Ezt személyes blognak szánom ("csak én és a világ angolul beszélő része tudhatja" :-). Lusta vagyok kézzel írni a naplót, a tinta is elmosódik egy idő után. Olyasmiről írok, ami velem történik, vagy ami arról jut eszembe. Tekintve, hogy főállású, (harmincas) negyvenes irodai patkány vagyok, borítékolhatóan nem lesz 007-es szintű a feszültségfaktor: könyvek, filmek, munka, család, töprengés.
Hm, ritkán van sikamlós(féle) álmom, de múlt éjjel olyasmi volt… A másik része, hogy Stephen Lang már jó öt hónapja személyes kedvencem, de álmodni nemigen szoktam róla.
Na de most ez történt!
Öcsémék esküvőjét követő hétfőn felmondtam. Még otthon megírtam a papíralapú levelet, amit majd a Cég igazgatójának – a „hivatalos” főnökömnek – el fogok küldeni, szájjal pedig