Fogalmazás :-) Egy relatíve zsufi hetem krónikája. Hétfőn rögtön a lakbérfizetéssel kezdtem, ami megint nem ment simán… Pozitívum, hogy mivel korábban kezdek és korábban végzek a melóban, végre nem kell 99.000.- Ft-ot óvnom az egész munkanap során. A zsozsót előzőleg kivettem, lakásban elrejtettem, majd meló után haza, felmarkoltam és úgy mentem perkálni.
Azaz! Természetesen előtte odacsörögtem. Hát mit tesz isten: a tulaj mamája vette fel megint. Hát ő nem is tudja… Mert a tulaj elrohant otthonról, ő meg nem áll a lábán. De könyörögtem neki ezerrel, hogy hadd menjek már oda, csak odaadom a lét és kész, 1 perc lesz az egész, és az egész hetem tele van, máskor nem tudok menni.
Oda is rohantam valóban, közben csikorgattam a fogam. Hogy az istenbe már, a tulaj tudja, hogy megyek, de azért elrohan, mamája 80+ éves és dögrováson, és vele bizniszeljek, egyszerűen nem igaz, hogy ha nem jó az időpont, nem lehet dobni nekem egy sms-t, hogy mikor máskor menjek. Vagy amikor „elfelejtik”, hogy aznap megyek: hát direkt felírom hatalmas betűkkel, hogy jövő hónapban mikor gondolom a menést!! Miért nem lehet egy rohadt emlékeztetőt tenni a telefonba, vagy beírni az asztali naptárba?! Én miért bírok egy hónap múlva is emlékezni rá: mert felírom mindkét helyre!
Na mindegy, azért sikerült fizetnem, igaz, hogy semmiféle befizetett csekket nem láttam, így a múlt havi elszámolást alapul véve fizettem, de legalább túl voltam rajta.
Kedden meló után Orsival találkoztunk, mert kiolvasta a Boszorkányszöget, és ezt most kicseréltük a Megváltóra, ami a következő kötet. Jo Nesbo magyarországi rajongótáborának gerincét a családom és Orsi adja :-D A találkozás előtt még elrohantam a Westendbe átvenni a másnapi mozijegyeket, amit anyámmal terveztünk. Ez se ment simán, mert a csaj 15 percig kereste a rendszerben az előadást – már azt hittem, én vagyok a hülye és más napra foglaltam az akciós szerda helyett. Aztán csak meglett. Ezután még Lidl-ben is vásároltam a szükségeseket, majd rohantam a régi melóhelyre Orsi elé.
Direkt azért akartam az egyik kevéssé használt portán találkozni, mert a másik helyünkön múltkor tök sok ismerős szembejött, gondoltam, hátha itt nem. De azért volt rossz érzésem. És joggal, mert az idegbajos 'jogász' Juditka is pont ott mászott ki előttem! Már késő volt elmenni vagy hátat fordítani, így elnéztem a feje fölött, ahogy ő szokta velem. Végül ő köszönt rám, akkor én arisztokratikusan visszaköszöntem, és elhatároztam, legközelebb egy harmadik helyen várom Orsit.
Végre megjött Orsi, dumáltunk vagy jó félórát, kicseréltük a könyveket. Hazajöttem, elutaltam a szükséges pénzeket a számlákra, mostam stb.
Szerdán anyámmal moziztunk. Természetesen mindezeket meló után. Munka után, de még a mozi előtt elszaladtam a Skála Metróba és vettem pár olcsó, de jó pamutbugyit, mert itt csak 500.- Ft, viszont kényelmes és jó. És felpróbáltam egy melltartót, mivel a szokásos 75A kosarú kissé szűk volt így a téli nagy zabálások után, ezért itt kipróbáltam egy 80B-st – A kosarú nem volt – és az nagyon jó volt körméretre, viszont a kosara nagy volt rám. Szóval majd kell keresni egy 80A melltartót, hogy kényelmes legyen. Itt persze nem volt, egyáltalán az A-s kosár az valami ruhaipari csoda, kismellű nő nem létezik, csak a mesében, ezért hát nem is gyártanak effélét, vagy ha igen, akkor csak 1-2 darabot, azt meg az általános iskolások már biztos felvásárolták előttem.
Aggasztóan festett egyébként a Skála Metró, mintha kiárusítás lenne. Csak nem bezárnak megint? Megőrülök, ha újra jön valami hülye átalakítás, ami pár éve is volt. Egyik kedves helyem ez, ahol lehet pizsit, fehérneműt vásárolni anélkül, hogy az eladók a nyakamba lihegnének.
Ezután jött a mozi anyámmal. A Testről és lélekről c. filmet néztük, ami megnyerte az Arany Medvét teljes joggal, ezt már utólag mondtam. Nagyon tetszett a film, bár párszor azért lehetett érezni olyan tipikus magyarfilmes-hangulatot, de azért a 90 %-ával nem volt semmi baj, sőt nagyon jó volt. Mély mondanivalóval, még humor is volt benne, és happy end, amit nagyon igénylek ilyen filmeknél.
A menstruációm épp kezdegetett megjönni, meg marhára álmos is voltam – a korai kelés egyik hátránya, hogy este hamarabb elfáradsz, mint normális esetben – így mindenféle mozi utáni tiramisuevés és vásárolgatás nélkül indultunk haza. Már a villamoson jutott eszembe, hogy viszont zsömle kell a másnapi szendvicsekhez, így a saját közértembe még betértem azért.
