Ezen a héten szabin vagyok. Miután végül is nem mentünk Erdélybe, megmaradt tíz napom, amit mind kiírtam, de csak a felét veszem ki fizikailag, most. A másik felét eltartalékolom jövőre, és majd lecsúsztatom, amikor szükséges.
Istenem, fantasztikus 5.30 helyett 8.30-kor kelni – pontosabban: ébredni, mert a felkelés mindig félórával későbbre esik, mivel addig még olvasgatok az ágyban :-) Nyugodtan reggelizhetek másfél órán keresztül, mert sehonnan nem fogok elkésni. Ez a második napja a szabadságnak, és eddig még anyám sem zavart be a reggeleimbe: hétfőn ugyanis 10.30-kor kelt, addigra én azért már végeztem, ma pedig 9.00-kor már el is húzta a csíkot valamerre, és egészen kora délutánig nem tért haza.
Eredetileg a karácsonyi bevásárlások miatt szoktam néhány napot kivenni így december elején, mert már november közepén is képtelenség hétvégén és délután vásárolni, akkora a tömeg. Ezt úgy értem, hogy akkor még egyáltalán nem ajándékot akartam venni, csak simán tusfürdőt meg kenyeret, de már akkor is pankrációzni kellett a boltokban. Decemberben pedig pláne csakis hétköznap 14.00 óra előtt lehetséges nyugodtan bemenni egy üzletbe, körülnézni és vásárolni, anélkül hogy 519 embert kellene kerülgetni és 45 percet sorbaállni a pénztárnál.
Szóval, eredetileg vásárlás miatt veszem ki ezeket a napokat, de most ebben az évben nem lesz valami nagy karácsony, annyira kevés a pénz és ami van, az is inkább másra kell, tehát inkább nem költünk felesleges baromságokra, hanem csak jelképes ajikat veszünk, illetve kápét adunk (annak, aki azt kérte). És nekem már úgyis annyira kevés megajándékozni való ismerősöm van, hogy igazán nem kellett volna öt teljes napot kivenni ezen kevés ember ajándékvásárlására. Ezért most ez a szabi nekem leginkább a szusszanásról szól :-) Késői kelés, esténként szunyateák és alkoholmentes sör, ráérős szörfölgetés a neten.
Ma délelőtt például, míg egyedül voltam otthon, gyümölcssalátát készítettem és a díványon heverészve ettem meg, miközben beraktam a Tenkes kapitánya DVD-t. Apámnak vettem, de ő egyelőre még ki sem bontotta, tehát majd én. Imádom ezt a filmet, és a főcímzenéjétől extázisba szoktam esni! :-) Olyan rövid epizódokból áll, hogy reggelizés, illetve most kora este vacsorázás közben már több mint a felét ledaráltam. Mostanában miért nem lehet ennyire jó filmsorozatokat készíteni? (Magyarországon.)
Tegnap megírtam és feladtam a karácsonyi lapokat – ezekből sincs már sok – aztán vásárolgattam egy-két ajándéknak való apróságot a DM-ben (5.000.- Ft). Délután Kati barátnőmmel találkoztunk, és két és fél órát beszélgettünk a palacsintázóban. Azon vettem észre magam, hogy nem vagyok annyira élénk és eleven, mint a korábbi találkozásunkkor, amikor egymás szájából téptük ki a szót. Csak otthon jöttem rá, hogy biztos mert mostanában jóval kevesebb kávét iszom és azt is minél korábban befejezem. Ez jót tesz a szívemnek és az alvásomnak, viszont lehet, hogy a szellemem kevésbé sziporkázó.
Ma egészen kora délutánig itthon voltam, Tenkes kapitányát nézve és olvasgatva. A 64-es betegnapló kivégezve, a Megtorlást darálom most, hogy kölcsönadhassam sógornőmnek karácsonyi olvasásra. Terveket készítettem, hogy kinek mit kell / lehet még venni. Apám szinte „kész van”, anyámnak még csak apróságot vettem, Évi néninek már csak egy könyv hiányzik – a metrón ülve jöttem rá, mi lenne az ideális –, Tesómék pedig borítékot kértek, amihez nem kell túl sok gondolkodás. Kísérő apróságot kellett még hozzávenni, de a délután folyamán ez is meglett.
Ja és még Barbinak is kellene ajándék, de ő sem „nagy ügy” olyan szempontból, hogy sokat nem kell agyalnom rajta. Sajnos nyilván cigi is lesz benne. Végül is úgyis megvenné magának, és akkor már inkább ajándékba adok neki egy dobozzal…
A borítékot különben ésszerű ajándéknak tartom. Most, ha valaki spórol valami drágább dologra, akkor miért ne kérhetne (és kaphatna, ugye) kápét, mi a fenéért kellene x összegért tusfürdőt és bonbont venni az illetőnek, csak mert „a pénz nem ajándék”? Egyetlen gond van vele – az ajándékozó szempontjából – hogy egy több ezer forintos ruhát vagy filmet esetleg megszerezhetek sokkal olcsóbban (teszem azt leesett egy teherseprűről vagy száz forintért vettem, mert az előző tulaj full legatyásodott), de a pénzt nem lehet ilyen trükkökkel felhabosítani, az bizony annyi, amennyi a borítékban van :-)
A saját listámat is megírtam. Idén csupa apróság szerepel rajta. Ami nagyobb horderejű lenne (mint a csizma), azt úgyis megveszem magamnak előbb-utóbb, most mit terheljem a családomat olyasmivel, hogy „vízhatlan csizma” vagy „most megjelent thriller”? Ezeket megveszem, az apróságokat pedig listára tettem, így én is kapok ajándékot, ők is tudnak mit venni, és mindenki örül.
Talán gyerekes dolog kívánságlistát írni, pedig én pont hogy gyerekkoromban nem tettem ilyent, csak az utóbbi években. De muszáj volt! mert korábban szinte sosem azt kaptam, amit kértem… Mindig elmagyaráztam a szüleimnek, hogy ez kéne vagy az kéne, erre kaptam valami egészen mást, például olyan könyveket, amiket tíz éve alatt egyetlenegyszer sem nyitottam ki, miközben amit igazán szerettem volna – pl.: Remény rabjai – azt én vettem meg magamnak, hogy szentestén biztosan olvashassam. (Azt mondjuk kár volt, mivel a kötetből pont a Légzőgyakorlatba olvastam bele, és rémületemben éjjel háromig nem mertem elaludni azon a karácsonyon.)
Szóval, egy idő óta szépen összefoglalom, hogy mire vágyom, azt leadom a családnak és ők abból szemezgetnek. Még így is van, hogy nem értenek a szép szóból :-) Pl. a Fekete hattyút hiába kértem többször egymás után, soha nem vették meg nekem, így valamelyik születésnapra egyedül ezt kértem. Akkor nagy nehezen elmentek egy MediaMarktba és megvették végre a 999.- Ft-os DVD-t – hogy addig miért nem lehetett? … Pedig ez igazi ajándék volt, azóta már vagy ötször megnéztem, kívülről fújom.
Idén tényleg nincs különösebb vágyam, egy krimit a biztonság kedvéért már meg is vettem, hogy legyen olvasnivalóm. Csizmám már van, mi más kellene még?
