Gyerekkoromban a nyár volt a kedvenc évszakom. Két és fél hónap szünet, és a születésnapom is nyáron van. A nyár egy gyönyörű, hosszú időszak volt, ami az iskola befejezését követően rögtön a szülinapommal kezdődött, aztán egy (vagy régebben két) hét nyaralás Balatonon, vagy Egerben; aztán egy hét Nagyiéknál, egy hét a telken, egy hét otthon… Akkor keltem, amikor akartam, csatangolhattam, senki nem csesztetett, akármennyi gyümölcsöt zabálhattam, szóval én voltam a világ ura.
Rá kellett jönnöm, hogy amióta teljes munkaidőben dolgozom, már nem a nyár a kedvenc évszakom. Nem igazán a felhőtlen pihenésről szól, viszont több, korábban ismeretlen gondom is akad ilyenkor.
Például ’98-ban kijött a parlagfű-allergiám. Minden augusztus elején folyt az orrom, tüsszögtem és viszketett a szemem. Minden nyáron két órán át rohadtam az allergológiai váróban, mert az allergiagyógyszert csak szakorvosi receptre adták 90 %-os kedvezménnyel. A gyógyszer nagyjából hatályon kívül helyezte a szénanáthás tüneteimet; ezenkívül orrsprayt és szemcseppet is kellett használnom.
Ez minden átkozott augusztusban így volt. Sőt az egyik évben az egész július szénanáthával telt! Azt hittem, megőrülök. A doki közölte, hogy most már a fekete ürömre is allergiás lettem. És nyugodtak meg, az allergia életem végéig nem múlik el, csak a tünetek mérsékelhetők.
Azért írok múlt időben, mert az utóbbi három-négy évben számottevően csökkentek a tüneteim. Alapvetően nem hiszek az ilyesmiben, de négy éve azt mondtam magamban, „a k. életbe, egyszerűen nem vagyok hajlandó foglalkozni ezzel a dologgal, majd ha tényleg nagyon nem bírom, akkor szedek csak gyógyszert, addig pedig leszarom!” Attól kezdve július hónapban soha semmilyen szénanáthám nem volt, és augusztusban is csak a legdurvább időszakban, mondjuk 10-e és 20-a között kellett bogyót szednem, de azt is csak a legnagyobb vészhelyzetben. Tehát, mondhatni, a saját akaraterőmmel elmulasztottam az allergiám 85 %-át :-) Most is augusztus 4. van, és épp hogy a bal szemem ég egy egészen picit.
Különben pedig az allergológushoz sem kell már eljárni, mert a gyógyszer azóta megszűnt vényköteles lenni. Hogy korábban miért kellett órákat ülni egy váróban ugyanezért a gyógyszerért, az nekem magas.
A másik, amiért nem szeretem már teljes szívből a nyarat: dolgoznom kell. – Kivehetnék szabit, de minek fogyasszam a nem túl sok szabadságomat csak azért, hogy ne a munkahelyen izzadjak, hanem otthon? Akkor már inkább tavasszal, ősszel tartok pár napos otthon lógást, vagy hozzácsapom a karácsonyi szünethez a megmaradó szabadnapjaimat.
Csak elutazásos nyaralás esetén veszek ki szabadságot, az évszak többi részét bent töltöm. Vannak előnyei is a nyári dolgozásnak: a kollégák fele szabin van, úgy általában az egész hivatal fele szintén szabin van, sokkal kevesebben fárasztanak minket, sokkal kevesebb a munka. Néha még el is engednek minket korábban. Szóval igazán nem kell megszakadni, csak ez az állati hőség! Ha legalább árnyékos helyen feküdne az irodánk, vagy légkondi lenne. Jövő szombatig megint hőhullám lesz, ami azt jelenti, hogy reggel 30, délután 35 fok az irodában. Ha otthon lennék, lezuhanyozhatnék délben, mikor már folyik rólam a víz, de a munkahelyen nincs zuhanyzó. Az is behatárolt, hogy milyen ruhát vegyek fel, ami kényelmes, de relatíve elegáns, és mégsem sülök meg benne.
Vannak ismerőseim, akik szerint a „nyár azért van, hogy meleg legyen”, illetve „mikor legyen negyven fok, ha nem nyáron”?! És boldogan ragyog az arcuk. Ezek véletlenül mindig azok az ismerőseim, akik otthon dolgoznak egy vastag falú, árnyékos kertű családi házban, vagy akiknek légkondi megy a munkahelyükön (az otthonuk pedig szintén egy vastag falú családi ház). Társasház legmagasabb emeletén lakó, klímátlan munkahelyen dolgozó emberektől, tehát akik ebben az időszakban soha nincsenek 30 foknál hűvösebb helyen – mint én –, még nem hallottam ilyesmit.
Az az igazság, hogy kezdem inkább az őszt kedvenc évszakomnak tekinteni. Amikor már csípősek az éjszakák, hűvösek a reggelek, de azért napközben még kellemes meleg van, és nem tűz a nap még este fél tízkor is. A parkban futhatok anélkül, hogy hőgutát és napszúrást kapnék; megreggelizhetek anélkül, hogy patakokban folyna rólam az izzadság. Felvehetek farmert, és nem sülök bele; felvehetek harisnyát és körömcipőt, kifesthetem a szememet úgy, hogy meg is marad délutánig. Nem kell mentolos szappant használni és nem megtörülközni fürdés után, hogy valamelyest hűvösebbnek érezzem a levegőt, mert az magától is kellemesen hűvös.
Igen, az a helyzet, hogy én, a nyári Macska, tényleg jobban szeretek most már egy szép hosszú, szeptember 1-től november 30-ig tartó őszt, mint ezt a nyarat. Különben is a hideg elől el lehet bújni (meleg ruha, meleg takaró, bemegyek a fűtött épületbe), de a hőség elől mégis hová menjek?... – Ma vasárnap van, és mégis 7.20-kor magamtól (!) felébredtem egyrészt a meleg miatt, másrészt, mert minden ablakomat tövig kitártam éjszakára, és reggel besütött a nap. Pedig már csak a paplan héjával takarózom, és mindössze a saját héjamban alszom…
