Harmadik kiruccanás az idén*. Pedig eseménytelennek ígérkezett az év: nyaralás Füreden, és kész. Aztán bejött a zalakarosi + füredi második nyaralás, utána Hajdúszoboszló, végül Erdély :-)
Hajdúszoboszlón Fater volt egy konferencián, mely szerdától péntekig tartott; és felvetette nekem, mi lenne, ha lejönnék vonattal pénteken, és vasárnapig hosszúhétvégéznénk. Még sosem jártam Hajúszoboszlón
, így rögtön belementem.
A szállás, sőt a szoba is – kényelmi okokból – maradt ugyanaz, amiben Fater lakott a konferencián. Nyeltem egyet, mert 35.000.- Ft volt a két nap félpanzióval. Na de egyszer élünk, ki tudja, valaha megyek-e még Hajdúszoboszlóra?
Szabit vettem ki, és pénteken levonatoztam. Kicsit paráztam, rég vonatoztam már egyedül, ráadásul Kelet-Magyarországról tiszta horroros elképzeléseim voltak. És Intercityvel mentem, amivel életemben még csak egyszer utaztam. Főpróbának tekintettem ezt a vonatozást a hosszú erdélyi vonatúthoz.
De minden simán ment. Fater már kedden elvitte kocsival a nagyobb poggyászomat, így csak a hátizsákkal utaztam. Gond nélkül eljutottam a Nyugatiig, megtaláltam a helyemet, ami menetiránnyal szemben és ablak mellett volt. Az egyetlen gond, hogy négyes ülés volt, velem szemben már ült is egy nő, és a két másik ülésre is leült aztán két orvosi egyetemista (vagy már kész orvos?), akik boncolásról meg más hasonló vidám dolgokról pofáztak egész úton.
Ki akartam menni WC-re, de mindig valaki megelőzött, így ezen az úton ezt kihagytam. Tőlem ritkaság. Edzek Erdélyre! :-) Tök pontosan érkezett a vonat Szoboszlóra, Fater már ott várt. Indultunk a szállodába.
… Ezen a héten volt ez a szeptemberi nagy meleg, 28-32 fok között volt a nappali hőmérséklet. Ez a Balatonon talán jó, de Budapesten a sok beton közt kellemetlen, na és Hajdúszoboszlón, az Alföldön direkt rémes! :-( Sütött a nap ezerrel, nem volt kellemes – mind a három napon ez volt a fő gondom. Mi lehetett itt nyáron!?
A szobánk igen kellemes kétágyas volt, mindenféle luxussal, még légkondi is volt, habár elég fapados. Lecuccolás után lementünk a szálloda wellness részlegébe. Itt kiderült, hogy tulajdonképpen ugyanaz a termálvíz van itt a medencékben, mint a híres városi fürdőben. Tehát megspóroltuk a fürdőbelépőket, és a macerát, hogy átmenjünk oda! Innentől végig itt dorbézoltunk. Összesen hat medence volt, két kinti úszómedence, egy benti úszó, egy benti élmény, egy benti termál és egy kinti termál. Valamint szép nagy füves strand, nyugágyakkal.
Sajnos a napsütés miatt egyszerűen nem bírtam sokat tartózkodni a kinti úszómedencékben, inkább a fedett vizeket vagy az árnyékos termált kultiváltam. Ahogy a fejemet sütötte a nap, úgy éreztem, rögtön napszúrást kapok.
A vacsora a szálló éttermében volt, svédasztalos, annyit lehetett enni, amennyi belém fért, és fantasztikus kaják voltak! Úgy éreztem ekkor, mégiscsak megérte a 35 rugó. Vacsi után pedig sétáltunk itt a városközpontban.
Másnap nem jól ébredtem, mert keleti fekvésű volt a szoba, azonnal betűzött a nap. – Az otthoni szobám is keleti fekvésű, de köztem és a nap között még van egy ház. Itt rögtön a képünkbe sütött a nap. Nem baj, felkeltünk, kávé és zuhany után lementünk reggelizni. A reggeli éppoly bőséges volt, mint a vacsora, rántotta, virsli, sajt, paradicsomsaláta és minden, mi szem-szájnak ingere…
Reggeli után sétáltunk a városban, aztán lementünk a wellnessre strandolni. Aztán még vacsora előtt is sétáltunk.
Vasárnap nagyon pocsékul ébredtem. Az egész éjszaka rémes volt, mert zenéltek az utcán és ez felhallatszott. Ezenkívül este két sört ittam, háromszor fel kellett kelnem pisilni. Valahányszor én felkeltem, Fater is felébredt és kiment; de én is felébredtem, amikor ő – tőlem függetlenül – felkelt. Tehát alig aludtam. Valamint a párna is furcsa szögben állt, és nyomta a nyakamat.
Ezek következtében reggel lüktető migrénnel ébredtem. Kivonszolódtam vízért és kávéért, bevettem egy Algopyrint, aztán csak úgy lógattam a fejemet kínomban. Idővel a fejfájás elmúlt, de a görcs levonult a gyomromba. Attól féltem, hányni fogok. A helyzeten a tűző nap sem segített. De aztán idővel elviselhetőbb lett, és lementünk reggelizni. A rántottát nem kockáztattam, sajtot, kenyeret, gyümölcslevet ittam.
Utána még egyszer utoljára megrohamoztuk a wellnest, és kijelentkezés előtt még kicsit úszogattunk.
Faternak az volt a terve, hogy hazafelé kanyarodjunk be Túrkevére, ahonnan Nagyi származik. Nem nagyon lelkesedtem az ötletért, de végül így lett. Kisújszállásnál kellett lefordulni, és elég hamar odaértünk. Pozitív csalódás volt a város, mert egész pofásan nézett ki, csak dögunalom volt, sehol semmi, csak a hőség. Nem csodáltam, hogy Nagyi lelépett innen. Én is menni akartam húsz perc után.
A további hazaút rémes volt. Nagyon meleg volt, a kocsiban pedig még annál is 10 fokkal melegebb. Az út az Alföldön keresztül iszonyú unalmas volt. Fater köhögött és cigizett. Dőlt rólam a víz, és majd’ eldobtam az agyam a lapos táj és a tökegyforma városok láttam. Megőrültem az unalomtól. Megszoktam, hogy az autós útjaink a Balatonra vagy az Őrségbe vezetnek, ahol hegyek, dombok, izgis városok vannak, nem ez a rusnya lapály …
Aztán nagy nehezen megérkeztünk Budapestre, felpakoltam a lakásba, és végre lezuhanyoztam. Úgy éreztem magam, mint aki három hete nem fürdött, ragadtam, tapadtam mindenhol! :-(
… Azért így utólag jó kis szabi volt. A másnap is kellemes volt, ami hétfő ugyan, de még mindig szabadság: hajnalban elmentem a fodrászhoz, este pedig összefutottunk Ex-sógornőmmel kis locsogásra.
*Természetesen ez is titkos!! Tehát, aki olvassa, az ne árulja el anyámnak!
