Ha van ember, aki utál korán kelni, az én vagyok, de elérkezett az idő, amikor át kell állnom – legalább részben –a hétköznap reggeli futásra.
Hétvégén nem, mert olyan isten nincs, hogy én 8.00 előtt keljek hétvégén, és reggeli előtt még fussak is, de a hétköznapok úgyis el vannak cseszve, hisz előbb-utóbb mindenképp fel kell kelni, akkor meg nem rohadtul mindegy, hogy 5.30-kor vagy 4.30-kor?
De a fő ok az, hogy este már nincs hideg, marha sokáig sötét sincs, eső sincs, kellemes szép idő van, és sajnos, emiatt a sok andalgó párocska meg turistasereg minduntalan a futóútvonalamon ténfereg, még este fél kilenckor is, amikor pedig már sötétedik és azt hinném, hogy végre hazatakarodtak a szállodájukba vacsizni, a magyarok pedig Barátok köztöt nézni – nem, ott csoportosulnak a rakparton, lehetőleg egymás mellett három ember, hogy még véletlenül se lehessen elfutni mellettük, mert balra a mellvéd van, jobbra a bicikliút.
Miután kétszer egymás után kellett úgy futnom, hogy szó szerint könyökkel törtem utat az áthatolhatatlan turistaseregletben, tegnap eldöntöttem, hogy egy órával korábban fogok kelni és hajnalban futok, amikor még biztosan nincs ember odakint, vagy ha igen, ugyanúgy fut, mint én. De a létszám akkor is egész biztosan töredéke az estinek.
Fél 5-kor keltem, ami korainak hangzik, de nem lehet az ágyból kipattanva azonnal futni. Fel kell öltözni, be kell melegíteni, hajat feltűzni, meginni egy pohár vizet, magnéziumtablettát és aszalt szilvát a vércukor miatt, majd ezután lecsobbanni a rakpartra.
Miután a felkelés és az indulás közötti szörnyű időszakon túl voltam, már nagyon kellemesen éreztem magam a teljesen néptelen, de világos rakparton, ahol kellemes hűvös szél fújt, sehol egy ember, legfeljebb húszpercenként egy kósza villamos. Na jó, két biciklis elment mellettem, meg össz-vissz két gyalogos, de ennyi volt.
Maga a futás jólesett, csak nagyon éreztem, hogy félórával ezelőtt még az ágyban feküdtem. Habár (mármint önmagamhoz képest) alaposan bemelegítettem, de akkor is csak el voltak macskásodva az izmaim. Az első kétszáz méteren úgy éreztem magam, mint a Robotzsaru, és nem jó értelemben.
Például most, este 8-kor – bár marha álmos vagyok – de izmilag sokkal könnyedébben futnám le azt az 5 km-t, mint reggel. De most persze nem megyek, hisz tömeg lepi a terepet.
Lefutottam három híddal lejjebb, de most nem álltam meg lihegni, ahogy egyébként szoktam, hanem azonnal visszafordultam és folytattam a futást. Ennek ellenére szerintem elég jól bírtam, bár az időm az ideális 38-39 perc helyett 40:04 lett, de ez azért nekem nem rossz, tekintve a körülményeket, főleg a reggeli időpontot és azt, hogy bagoly típus vagyok.
Kábé akkor értem haza, amikor kelni szoktam (olyankor, amikor nem nyomom be újra és újra a szundit) – nyújtottam, zuhanyoztam, kényelmesen reggeliztem, és isteni volt, hogy több időm van molyolni, mint máskor, hisz a fürdésen már túl vagyok :-)
Tehát most a nyári időszakban túlnyomórészt reggel fogok futni, kivéve ha valami hűvös, szeles időszak nem jön, amikor a rakpart nem ideális az andalgáshoz. – A Szigeten is futhatnék, de azt majd most fogják felújítani, tehát egyelőre marad a rakpart. Fő a nyugalom, a néptelenség és mellesleg az edzés :-)
