Így pár hét után végre összeszedtem a bátorságomat és belájkoltam Stephen Lang hivatalos Facebook-oldalát. (Az ilyesmihez nekem bátorság kell, mint ahogy a neten való utánakeresgéléshez is: ilyenkor mindig attól félek, hogy a delikvens egyszer csak kiugrik a monitorból és megáll előttem csípőre tett kézzel: „Hát te meg mit nyomozgatsz utánam?!” :-D)
Szóval ezen túlestem. Rögtön másnap megjelent az üzenőfalamon egy videó – még reggel, munkába menés előtt meg is néztem. Napjainkban készült színpadi felvétel volt, amin Stephen kb. tíz évvel idősebbnek nézett ki, olyan nyuggernek, akit anno idegi alapon százalékoltak le, de egyébként is tíz évvel túl van az öregségi nyugdíjkorhatáron. Barna szövetnadrág, szürke nagypapa-kardigán és SZTK-szemüveg, amiben élő ember nem nézhet ki jól vagy fiatalosan. Két perc volt az egész; hogy miről szólt, az passz (az én angoltudásom, pffff…) Komolyan elkezdtem tisztelni Stephent, aki maga nyilatkozta, hogy a hiúsága miatt edz ennyire; és ennek ellenére képes ilyen ijesztően öregnek és nyamvadtnak mutatkozni, és még ráadásul közzé is teszi a videót az oldalán. Tényleg úgy nézett ki, mint a mosott szar; bár én minden rohadt reggel ugyanígy nézek ki, csak 17 centivel alacsonyabban :-D
Különösen vicces volt ez a tata-videó azért, mert előtte nap egy 1996-os filmjét néztem a neten, amiben olyan marha jól nézett ki, hogy mikor felbukkant a filmben, kibukott belőlem: „Ennyire nem lehet helyes! Itt szívbetegek vannak!” :-D
Az utóbbi időben végigmentem a neten magyarul fellelhető filmjein. Ezek hullámzó színvonalúak voltak, de Slang mindegyikben jó volt. Szerencsére rá kellett jönnöm, hogy nemcsak emberileg szimpatikus, és jó pasi, hanem jó színész is. Ha 1-től 5-ig osztályozzuk a színészeket, ahol az 5-ös De Niro a Keresztapa 2-ben, akkor Stephen egy 4-es biztos megvan.
Időben először volt a Terra Nova, amiről már tettem említést; itt már idős volt. Aztán a Jobb ma egy zsaru…., ahol sorozatgyilkos volt platinaszőke hajjal. Simán úgy gondoltam, hogy ez nagyjából az igazi eredeti hajszíne. Főleg, mert a következő filmben (Folt a zsákját) sötétbarna volt a haja, és így tök természetellenesnek tűnt.
Közepes vígjáték volt ez és Stephen marha sokáig nem került elő, már kezdtem ideges lenni, mikor a film közepén felbukkant és onnantól már folyamatosan szerepelt, hálistennek. Illetve nem annyira, mivel rohadt görény volt öltönyben és arany karlánccal, és ez a sötétbarna haj valahogy nem állt jól neki. Összességében antipatikus volt, még én magam is lekevertem volna neki egy taslit, ha ott vagyok. De ez is mutatja, hogy jó színész.
És ebben is voltak ciki jelenetei – a tipikus vígjátéki „film végén megszívatjuk a gonoszt”-típusú jelenetek, amikbe mégis belement és nem félt, hogy oda a méltósága :-)
A következő egy komoly film volt, az Utolsó kijárat Brooklyn felé. Ezt nagyon meg akartam nézni, mert a fórumokon is dicsérték a filmet és külön Stephent is. De az istennek sem volt sehol, sem DVD-n, sem online; végül aztán sok szenvedés után a Youtube-on találtam egy valszeg tévéről felvett, nagyon rossz minőségű felvételt, ahol a kép felső fele sokszor hiányzott, fordított volt a kópia, és hiányzott a film eleje meg vége. Persze eredeti nyelven, hogy csak épp a lényegét értettem.
Az ’50-es években játszódott a film, Stephen egy munkásember volt, aki idővel rájön, hogy homoszexuális. Hát tényleg nagyon jól alakított, csomó mindent ki tudott fejezni csak a nézésével, anélkül hogy sokat dumált volna. A végén sajnos szexelni akart egy fiatalkorú fiúval, és a többiek emiatt agyonverték (hála az égnek, mindkét jelenetet csak sejtették). Nem volt könnyű végignéznem.
