Ezt személyes blognak szánom ("csak én és a világ angolul beszélő része tudhatja" :-). Lusta vagyok kézzel írni a naplót, a tinta is elmosódik egy idő után. Olyasmiről írok, ami velem történik, vagy ami arról jut eszembe. Tekintve, hogy főállású, (harmincas) negyvenes irodai patkány vagyok, borítékolhatóan nem lesz 007-es szintű a feszültségfaktor: könyvek, filmek, munka, család, töprengés.
Nagykorúságom óta ez lesz az első szavazás, amire nem megyek el. Miért?
Már olyan sokan leírták, elmondták előttem… De akkor most én is.
Egyrészt. Nincs sok ember, aki nálam kevésbé szeretne muzulmán menekülteket látni maga körül. Ugyanazért, amiért sokan mások.
Így pár hét után végre összeszedtem a bátorságomat és belájkoltam Stephen Lang hivatalos Facebook-oldalát. (Az ilyesmihez nekem bátorság kell, mint ahogy a neten való utánakeresgéléshez is: ilyenkor mindig attól félek, hogy a delikvens egyszer csak kiugrik a monitorból és megáll előttem csípőre…
Kezek ideges lenni, mert még nem is idegeskedtem eleget az erdélyi út kapcsán. Jobban érzem magam, ha kellő mennyiségűt idegeskedtem, mert úgy érzem, azzal kiváltom, hogy igazi baj történjen.
Már váltottam némi lejt – és fizu után váltok még –, írtam papírlevelet Endrének, amiben fixáltam az…
Mi a franc lehet a szívemmel?? Most már tényleg kezdek kissé aggódni. Nyugalmi helyzetben sem nagyon megy 80 alá. Legalábbis az utóbbi hetekben, mióta mérem. Van, hogy fekszem az ágyban, semmi gond nincs, olvasgatok vagy épp félálomban ébredezem, de a szívem úgy csinál, mintha az 5. kilométert…
Harmadik kiruccanás az idén*. Pedig eseménytelennek ígérkezett az év: nyaralás Füreden, és kész. Aztán bejött a zalakarosi + füredi második nyaralás, utána Hajdúszoboszló, végül Erdély :-)
Hajdúszoboszlón Fater volt egy konferencián, mely szerdától péntekig tartott; és felvetette nekem, mi…