Hihetetlen, hogy nyaralás közben mennyire gyorsan rohan az idő, és máris megint itthon vagyok, holott mintha csak most indultunk volna el… Nyolc nap Balaton, szállodaszobák, friss levegő, hűvös (naná, milyen legyen nyaraláskor?), és mire épp belejöttem volna, már vége is lett.
…Bár egy hétfői napon Balatonról hazaautózni még mindig ezerszer jobb, mint ugyanazon a hétfői napon bemenni a munkahelyre és dolgozni, ez tény. És még mindig van hat napom a szabadságból!
Egy hétig Balatonfüreden voltunk, aztán egyetlen napot Keszthelyen. A születésnapomon Füreden ébredtem, palacsintáztunk Badacsonyban és Keszthelyen aludtam el, szóval elég jó nap volt. Eltekintve attól, hogy napközben sokáig esett az eső, és noha megérkezés után csak azért is lementünk úszni, rohadt hideg volt a víz.
Ezekkel a balatoni úszásokkal különben szinte mindig ez van, mivel vagy elő-, vagy utószezonban megyünk (tömeg elkerülése és anyagi okok miatt), vagy még, vagy már hideg a víz, és a levegő sem annyira meleg, hogy a vízből kijőve felmelegítsen. Füreden például összesen háromszor úsztam. A szállodánknak nem volt saját strandja, az 1.000 Ft-os emberbelépővel kellett a városi strandra mennem – ami még mindig jobb, mint a 2.800 Ft-os Római strand, a két betonmedencéjével és a 25 fő/négyzetméter tömeggel –, és noha úsztam, és néha a nap is sütött, a levegő olyan langyos volt, és olyan hűvös szél fújdogált, hogy a vizes fürdőruhában konkrétan vacogtam a fűben.
Megérkezés utáni második napon felmásztunk egy Füred fölötti kilátóhoz a hegytetőn. Végig gyalog mentünk a szállodától, jó kis út volt, főleg a vége felé, amikor elfogyott az aszfaltút, és meg kellett volna találnunk a turistaösvényt. Harmadszorra sikerült is. Addigra viszont eleredt az eső. Az ösvényt követni sem volt egyszerű, néha eltűnt a jelzés, mi a logikus irányba mentünk tovább, de kiderült, hogy nem arra kellett volna; ekkor visszafordultunk és próbáltuk megtalálni a kék csíkot. Nagy meglepetésemre aztán sikerült, de addigra már átázott a vízhatlan túracipőm, 16 fok volt és erős szél fújt. A kilátó fából volt, gyakorlatilag függőleges lépcsővel (= létra), amire felmászni erős szélben, esőben, átázott cipőben és elhomályosult szemüveggel nem volt épp kényelmes. Na de sikerült! :-) És útközben végigbóklásztuk Fürednek az egész fenti, hegyi részét, amit eddig nem is ismertünk.
Szerettem volna forróval lezuhanyozni, de nem volt egyszerű, ugyanis kb. 20 percig kellett folyatni a meleg vizet, mire tényleg meleg lett. Állítólag messziről érkezik a meleg víz. Ez csak akkor volt zavaró, amikor az esős-hideg kirándulás, vagy a strandon töltött, átfázott „napozás” után akartam lezuhanyozni.
Másnap Tihany. Szép volt, mint mindig, és rohadt drága. Gyalog körbe kerültük a Belső-tavat.
Harmadnap Badacsony. Szuper volt a hegymászás, most már kellemesebb időben – volt vagy 24 fok is, és nem esett az eső –, utána viszont valamiért Tapolcára mentünk. Én a Gulács-hegyre akartam volna felmászni, de nem találtuk a turistautat, ezután Fater Tapolca felé vette az irányt, valami gyerekkori nosztalgia miatt. Én jártam már ott pár éve, de annyi elég is volt belőle; nincs ott semmi extra, a lakosság miatt pedig olyan érzésem volt, mintha Ózdon járnánk. Ezt Fater is belátta, és 50 perc múlva távoztunk.
Negyedik nap Veszprém. Ez még szuperebb volt, már 28-30 fok is lehetett városnézés közben. Rögtön tudtam, hogy ma strandolás lesz! Lett is, csak mire kiértünk a füredi strandra délután, valamiért már csak 23 fok volt, hűvös szellővel. Felöltözve sétálni tökéletes, de egyrészes fürdőruhában úszás után olvasgatni kimondottan vacogós. Azért elvoltam, mert a nap sütött, de másodszorra már semmi kedvem nem volt bemenni a vízbe.
Ötödik napon csak sétálgattunk a városban egész délelőtt, mert jó meleg volt, délutánra strandolni terveztünk, mivelhogy addigra majd a víz is felmelegszik. Kora délután visszarongyoltunk a szállodaszobába kajálni valamit. Mire összekészülődtünk a strandra, a napsütés eltűnt, felhős volt az ég és 23 fok… Mire kiléptünk a kapun, az eső is csöpögött. Vártunk, míg eláll, és akkor mentünk be a strandra (nekem 1.000.- Ft, szegény Fater még megérkezéskor vett egy egész heti belépőt 6 rugóért :-) Elhelyezkedtünk egy fa alatt, Fater bement úszni, ebben a pillanatban újra csöpögni kezdett az eső és abba sem hagyta. Én már le sem vetkőztem, farmerben hevertem a polifoamon és olvastam, majd egy óra múlva visszamentünk a szállodába; mindezt 1.000.- Ft-ért. Na mindegy, nagyobb hülyeségekre is költöttem én már.