Csütörtökön anyám születésnapja volt, így hozzájuk mentem; anyám csinált kaját – de jó!! –, sült halat és sült krumplit, ami viszont jól odaégett, mert folyton hívogatták az ismerősök gratulálás végett. De azért fincsi volt. Ajándékot egyelőre csak a Lidl-ből való kagylódesszertet kapott és egy virágot, majd egy későbbi időpontban elmegyünk shoppingolni, és akkor annak egy részét én állom, ez lesz az aji.
Péntek volt a szabadságom előtti utolsó munkanap. Következő hétfőt és keddet írtam ki, a március 15-vel együtt öt nap szabi, király…. Reméltem, nem lesz sok melóm pénteken, mert nem akartam itt hagyni semmit, ha lehet. Csütörtökön jó kevés munkát is kaptam, örültem, hogy tekintettel vannak a szabimra, király. Ehhez képest pénteken hatalmas halom akta várt rám!
Úristen! De hát legalább a nagyját meg kellene csinálnom. Egész nap úgy dolgoztam, mint a gép. A szobatárssal se nagyon beszélgettem, mert ha ő elkezd egy témát, hosszan boncolgatja – így ma többnyire hallgattam, de úgy keccsöltem, mintha borg dolgozó lennék.
Még túlóráztam is egy órát, és én lepődtem meg a legjobban, mikor a tervezett indulási időben már csak egy darab aktám maradt, de az nem volt SOS, így meghagytam jövő hétre.
Meló után Barbihoz mentem látogatóba, ezért nem végeztem ezzel az utolsó irattal, és már úgyis káprázott a szemem. Barbihoz kb. fél háromra értem, ott voltam vagy két órát. Jól eldumálgattunk. Utána vásároltam, haza, elpakoltam a ruhákat a szárítóról és némi filmnézést követően ledőltem. – A Forgószelet néztem, ami szerencsére fent van valamelyik videómegosztón.
Szombaton volt anyám szülinapi ünneplése tesóméknál. Az volt a terv, hogy én majd korábban odamegyek hozzájuk és dumálunk előtte. Így is lett, felkeltem jó korán – szabi első napján! –, és kiutaztam hozzájuk. Késve indultam, de úgy rohantam, hogy mégis mindent elértem simán. Először Öcsikével tettünk egy kis kört, aztán hazamentünk hozzájuk, megittunk egy kávét. Megjött Ági is. A kutyával beszélgettem sokat – akit nevezzünk most már Zorrónak, mivel fekete és fiú –, az ebédet készítettük, még én is besegítettem. Dumáltunk a kölykökkel is, aztán a kutyával együtt elmentünk négyesben sétálni egy hosszút.
Csodás idő volt, sütött a nap, de árnyékban azért hűvös volt, de a napon viszont kellemes meleg. Mikor hazaértünk, kiderült, hogy a sütőben felejtettük a tortát, ami kb. szétégett mostanra. – Én nem is tudtam, hogy már a sütőben van a torta.
Így harmadszor is útnak eredtünk, a helyi cukrászdába sütikért :-)
Megjöttek az ősök, a tervezett időhöz képest háromnegyed óra késéssel. Megvolt a vegetáriánus családi ebéd, utána megettük a cukrászdai sütiket és a torta szét nem égett részeit. Faterral együtt vakargattuk Zorrót, és persze fotókat is csináltam. Szegény jószág rezignált fejjel tűrte :-D
Aztán kora este elindultunk haza, anyám még vásárolgatott, de én már fáradt voltam, hazajöttem, filmet néztem, eldőltem.
A vasárnap volt az első nap a héten, amikor nem kellett időre kelnem. Ébresztőt azért beállítottam, mert hajat festeni terveztem. Bekevertem a hennát, megkávéztam, hajat mostam, felkentem a hennát, fóliával betekertem a fejemet, megreggeliztem, punnyadtam: olvastam, keresztrejtvényt fejtettem, megint olvastam; nem siettem sehová… Illetve az olvasással siettem, mert az Instant dohány háromnegyedénél jártam, és mivel 5 kg a könyv, a másnapi túrára már nem akartam magammal vinni, tehát mielőbb ki kellett olvasnom. Úgy olvastam, mint egy sprinter. Filmet is néztem, megint Hitchcock és megint Ingrid Bergman: ezúttal a Bűvölet/Elbűvölve címűt (köszi, Youtube), amit még sosem láttam és nagyon tetszett.
Lezseren elvoltam, lemostam a hennát, hagytam száradni a hajamat, aztán eszembe jutott, hogy ma még meg kell venni a másnapi vonatjegyemet Egerbe, és kaját is kell vennem az útra, és vasárnap ki tudja meddig van nyitva a jegypénztár meg a kajásbolt. Így belehúztam, és kb. negyed ötkor nekivágtam a Keletinek – ahol még bőven nyitva volt a jegypénztár – aztán szendvics-alapanyagokat vettem és így haza. A Vörös Pimpernelt néztem este, majd lefeküdtem, végre egy jó kis pihenős nap után, készülve a másnapi kirándulásra.
