A Midicittá előtt pár órával írom ezt, szóval nem eresztem hosszú lére :-D Tiszta síkideg vagyok, holott nem ez az első futóversenyem, de ilyen nagyszabású/tömeges/szpíkeres eseményen a Covid óta nem voltam!
Az új futócipővel döcögősen barátkoztunk össze. Tulajdonképpen valamelyes hozzászoktam már a 3 körös távolságokon… Azért az ideálisan kényelmestől messze volt. De a 3 kör az csak 6 km, a Midicittá távja 7 km, úgyhogy eldöntöttem, mindenképpen kell 4 kört is futnom, lehetőleg többször is, még a verseny előtt.
Az a szabályom, hogy a versenyen futott távhoz képest több „legyen a lábamban”. Tehát ha mondjuk egy 5 km-eset futok, akkor a 6 km mindenképpen „meglegyen”.
Tehát megcéloztam a Ligetben a 4 kört, ami 8 km, plusz az oda-vissza út hazáig. Ennyit egyhuzamban rég nem futottam. OK, futottam többször is két Szigetkört annak idején, ami több mint 10 km, meg voltak 10 km-es versenyeim, no de nem mostanában.
Úgyhogy nekifogtam és összesen, ha jól számolom, már háromszor is lefutottam a 4 kört. Tulajdonképpen egészen jól ment. Igazából csak annyi volt a célom, hogy egyáltalán le tudjak futni hosszabb távot, mint amekkora a verseny lesz.
Jó, a versenyen hatalmas lesz a tömeg, ha tök lassan kocogok, az se gond, meg egyszerűen bele is sétálhatok, de azért mindig igyekszem magamhoz képest úgy-ahogy jól teljesíteni ilyen alkalmakkor…
Szépen beosztottam az erőmet, és sikerültek is a 8 km-ek. – Annyira, hogy azon gondolkodom, felemelem ekkorára a szokott edzéstávomat is. 3-4 kör lesz az eddigi 2-3 helyett! No persze csak kényelmes, zsírégető tempóval.
A futócipővel pedig az volt a helyzet, amit már korábban is sejtettem, hogy ez valahogy hosszú távra készült. Eleinte idegesítően kényelmetlen volt, aztán ahogy megvolt az egy kör, a második kör, már egyszerűen nem zavart annyira; az utolsó körnél pedig már kifejezetten célszerűnek éreztem. És hazaérve is mindig megállapítottam, hogy nem nyom, nem dörzsöl, nem töri fel a patámat. Úgyhogy, a Midicittára végül is igenis az új cipőben megyek és kész! :-)
Tegnap átvettük a rajtcsomagot Dórival. Nem volt valami hatalmas csomag. Régen mintha egy komplett szatyrot kaptunk volna, benne mindenféle nápolyival meg szórólappal meg szponzori ajándékokkal, most egyszerűen hozzám vágták a pólót meg a rajtszámot, oszt’ csá. Bár ez bőven elég.
Először Zsuzsit hívtam kísérőnek a mai napra, de végül inkább ’átnyergeltem’ Dórira. Zsuzsi ugyan itt a városban lakik, viszont ő is viszonylag lassan gyalogol, márpedig busz nincs a futóverseny alatt, tehát gyalog kell mennünk a Szigeti bejárótól; tehát ki tudja, az mennyi időt vesz igénybe, plusz az öltözés, a WC … Dóri viszont rohadtul messze lakik, őt eleve ezért nem hívtam.
De aztán Dóri azt mondta, hogy ő még sose látott futóversenyt és tök érdekli; ugyanakkor Zsuzsinak bejött egy kirándulásos program, úgyhogy felcseréltem őket :-D
Iszonyúan izgulok; relatíve kialvatlan vagyok, tegnap – pénteken – délután még futottam egy direkt lazát, rövidet (2 kört) – de valahogy rohadt nehezen ment, mintha életemben először futnék… Most mindjárt kajálni fogok, aztán összepakolom a hátizsákot, igyekszem vinni mindent, amit kell. Beleértve pl. a széntablettát is (folyton attól félek, hogy egyszer futás közben kap el a hasmenés – mondjuk még sosem történt meg).
Reggel már elrohantam a Bookline-ba átvenni egy megrendelt könyvet, amit Tesómnak szántam ajándékba, és az istennek sem lehetett kapni sehol sem, csak marha drágán. De most! Bookline-ból hazafelé menet pár megállónyit gyalogoltam, hogy az ízületeimet megmozgassam a délutáni futás előtt.
Dórival kb. 13.00-kor találkozunk a Szigeti bejárónál, onnan félóra a Víztorony, ott van az öltöző meg a retyó. Ez így időben egész kóser, csak persze remélem, hogy nem késik a vonata, és nem lesz akkora iszonyatos sor a Víztoronynál, hogy kapkodni kelljen. Elhatároztam, hogy a futópólót már itthon felveszem, és a helyszínen már csak a nadrágot cserélem át, meg a rajtszámot tűzöm fel. Azt végül is a vécében is lehet. Viszek banánt is.
Mondjuk most fáj kicsit a fejem :-( Nem tudom, a feszültségtől vagy a melegfronttól-e, mert múlt szombaton Pécsen voltam és tök meleg volt; aztán jött egy jó kis hidegfront (persze pont most, amikor nincs fűtésem), de tegnaptól már megint melegedés, méghozzá jó nagy mértékű. Ami persze jó, kivéve ha az ember frontérzékeny, ÉS még futóversenyre is megy, a tűző napon…
Hát ez van, tessék drukkolni, habár ezt a posztot direkt későbbre fogom élesíteni :-D
