Négy napig nem volt netem, szörnyű időszak volt! :-( Hétfőn itthon maradtam csúsztatásos-szabadnapos betegállományban a vasárnapi hányós nap után. Csak a biztonság kedvéért. Ugyan már nem voltam annyira rosszul reggel, de mivel vasárnap szó szerint minden kijött belőlem, marha gyengének és vitaminhiányosnak éreztem magam, és aznap amúgy is pont elegen hemzsegtek az irodában. Gondoltam, nagyon jól elvannak nélkülem is.
Tíz óra felé lekúsztam a közértbe némi kifliért, aztán szunyáltam, olvasgattam, és 13.30 körül beléptem a gmailembe kommunikálni a kollégákkal. Írtak is a lányok, hogy Orsi névnapját ünneplik csapatostul (újabban ez a csapatos névnapünneplés divat lett, amit nem mindenki csíp – de ez most mindegy). Erre még válaszoltam, aztán mikor böngészgettem volna tovább, megszakadt a netkapcsolat.
OK, van ilyen. Szépen ledőltem szunyálni, de ébredés után sem volt net. Gondoltam, biztos a modem idegeskedik. Kihúztam, visszadugtam; a gépet is többször újraindítottam, de semmi. Kora este aztán a tévét is bekapcsoltam, de hangyák háborúja volt ott is.
Na banyek! Ekkorra már tudtam, hogy a UPC-s kábellel lehet valami, mivel mindkettő onnan megy. Akár takarítás közben is kiránthattam valamit, de a hétfői betegszabi alatt nem álltam neki takarítani, vasárnap pedig felváltva hánytam és aludtam, még csak meg sem fordult a fejemben a takarítás.
Rémes volt net nélkül, hogy nem tudok e-mailt váltani a rokonokkal és kollégákkal, nem tudok utánanézni a holnapi időjárásnak stb. De, gondoltam, valami UPC központi hiba lehet, majdcsak megjavítják, mondjuk reggelre, különben kitör a parasztgyalázat a környéken.
No de reggelre sem volt net, sem tévé. A modem szokott 7 fénylő pöttyöcskéjéből csak 4 égett, az „Online” pedig sötét volt. Mivel ekkor – kedden – már igen jól éreztem magam, bementem dolgozni. (Az igazsághoz tartozik, hogy már hétfő délutántól egész jól voltam, de egy regenerálódó napot talán csak megengedhetek magamnak én is?)
Szóval bementem, és a benti gépemen rögtön reggel írtam egy hibabejelentő e-mailt a UPC-nek. … Vicces módon pár órával később hívott egy nő, a UPC-től – gondoltam, milyen rendesek, hogy azonnal telefonon keresnek a hibaelhárítás végett. De nem, csak valami új csomagot kínálgatott. Pont most!! Majdnem elküldtem a francba, hogy egyelőre egyáltalán nincs netem, jobb lesz, ha békén hagy.
Hazamentem, és még akkor sem volt sem net, sem tévé. Ezért azonnal sarkon fordultam és indultam az ügyfélszolgálatra. Ott teljesen rendesek voltak, felvették (most már szóban is) a hibabejelentést, lefixáltunk egy szerelőt péntekre. Mivel másnap szerda volt, és nem akartam folyton elkéredzkedni, csütörtökön pedig ünnepnap. De mondták, hogy valószínűleg addig magától is helyreáll a hiba.
Nem állt helyre. Tévé nélkül még simán meglennék, elvégre mi van a tévében, amit nézni érdemes? Nem sok minden. Na de a net!! Hogy ne nézhessek jó kis blogbejegyzéseket, ne nézhessek utána egy könyvnek vagy filmnek, ne lássam a moziműsort, az időjárásjelentést, és persze ne válthassak e-maileket! :-(
Van, aki nem bír meglenni nagy csoportos társaság vagy diszkó nélkül, én meg faszán elvagyok egyedül egy jó könyvvel, de igénylem azt a minimális kapcsolattartást a külvilággal, amit a net nyújt. Főleg, ha fizetek is érte.
Az október 23-i ünnep is így telt el, könyvvel, kölcsönkapott DVD-t nézve – szerencsére DVD-lejátszóként még funkcionál a számítógép –, mintha a XIX. században élnék. Nemzeti ünnepeken lehetőleg ki sem megyek az utcára. Most takarítottam, mert péntekre vártam a szerelőt, nem akartam, hogy pormacskák között kússzon a madzagok után. (Eközben netkábelt nem rántottam ki.)
Pénteken az ősökhöz voltam hivatalos ebédre, de egy órával korábban mentem, hogy futni tudjak az utca végi, rekortános futókörrel ellátott parkban. Mivel most már nemcsak a Szigetet túrják fel, hanem épp az „én” rakpartomat is, szóval a futási útvonalaim jelentősen leszűkültek :-(
A parkban futás remek volt, mert senki sem volt rajtam kívül, mivel esett az eső. Engem ez nem zavart különösebben, de mégis abbahagytam 3500 m után, mert a hasam zavaróan fájni kezdett, és nem akartam volna megint hányni. Felmentem, lezuhanyoztam, megettem a családi ebédet; megsasoltam minden fontosat a neten, amitől négy napja el voltam zárva, aztán rohantam haza ezerrel, mert ezek a szerelők nem egy fix időben jönnek, hanem négyórás intervallumokban. Az enyém 16.00 és 20.00 között volt várható. Éppen 15.55-re estem be az ajtón.
Leültem keresztrejtvényt fejteni – hja, az ember találékony lesz a szabadidő eltöltését illetően, ha nincs internet –, olvasgattam a Runner’s Worldöt, és nem mertem inni, hogy ne kelljen pisilnem, míg itt a szerelő. Vannak ilyen hülye dolgaim…
Végre aztán megjött a szerelő. 19.00-kor. Ha ezt tudom, nem rohanok állat mód haza. Persze akkor biztosan 16.00-ra érkezett volna. Jóformán végig se mondtam a problémát, ő már eltávozott az egy emelettel lejjebb lévő kapcsolószekrényhez (eddig azt sem tudtam, hogy van ilyen). Én a lakásban maradtam, és szemmel tartottam a tévét meg a modemet. Öt perc után bejött a tévéadás, aztán szép lassan a modem fényei is sorra kigyúltak. Ráugrottam az egérre és behívtam a Gmailt. Bejött. Hurrá! És juhéj!! :-)
A szerelő megmagyarázta, hogy valami elosztó romlott el, amibe azonban csak az én madzagom volt bedugva, ez az oka, hogy senki más nem lázadozott a házban rajtam kívül. Király!
Hivatalosan nem került pénzbe a javítás, de én azért a szerelő kezébe tuszkoltam az ezrest. Utólag ezért szidtam magamat: mi a fenének adtam neki egy ezrest? Hó vége van, és még mindig akad pár dolog, amire költenem kell. Hogy ne menjünk messze a „jön a szerelő”-témától: jövő héten valami gázbiztonsági ellenőrzés is lesz a házban, az is kétezer lakásonként. Kajálnom is kell. Megjelent az új Nesbo-könyv is. … Na de mindegy, a szerelő végül is korrektül dolgozott és majd legközelebb is örömmel jönnek, ha borravalót adok. Vagy ezzel áltatom magam. Persze, ne legyen rá szükség.
Most van net, de rájöttem, hogy nem is használom olyan intenzíven :-) Inkább csak a tudat kell, hogy akárminek utánanézhetek, aminek akarok. Így azért jobb.
