Nőnek lenni nem mindig öröm. Hogy egy vulgáris példával kezdjek, aki erdei kirándulás során rákényszerült már bokor mögé bújva tampont cserélni, nagyjából sejti, mire gondolok. A munkahelyi feladatokat a férfi főnökök találják ki, de a női beosztottak oldják meg, érdemi véleményünk viszont inkább ne legyen, bőven elég, ha szépek vagyunk. Kapunk cserép virágot nőnapkor, de amikor tíz kiló szakirodalmat kell cipelni, valahogy sosem tülekednek a férfi kollégák.
De egyelőre hagyjuk a feminizmust a hanyatló Nyugat ópiumának! Három dolog van, amiért jó nőnek lenni. Először is, mikor biciklizni tanultam, kifejezetten hálát adtam a sorsnak ezért, pedig még így is megviselt a dolog :-) Másodszor, nyugodtan sírhatok minden könnyezős filmen. Harmadszor, akár farmeros-pulóveres, akár szoknyás-körömcipős hangulatom van, mindkét verziót felvehetem anélkül, hogy bárki is beszólna. Járhatok tűsarkúban, de bakancsban is, felvehetek miniszoknyát és trapézfarmert – lehetőleg nem egyszerre. És a sminkelés! Aki ismer, tudja, hogy nem vagyok egy állandóan sminkelős alkat, de élvezem a tényt, hogy ha akarom, megtehetem. Most például, a tél derekán, amikor amúgy egy vámpír is egészségtől kicsattanó spanyolnak tűnne hozzám képest, fogom a pirosítót és máris nem vagyok hullaarcú. Szempillaspirál, szemceruza, felül ezüst, alul szürke; vagy a kedvenc barna szemhéjtus (egyetlen hátránya, hogy roppant biztos kéz kell hozzá), arcpír, egy kellemes rúzs, és egyszerűen jobban érzem magam a bőrömben.
Ha van rá lehetőségem, reggel időnként kilakkozom a körmömet. Ehhez mondjuk sok idő kell, mert a két réteg + fedőlakk száradási ideje legalább húsz perc (és tíz ujjam van), valamint tudnom kell, milyen színű ruhában leszek aznap. Mivel időrendileg első a lakkozás és a második a ruhaválasztás, volt már, hogy csillogó, hideg rózsaszín körömlakkomhoz kellett választanom pulóvert, és éppen csak csupa meleg piros, vagy zöld pulcsi volt kéznél. További technikai hátránya a (munkanapon) reggeli körömlakknak, hogy igazából mintha soha nem száradna meg rendesen, vagyis úgy hiszem, hogy igen, de mikor kapkodva nekikezdek a fogmosásnak, hirtelen beleér valamibe és azonnal elmaszatolódik, és félórás munkám veszett kárba, nem beszélve a szükséges utómunkálatokról: azonnali lemosás és káromkodás, mert újrafesteni már végképp nincs idő. Ha a lakk valami sötét árnyalat vagy pláne fekete volt, akkor ráadásul úgy néz ki az ember a nap folyamán, mint aki puszta kézzel ásta ki frissen elhunyt rokonát a Farkasrétiből.
Egyszer kaptam ajándékba valami olyan baromi szívós, sötétkék / fekete (már nem emlékszem) lakkot, hogy noha órákon át gyaszatoltam a lemosós vattával, még hetek múlva is ott voltak az apróbb maradványok. Ezért körömlakkozás szempontjából résen kell lenni, piros lakkos nap után nem lehet rögtön fehéret tenni másnap, hanem mondjuk rózsaszínt. Persze az is rossz, amikor kék lakk után szeretnék pirosat. Vagy fordítva.
Lehetőségem van játszani a hajszíneimmel is. Az eredeti hajam sötétbarna, de évek óta festem. Nem hosszú, tehát egyszerű a művelet. De hogy milyen legyen a hajszín, annak eldöntése egy nehéz, gyönyörűséges, pro és kontra érveket felsorakoztató folyamat eredménye. Most éppen pontosan olyan, mint az eredeti, „kakaó” fantázianevű középbarna. Előtte „trüffel” fantázianevű, kicsit sötétebb, hideg barna volt. Még korábban szőke is volt. Van ez a rossz fodrászduma, miszerint hajat nem lehet (szabad?) otthon egy lépésben szőkíteni, hanem szívatni kell, meg ráolvasni, meg szakember kell hozzá blabla… Hát ez sóder. Az ember megveszi a szupervilágosítót – azt a fajtát, ahol kvázi fehér hajú nő van a dobozon – rákeni a fejére, rajta hagyja egy óra hosszat, és szőke lesz. Ha a következő hajfestéskor a már szőke hajra újra szőkét teszünk, akkor már tényleg igazi szőkék leszünk, mindenféle varázsigék és leszívatás nélkül. Én például egész nyáron szőke voltam, és roppantul élveztem :-) Most a jelenlegi kellemes középbarna és valami vöröses között vacillálok… Gesztenye, vagy sötét mahagóni?
Az ékszerválasztás legszívesebben meg sem említeném, az már teljesen természetes, hogy az ember felveszi az ezüstláncot ilyen medállal vagy olyan medállal, vagy gyöngysort, vagy rubinköves aranygyűrűt, amit még a dédmamájától örökölt, de az is lehet, hogy inkább vámpíros-koponyás ezüstgyűrűt és pókos fülbevalót, amikor kimondottan jól jön a fülpiercing, kispók-kispók-nagypók összeállításban :-)
