Fizikailag megint kimerült vagyok…. Tegnap este ismét színház volt (Amadeus a Pesti Színházban) – ami nagyon jó volt, meglepően tetszett, habár a filmnél nem volt jobb ;-) Szerencsére emberi időben lett vége; jövök haza, gondoltam, talán most nem fognak műsorozni a szomszédok. Nem a f*szt nem. Vazze, végül 23.00 után feküdtem le, és felváltva visított a kis szaros, és óbégattak vele a szülei; aztán ha az egyik bekussolt végre, a másik újrakezdte.
Még lefekvés után is eggyel hangosabbra kellett állítanom a kisrádiót, hogy elnyomja a vekengést :-( Ergo most kb. olyan állapotban vagyok, mint Edward Norton a Harcosok klubja elején. (Az inszomniás soha nem alszik, de ébren sincs igazán… Minden csak a másolat másolatának másolata.)
No de nem erről akartam írni, mert ez már lassan megszokott állapotom lesz, hanem hogy van új futócipőm! :-)
… Többek közt ezért is voltam teljesen legatyásodva február végére, mert nagyon sok mindent kellett vennem abban a hónapban; színházjegyek, hangfal, futócipő, soproni nyaralás előlege, Annabella előleg, állatkerti jegyek.
A régi futócipőm egész kóser volt, habár időnként felmerült bennem, hogy még a Covid előtt vettem! Ami, akárhogy is nézem, 5 éve volt. Délelőtt vettem, délután pedig Vámpírok Bálja, erre világosan emlékszem.
Jó, hogy nem futok heti tízezer kilométert, tehát nincs olyan nagyon lestrapálva, de azért mégiscsak ötéves. Illetve már majdnem hat! Kezdtem érezni, hogy már nem olyan jó a rugózása. Aztán észrevettem, hogy kilyukadt a bal cipő felső része!
Egészen elborzadva néztem a kicsi lyukra, úgy felháborodva, mintha a múlt héten vettem volna, de aztán emlékeztettem magam, hogy a cipő ötéves :-D
De most már mindenféleképpen kell vennem egy újat. Eddig halogattam, mert azért nem kis összeg, még akkor is, ha nyilván nem a legdrágább fajtákat veszem. És olyan nehezen veszem rá magam mindenféle ruhavásárlásra, habár szeretem az új ruhákat és cipőket, de csomószor csak hordáskor derül ki, hogy mi vele a gebasz, tehát ezerszer is átgondolom, mielőtt bármit vennék.
Pláne futócipőt. De akkor már beneveztem a Midicittára, ahol mégsem futhatok ötéves, lyukas cipőben.
Megkérdeztem Péter kollégámat, aki elég komolyan fut, hogy mit javasol. Ami nem túl drága! Öcsémet is megkérdeztem, aki szintén meglehetősen komolyan fut. Mindketten megemlítették a Decathlonos saját márkás Kiprunt, így hezitálás nélkül emellett döntöttem.
Még sose vettem Decathlonos futócipőt, mert a legelső túracipőm a Decából valami hülye módon keskenynek bizonyult, és kénytelen voltam elajándékozni. Akkor berágtam és eldöntöttem, hogy a Decában többé nem veszek cipőt. Időközben aztán vettem ott már egy halom túraszandált, a hótaposóm is onnan van, meg a télies gyaloglócipőm is, sőt a legújabb, fekete, kényelmes csizma :-D
OK, legyen a Kiprun KS900! Utánaolvastam, jókat írtak. Az ára ugyan 30 rugónál több, de ennyi még belefér, ha ez is kitart 5-6 évig. El is mentem a Corvin Decathlonba vasárnap, és volt is 38-as Kiprun, azonban nem lehetett felpróbálni és kocogni benne, mert pont annál a polcnál egy fiú meg egy lány árufeltöltő vihorászott és kacarászott egymással. Így én nem tudok cipőt váltani és le-föl szaladni, hogy kóser-e.
