikai ügynökökig, erdőben rejtőző szökött fegyencekig, hirtelen rettentő erős szélig bezárólag. A halottak sérülései is iszonyú érdekesek voltak. – Mondom ezt most, még világosban. Először olvasva, sötétben, inkább iszonyú ijesztőek voltak :-)
Mivel az internet csodálatos dolog, sok kommentelő hozzáfért az eredeti boncolási és nyomozási anyagokhoz és ezeket is betették lefordítva. Száz hozzászólás elolvasása után teljesen sötét lett, és bennem tudatosult, hogy egyedül vagyok egy üres lakásban, nyitott erkélyajtóval. De a sztori túl érdekes volt ahhoz, hogy abbahagyjam és lefeküdjek aludni. Különben is, már annyira be voltam tojva, hogy inkább ébren maradtam, mintsem a sötétben egyedül lefeküdjek… Ebből a remek logikából fakadóan tovább olvastam, mert borzasztó izgi dolgokat írtak le, és nagyon sok okos ötletet vetettek fel a kommentelők, amikre nem is gondoltam, és addig volt jó, amíg nem jutottak eszembe ilyenek. Hidegháború volt ugye akkoriban, és ki tudja, a szovjetek micsoda fegyverkísérleteket, katonai emberkísérleteket, robbantásokat és más iszonyú dolgokat próbálgattak az ilyen elhagyatott hegyvidékeken…
Mert persze az a vidék rohadtul távol esik mindentől – mondanom sem kell, azonnal rávetődtem a Google Mapsra – de nem úgy, mint mondjuk a Rám-szakadék, hanem úgy, mintha innen Csíkszeredáig nem lenne emberi település.
Természetesen ilyen helyre kell menni túrázni! Remek! :-D
… Először este 22.00 lett, aztán 0.15, és mire végigolvastam az összes hozzászólást, már éjjel 2.20 volt. Ekkorra már nem is féltem, annyira elfáradtam. De azért féltem annyira, hogy szó szerint örültem, hogy már fél három van, és csak két órát kell kibírnom a sötétben, mert fél ötkor már világos lesz :-)
Konkrétan úgy féltem, mint állat, de már elájultam a fáradtságtól.
Tegnap nem volt idő tovább olvasgatni, mert anyámmal palacsintáztunk és csak este fél tízkor értem haza. Az eredeti posztot ugyanis egy másik linken tovább lehetett kommentelni, és még úgy 3.000 hozzászólás született a témában – 2011. novemberi az eredeti bejegyzés – így nem maradtam olvasnivaló nélkül.
A munkahelyen is megnyitottam a linket és oda-odapillantottam napközben. Ugyanolyan borzongató volt, mint gyerekkoromban, amikor a Belphegort néztük, és még nappal is féltünk, mert bár világos volt, tudtuk, hogy egyszer majd este lesz és akkor jön a fantom :-))
Szóval a sok hülye papírmunka helyett egész nap azon járt az agyam, hogy mégis mi a fene történhetett azokkal a szerencsétlen oroszokkal 1959-ben?? Van vagy tíz lehetséges magyarázat, de nincs olyan, amivel minden tényt meg lehetne magyarázni! Mint krimirajongó is iszonyú érdekesnek tartom a sztorit, és nem jövök rá a megoldásra! (Agatha Christie kellene ide, vagy konkrétan Poirot.) De nemcsak én, hanem a több száz kommentelő sem.
És még az is furcsa, hogy maga a tragédia – asszem – január 31-én, vagy február 1-jén történt. 12-én kezdték keresni a sereget, 16-án (asszem) találták meg őket.
De az üggyel foglalkozó aktát már február 6-án megnyitották!! És egy KGB-ügynök fószer azzal búcsúzott a családjától február 4-én, hogy „valami egyetemisták olyasmibe keveredtek, amibe nem kellett volna”.
De hát akkor még nem is tudták, hogy ezek el vannak tűnve, hisz 12-re ígérték magukat! És nem volt még mobiltelefon, hogy egy aggódó anya bejelentse: „a fiacskám ma nem írt sms-t, tessék megkeresni!”
Tehát, ha valami szovjet KGB-s titkos ügybe keveredtek a kölykök, akkor simán el lehetett volna tüntetni a hullákat, medvének vagy lavinának álcázva a dolgot, hogy ne kérdezősködjön senki. De nem, keresőcsapatok vonultak ki – hagyták őket odavonulni, ez nem az USA napjainkban – meg újságírók, vagyis akadtak szemtanúk bőven, akik láthatták a furcsa helyzetű hullákat.
Szóval én ezt nem értem. Most még csak a második poszt 3000 hozzászólásából a 300. körül tartok, de majd folytatom az olvasást, hátha valaki leírta a frankót. Nagyon, de nagyon izgalmas ez a sztori!
És sajnos baromi félelmetes is, most még csak fél nyolc van és nappali világosság, de mindjárt besötétedik, és teljesen más dolog sötétben olvasni elhagyatott hegyoldalon sátorozókról, akiket megtámadott valami az éjszakában…
Juuuuj… Lehet, hogy ma villanyfénynél fogok aludni.
Különben meg nagyon érdekes az 1959-es szovjet fiatalokról olvasni (naplóbejegyzések, visszaemlékezések nyomán), mert az ember azt hinné, hogy ott és akkor csakis lódenkabát volt meg sztahanovisták meg párttaggyűlés, de nem, voltak egyetemisták meg túrázás is, mint ma. Ugyanezt éreztem a Szöszi olvasásakor is, ami kb. ugyanebben az időben játszódik, és ott is van tánciskola, hajfestés, cukrászda.
Istenem, mennyire szeretnék egy időgépet!! Nem a Szöszi, hanem az uráli dolog miatt. Esküszöm, magam mellé vennék néhány nagyon bátor és erős embert, és komoly fegyvereket, visszamennék arra a napra a múltba, és megnézném, mi történhetett ott! Persze lehet, hogy megbánnám :-/
