Már furcsa, ha úgy telik el egy napom, hogy nincs tű a vénámban :-) Mint aki a Trainspottingban él.
Bogival már múlt héten megbeszéltük, hogy most pénteken együtt megyünk plazmát adni. A múltkor ugye nem jött össze a közös kaland. Péntek délre kaptunk időpontot; Barbi természetesen még mindig nincs – lassan már negyedik hete –, így a többieknek kellett volna tartani a frontot aznap, de én már tojtam az egészre.
Előzőleg vettem már egy flakon Sympathomim cseppet azzal, hogy a legközelebbi plazmaadás előtt iszom belőle egy adaggal, így szép normális vérnyomásom lesz. Csak az alkalomra vártam, hogy mikor próbáljam ki az iroda magányában.
Erre kedden csörgött a telefonom, idegen számról egy ember. Az OVSZ volt, és kérte, hogy menjek be vért adni.
… Szóval a sors nem akarja, hogy Bogánccsal kettesben elmenjünk plazmaadásra! :-) Mert véradás után 14 napig nem szabad plazmát. A szerda délutánt jelöltem meg a Karolina útra menés időpontjaként. Ha kizárnak, akkor pedig mégis elmegyek pénteken Bogival, a plazmáért még pénzt is adnak.
Kedden anyámhoz mentem meló után, nálam volt a kis vérnyomásmérő meg a Sympathomim. Napközben végig normális vérnyomásom volt, így nem volt alkalmam kipróbálni a cseppet. Anyámnál aztán, ebéd előtt, valahogy leesett a nagyjából megszokott 97/65-re, így megragadtam egy pohár vizet és belecsepegtettem 11 cseppet a vérnyomásemelőből. Valamikor csak ki kell próbálni, és most, hogy holnap teljes véradásra megyek, itt az alkalom.
Ezután érdekes dolog következett, mert noha tízpercenként mértem, a vérnyomás szinte nem is emelkedett meg. Egy órával később kb. 99/ 70 volt. Akkor hogy lehet, hogy a plazmaközpontban tíz perc múlva hatott? Igaz, hogy akkor 15 cseppet kaptam. Furcsa… Lehet, hogy ez rám nem hat. Vagy túl nyugodt voltam most?
Szerdán elfeküdtem a nyakamat és reggel fejfájással ébredtem, ami nem múlt el. De nem akartam Algopyrint bevenni, a véradás miatt. De a fejfájás annyira fokozódott – durva hidegfront volt aznap –, hogy a gyomromra is ráhúzódott, émelyegtem és hányingerem volt. Végül Bogi javasolta, hogy vegyek már be egy Algót, az úgyis felszívódik délutánra, és egy szem nem számít.
Én ez utóbbiban nem voltam olyan biztos, de mivel már nem bírtam, beszedtem egy fél szemet. – A legszívesebben otthon maradtam volna aznap. De mivel Barbi folyamatosan nincs, ezt nem tehettem meg. Hát EZ AZ, amiért haragszom rá ezekért a több hetes távollétekért! ÉN ilyenkor mindenképpen kénytelen vagyok bejönni, még ha szarul is vagyok!
A fejfájás jobb lett, idővel a gyomrom is lenyugodott. Kajáltam, ittam, de nem vittem túlzásba. A fejfájás aztán délután visszatért, de akkor már nem vettem be gyógyszert. Negyed négykor leléptem, elmentem a Karolina útra, útközben iszogattam a reggel lefőzött fekete teából. Most már úgy fájt a fejem, hogy nem érdekelt sem a pulzusom, sem az, ha esetleg kizárnak, csak legyek már túl az egészen vagy így, vagy úgy… Csak az vigasztalt, hogy a beteg, aki rá van szorulva a véremre, valószínűleg még rosszabb állapotban lehet, mint én.
Üdítően kevesen voltak a vérellátóban. Annyira megszoktam már a plazmacenter tömegét, hogy itt a három donor és négy nővérke nagyon kellemes látvány volt :-) A doktornőnek kendőzetlenül megmondtam, hogy alacsony a vérnyomásom és emiatt ki szoktak zárni. Most 103/akármennyi volt, de neki ez megfelelt. Az Algopyrint is bevallottam neki, mire mondta, hogy az nem számít.
Ha én ezt tudtam volna!! Hogy az Algo sem a vér-, sem a plazmaadást nem befolyásolja! Eddig mindig féltem fejfájásgyógyszert bevenni a donációk előtt!
Bekaptam még egy szem szőlőcukrot meg egy szemeskávét, és mentem a véradásra. Utoljára 2014. decemberében adtam teljes vért, ezért kicsit aggódtam. A plazmaadások igazából csak folyadékveszteség, a véradáson pedig mégiscsak a full vérből szívnak le fél litert. De annyira fájt a fejem, hogy igazából ez foglalkoztatott inkább, nem is a véradás.
Tök simán bekötötték a tűt, tök simán lejött a vér, bár a nővérke aggodalmaskodott, hogy rosszul nézek ki. Mondtam, hogy semmi bajom, csak a rohadt hidegfront miatt reggeltől kezdve fáj a fejem. Rémes volt. Nem is érdekelt a vérveszteség, sem hogy szédülök-e vagy sem – nem –, csak a fejfájásra bírtam koncentrálni.
Aztán lejött a vér, kicsit pihentem, majd kihúztam a csomagommal a folyosóra. Az ásványvíz mellé most még egy bögrét is adtak :-) Ami remek volt, csak a fél literes víz és a Szoba, amit aznap vettem át, elég nehézzé tették a cuccomat. A folyosón azonnal bevettem még egy egész Algopyrint. De csak hazaérkezéskor hatott, addig úgy éreztem, hogy egy láthatatlan baltát állítottak a fejembe.
Otthon kinyitottam az erkélyajtót, és pólóban-zokniban végigvetődtem az ágyon, a fejem alá gyűrve a melegítőfelsőmet. Háromnegyed órát feküdtem így mozdulatlanul, míg a fejfájás elmúlt és végre fel bírtam kelni. A vérveszteség még most sem zavart – igazából tök könnyen viseltem –, csak annak örültem, hogy az émelygés megszűnt.
Annyira szenvedtem, hogy az 500 Ft-os kajautalványomat is elhánytam valamerre, és azóta sem találom… De a bögre megvan!
A véradás sebe már másnap alig látszott, azóta viszont volt alkalmam összehasonlítani a vér- és a plazmaadás későbbi hatásait. Plazmaadás után csak kicsit fáradt az ember, kicsit lassú és dekoncentrált (a folyadékhiány miatt), de másnap délben már jobb, sőt volt, hogy másnap már simán futottam 5 km-t. Tehát fizikai fáradtság csak nagyon rövid távon van.
A véradás után szellemileg kifejezetten élénk voltam (újratermelődik a vér, vagy csak feldobódtam?), viszont korán elálmosodtam, és a fizikai fáradtság, gyengeség még most (vasárnap) is megvan.
Igaz persze, hogy már a véradás napján gyalog másztam meg az öt emeletet, és azóta is mindig – mert utálok más emberekkel közös liftbe szállni –, valószínűleg emiatt viszonylag jobb kondiban vagyok, mint a másfél évvel korábbi véradásoknál, de azért érzem, hogy ványadtabb vagyok. Futni majd két nap múlva tervezek. Akkor meglátjuk!