Ebben a filmben hallottam először káromkodni, és itt láttam először szexjelenetben. Amit már hiányoltam is addigra. De mikor ezt megláttam, azt kívántam, bár inkább ne láttam volna. Hála az égnek, nem fiúval volt, hanem a filmbeli feleségével, és tulajdonképpen házastársi erőszak volt, nagyon durva; de bevallom őszintén, azt kívántam, bárcsak én lettem volna az a színésznő. A durva jelenet ellenére ugyanis Slang nagyon szexi volt – számomra legalábbis.
És ebben a filmben is barna haja volt, tehát feltételezem, hogy mégiscsak barna, és nem szőke az eredeti hajszíne. A Last exitben ugyan minek festették volna be a haját? De sokat mégsem tévedtem, mert a szemöldöke és a szempillája viszont világos volt. Hogy ezt kiderítsem, direkt egész fiatalkori fotóit is levadásztam a netről. Van is a munkahelyi gépemen egy, ahol kb. 30 lehetett, elég szabályos vonásokkal, nagy világos szemmel, hullámos barna hajjal (hullámos!! hogy miért férfiaknak van hullámos hajuk, és miért nem nekem?!), barátságos arckifejezéssel, de azért a tekintetében már ott van a határozottság, amitől az embernek nincs mersze kekeckedni vele :-)
Következő: Pandakaland Kínában. Ez végre egy könnyed kis családi film volt. Stephen volt a papa, negyvenes, pozitív szereplő hálistennek, szakállal, barna hajjal. Jobban megfigyelve pici vöröses árnyalat is van a hajában. Teljesen írnek látszott. Ez a film amúgy azért volt nagyon édes, mert igazi pandák szerepeltek benne, többek közt egy kiskorú is, akit karban kellett cipelni, és rettentő édes csipogó hangokat hallatott. Kellemes filmélmény volt, mert vagy Stephen, vagy a pandagyerek volt a képen – nem is tudtam eldönteni, melyiküket ölelgetném meg inkább? :-D
Ezután a Lány a vonaton jött, ami nem a mostani új film, hanem egy 2013-as, de ugyanezzel a címmel. Csak angolul volt fent a Youtube-on, és ott is csak egy része. Stephen rendőr lehetett, mert végig egy kihallgatószobában ült szemben a főszereplővel, akinek az elbeszéléséből lehetett flashbackekben megismerni a sztorit. Ami nem érdekelt, csak Slang, aki itt már 61 volt, ősz hajjal, de azért nagyon belevaló volt. Itt tisztára elbűvölt a hangja – a legtöbb filmje magyar szinkronnal van a neten, azok is jók (kivéve a Folt a zsákját), a Vaksötét pedig szintén szinkronos a moziban, így az időskori, igazi hangját még csak interjúkban hallottam. Hát itt végre a fülem is örülhetett. Szexi, mély, nagyon kellemes hangja van, mmmm.
A következő a Jó házasság volt, ami egy Stephen King-kisregényből készült, amit nem olvastam, de a film igazán tetszett. Holott ezt is csak angolul néztem a Youtube-on, magyarul sehol nem volt. Slang itt nagyon vackul nézett ki, öreg volt, olykor svájcisapkában (ez szintén tíz évet öregít mindenkin), és cigizett, aztán a film végére pedig kórházba került rettentő szar állapotban, borostásan és csővel az orrában. Rémes volt így látni, de jó érzés volt, hogy ez csak alakítás, mégpedig derék. – Ja, a film sztorija is tetszett, de az kevésbé érdekelt :-D
Az eddigi utolsó filmje pedig a Tűz a mélyben c. Steven Seagal-film volt (Seagallal egyébként nekem nincs bajom, talán mert ezzel együtt összesen 3 filmjét láttam, és abból csak egy volt kimondottan szar :-D) Annyi hátrány volt csak, hogy őmellette az én Stephenem kimondottan kicsinek látszott, holott 180 centi :-)
Szerintem elviselhető film volt, nagyon szép tájakon játszódott. És – bár ez nem tartozik a témához – közvetlenül a Saul fia után néztem, ami annyira nem tetszett, hogy azután már MINDEN film jónak tűnt. A Saul után a Tűz a mélyben egy felüdülés volt: szép táj, kerek sztori, jó mellékszereplők, néhány jó pasi, meg még humor is.
Stephen az istennek sem akart előkerülni, aztán szerencsére csak megjelent. Mikor beállított, dobtam egy hátast: kockás ing, farmer, széles öv; markáns (44 éves) arc, vörösesbarna haj, szürkéskék szem, szexi mosoly… Ekkor gondoltam azt, hogy nem szabadna ennyire helyesnek lennie; összekuszálódik a szívverésem megint és mehetek a kardiológiára :-D
Rögtön kitaláltam, hogy ellenszenves szereplő lesz, és végül az is lett szegény. Aztán meg is halt persze, sajnos a film kétharmadánál. De addig jól játszott, és ami még jobban tetszett, nagyon jóképű volt, végig farmerben – na EZ viszont nagyot lendít minden férfin –, végig ingben, itt tűnt fel, milyen széles a válla. Kis aranyláncon pici kereszt volt a nyakában, amin mosolyogtam, tekintve hogy saját bevallása alapján nem keresztény :-) Egyébként meg kissé pszichopata volt, aki a saját húgát molesztálta anno – ezt kitaláltam, mielőtt még mondták volna – és féltékenykedett, mikor a húg összejött Seagallal. Aztán volt még némi pofozkodás is; ja itt láttam először, hogy megüt egy nőt, de láthatóan hozzá sem ért, csak imitálta a taslit.