Ezért két nap múlva visszamentem. Akkor épp nem vihogott egy árufeltöltő sem a futócipők sorában. Felpróbáltam a 38-ast, és milyen jól tettem, hogy nem online rendeltem meg, mert a 38-as kicsi volt a lábamra. Ez nem rázott meg, a legújabb túracipőm konkrétan 39-es, a régi futócipőm is 38 és feles. Szerencsére volt 39-es is! Felpróbáltam, egész kényelmes volt. Futkároztam benne egy kicsit ott az áruházban, miközben elég hülyén éreztem magam, de hát egy futócipőt futással kell kipróbálni, sajnálom… Aztán meg is vettem, mert jónak tűnt. („Jól néz ki, megveszem” :-D)
Eljött az idő aztán, amikor már futottam is benne. Muszáj megszoknom, mert jön a Midicittá, és amúgy meg kondit is kell gyűjtenem. Felvettem a cipőt – ekkor már olyan fura, kemény érzete volt kicsit. Mint mikor megszokta az ember a kényelmes, puha mamuszt, és helyette kopogós színházi körömcipőt kell húzni hirtelen. No de ez futócipő, mit várok. Szépen bekötöttem, habár ez se volt egyszerű, mert elég nehéz eldönteni, mikor túl szoros és mikor túl laza… Például a jobb cipőmet hajlamos vagyok mindig szorosabbra kötni valamiért. Így az gyakran szűk. Most ezért direkt kicsit lazábbra kötöttem a jobbat.
Nekilódultam kocogni, de már az Andrássyn éreztem, hogy valami nem jó. A jobb lábammal úgy éreztem, mintha vagy a zokni, vagy a cipő bélése meggyűrődne a talpamnál! No de hát az nem lehet, a futózokni régi darab és még semmi baj nem volt vele sosem. Kikocogtam a Ligetbe és futottam két kört, és egész jól is ment, de ez a kényelmetlenség a jobb cipőmben végig megvolt! Alig vártam, hogy hazaérjek és eligazgassam a gyűrődést.
Hazaértem, és nem volt gyűrődés sem a zoknin, sem a bélésen. A következő futásnál hasonló volt a helyzet, megint zavaró gyűrődést éreztem a jobb talpamnál, pedig most már szorosabbra kötöttem, hogy még véletlenül se csúszkálhasson a zokni. A bal lábam teljesen jó volt. (Balkezes, és ugye, ballábas is vagyok.)
Kezdtem sejteni, hogy nem a cipővel van a gond, hanem valahogy a lábammal. Elég hülye járásom van egyébként is, sokszor kettétörik a cipőtalp, és volt már, hogy összegyűrődött a cipő belső bélése; meg nem is lépek egyformán a két lábammal persze. Ráadásul a futózokninak a sarka meg van vastagítva, simán lehet, hogy mindezek mellett még a sarokvastagítást is érzem futás közben. Persze fura, hogy a bal lábamnál nem.
Harmadszor most három napja futottam, de megint csak 2 kört, ami az oda-vissza úttal együtt csak kb. 5,5 km. Muszáj lesz legközelebb – holnap – már 3 kört futnom, mivel a Midicittá 7 km. Csak megint az volt a baj, hogy hiába tudtam ésszel, hogy nem, nincs elcsúszva a cipőbetét, de mégis olyan érzés volt, és végig úgy futottam, hogy valahogy igyekeztem megfogni a talpammal a nem létező csúszást, emiatt persze nem volt a legjobb a futótechnikám, és jobban fáradt a jobb lábam…
Lehetséges, hogy nem kellett volna a fiúktól tippet kérnem, hanem a saját módszerem szerint fel kellett volna próbálnom pár cipőt, és érzésre kiválasztani, ami jó. Eddig az összes futócipőt úgy választottam, hogy felhúztam, „ó, ez tök kényelmes!”, futottam benne le-föl, és megvettem. Ez sajnos most nem olyan…. Ha lenne még fölösleges pénzem, lehet, hogy visszaslisszolnék a Hervisbe és vennék egy olyant, mint a régi Nike…
De mondjuk Öcsém azt mondja, hogy jó pár kilométert kell futni, mire megszokja az ember az új cipőt. Ebben lehet valami, csak velem eddig sosem volt ilyen kínlódás, mert a rögtön kellemes cipőt vettem, és mindig jó volt abban futni.
Komolyan megfordult a fejemben, hogy a futóversenyre egyszerűen a régi, jól bevált Nike-ban megyek, hiába lyukas, de hát azért az tök gáz, hisz pont a futóverseny miatt vettem sebtében új futócipőt.
Na, majd meglátom, hogy alakul. Remélem, tényleg megszokom, vagy ha nem, akkor tudom ignorálni ezt a „jaj, összegyűrődött a zoknim a talpam alatt!” érzést. Ha hét kilométeren keresztül ezt fogom érezni a Midicittán, marha rosszkedvű leszek…
