Ezt személyes blognak szánom ("csak én és a világ angolul beszélő része tudhatja" :-). Lusta vagyok kézzel írni a naplót, a tinta is elmosódik egy idő után. Olyasmiről írok, ami velem történik, vagy ami arról jut eszembe. Tekintve, hogy főállású, (harmincas) negyvenes irodai patkány vagyok, borítékolhatóan nem lesz 007-es szintű a feszültségfaktor: könyvek, filmek, munka, család, töprengés.
Tényleg nem tudom eldönteni, melyik lehet a célravezetőbb. Sokszor szoktam udvariasan hazudni, aztán lelkifurdalásom van, hogy hazudtam. De most hétvégén két ízben is őszinte voltam udvariatlanul, akkor meg az a baj…
Pénteken újra elhatároztam, de ezúttal véglegesen, hogy a jövőben, ha valami vásárlásommal kapcsolatban kíváncsiskodni vagy okoskodni kezd egy eladó, azt mondom neki, hogy nem nekem lesz, hanem egy kolléganőmnek, és nem tudok róla semmit.