Ez tetszett. Megfigyeléseim szerint akad férfi színész, aki képes igazán pofon csapni egy nőt egy filmben (a véletlen most nem számít), és van, akin ha jobban megfigyelem, látszik, hogy csak úgy csinál, vagy nem is szorítja a nő karját, mert észreveszem, hogy csak úgy tesz. Jó érzés, hogy Slang az utóbbi csoportba tartozik.
Ja, most nagylelkűen „megfeledkeztem” a Vaksötétről, de szerintem ott is inkább dublőr volt igazi pofonok esetén. Izé… remélem :-)
Szóval pozitív csalódás volt ez a film, pedig tartottam tőle, és Stephen nagyon tetszett, csak sajnos túl hamar kimúlt. De addig! Nagyon szexi volt az alakja, és nagyon jó ír típusú az arca.
… Itt tartok most. Magyarul már csak pár filmje van hátra, amit még nem láttam, köztük olyan, amit aggódva várok, mert tipikus fárasztó amcsi hazafiaskodó filmnek tűnik, de azért majd megnézem azt is idővel. Mit csináljak? Stephen végül is amerikai, a magyar származása ellenére. Ott nem nevetséges vagy ciki a hazafiasság.
A FB-oldalán – még nem ástam végig az egészet – egy régebbi interjút is találtam (angolul naná). Jobban megnézve, nem szabályos interjú, hanem chat. Közönséges emberek kérdeztek tőle, ő válaszolt. Fülig érő szájjal, elolvadva olvastam. Az emberek négy-öt mondatos kérdéseket tettek fel, Stephen pedig húsz mondatban válaszolt. Imádom a bőbeszédű pasikat :-D És, már amennyire minimális angoltudásommal kivettem, alaposan és kedvesen válaszolt mindenre. Ari! Hosszú volt, így beletekertem (a hülye fejemmel eszembe sem jutott, hogy a Google fordítót is beizzíthatnám). Csak a személyes kérdéseknél álltam meg: Mi akartál lenni gyerekkorodban? Mire ő azt felelte, hogy egy kicsit régész, de igazából már nagyon-nagyon kicsi korától színész akart lenni.
Erre elfogott a pozitív irigység. (Pozitív irigység: „juj de jó neked, hogy ez van, bár nekem is lenne!”, a negatív pedig: „rohadj meg, hogy van neked ez, bár inkább nekem lenne!”) Borzasztóan irigylem az olyan embereket, akik tudják, mit akarnak csinálni, azt is csinálják, és boldogok. Én totál leszarom a munkámat, és csak azt várom mindennap, hogy 16.30 legyen és hazamehessek. Stephent ezenkívül még a magánéletéért is irigylem, 30+ éve házas és van 4 db gyereke, és már egy unokája is, ez utóbbit szintén ebből a chat-interjúból tudtam meg.
Viszont az furcsa, hogy angol irodalmat tanult az egyetemen. Ha színész akart lenni, akkor nem valami színész-suliba kellett volna járni? Nem értem én ezt a logikát. Valahol csak meg kell tanulnia, hogy kell meghalni vagy sírni, nem? Bár azért elég jól megy neki, ahogy elnézem :-D
Most majd még végignézem a maradék neten fellelhető filmjeit, a FB-oldalát további érdekes videókért vagy cikkekért. Még egy pár személyes infót szeretnék tudni róla, például, hogy iszik-e kávét vagy sem, koránkelő-e vagy sem, fél-e valamitől (biztos nagyon bátor, de attól még lehet klausztrofóbiás), vegetáriánus-e, iszik-e alkoholt, van-e valami jópofa hobbija. Annyit már tudok, hogy Rák, mint én. Csókolózni és táncolni sem láttam még eddig. Ha már ki nem próbálhatom vele, legalább látni szeretném ;-) Ami késik, nem múlik.
Frissítés: pár nappal később. Az egyik kívánságom máris teljesült: a Darkness Before Dawn c. filmben csókolózik! Mmmm.... Bár még csak 23 percet láttam a filmből, az az érzésem, ki fog derülni róla, hogy rohadék. Nem baj, fő a csók! :-)