A hatodik napon eljött a születésnap, és 10.00-ra kiürítettük a szállodaszobát. Áthurcolkodtunk Keszthelyre, a ’szokásos’ szállodánkba, útközben megálltunk egy órára Badacsonyba – a kedvenc helyem – ahol ettem némi palacsintát, ami hiba volt, mert rosszul csinálták. Eddig nem hittem, hogy a palacsintát is el lehet rontani (vastag tészta, kevés töltelék, és abban is oly kevés a porcukor, hogy gyakorlatilag nem is számított édességnek).
A keszthelyi szállodának saját strandja van, így érkezés után azonnal lementünk és úsztunk. Tekintve hogy 22 fok volt és borús idő, teljesen egyedül voltunk az egész Balatonban. …Valahányszor a strandra mentünk, lehűlt és beborult az idő. Ezt talán ki kéne próbálnom Pesten is, amikor majd jönnek azok a 38 fokos hőségriadós idők!
Másnap pedig jöttünk is haza, szép lassan, hogy minél később érkezzünk meg, de kb. 15.00-ra itthon is voltunk. Én – nyaralás utáni szokásomnak megfelelően – azonnal elrohantam egy moziba és megnéztem a Jurassic Worldöt. Mindig moziba megyek hazaérkezés után, hogy a friss filmélmény csökkentse a szomorúságomat.
A mozi után bevásároltam, sőt vettem Szamos trüffelgolyókat is, a születésnapomra tekintettel (Balatonon nem volt Szamos, illetve csak Tihanyban, de ott pofátlanul drága volt minden). Kora este összeütöttem egy nagy adag Macska-salátát, ami főleg paprika, paradicsom, sajt, sonka, leöntve kefírrel. Utoljára szilveszterkor csináltam ilyent, de most nagyon rám fért ez a könnyű, de finom kaja, mert a nyaralás alatt rengeteget ettünk, és nem kimondottan diétás ételeket.
A szálloda nagy előnye, hogy a vacsit odahozza a pincér, reggelire pedig azt és annyit veszel el, amennyit akarsz. Úgyhogy a 3-4 tojásnyi rántotta, két bögre kávé, lekvár, sajt, tojássaláta mindig megvolt reggel, ugyanúgy a háromfogásos vacsi, napközben pedig fagyi és/vagy palacsinta. A szobában lévő hűtőben tároltunk szalámit meg Medve sajtot, arra az esetre, ha napközben megéheznénk. És persze az évi egy kötelező igazi balatoni sült hekket is megettem az egyik napon :-)
Mostanra már nemcsak a farmerom szorít, hanem konkrétan a bugyijaim is bevágnak, szóval pont rám fér a könnyebb étkezés és a futás. Hálistennek még csak 26-27 fok van – mondanom sem kell, itt, Bp.-n zavartalan a napsütés és egy fia felhő sincs az égen – ezért majd alkonyatkor kimegyek a Szigetre és megpróbálok futni. Istenem, de szeretném, ha legalább pár méternyivel több lenne kész abból a rohadt futóútból, és nem kellene a közút mentén futni, autók és hülye bringóhintók között!
Nyaralás alatt kiolvastam 5 könyvet, ebből csak kettő volt (számomra) új, két szovjet krimi. Ez viccesen hangzik, na de 1980-ban és ’85-ben mégiscsak írtak krimit a Szovjetunióban, és egész jók voltak. Utána a Nem vagyok sorozatgyilkos (másodszorra is jó), a Holtodiglan (tizenkettedszerre is zseniális), végül a Sátán kutyája (872. alkalommal is istenkirály).
… Este, bevallom, Seduxennel aludtam el, mert olyan szomorú voltam a hazaérkezés miatt, és igazából még a nyaralás alatt is járt az agyam a hülye munkahelyi dolgokon, aggódtam a jövő miatt és a saját helyzetem miatt – munkahely, fizetés; mely utóbbinak függvénye az albérlet fenntartása, sőt az életbiztosításom, melyet még két évig feltétlenül fizetnem kell, mert csak akkor jár le –; és a reggelik miatt mindennap viszonylag korán keltünk, így magamhoz képest igazából kicsit kevesebbet aludtam. Szóval a Seduval kiütöttem magam, majd ma este ezt a hatást alkoholmentes sörrel próbálom elérni.
Jelenleg a nagymosás történik. Őrület, mennyi szennyes összegyűlt nyolc nap alatt! És még így sincs annyi, mint lehetett volna, mert az első napokban annyira hűvös volt, hogy szívem szerint még több meleg zoknit vittem volna – persze ha előre tudom a körülményeket –, és akkor még több lenne a szennyes.
Az e-mailjeimet még csak most fogom megnézni. Remélem, nem történt semmiféle katasztrófa a távollétemben… Az utolsó előtti munkahelyemen mindig akkor derült ki valami szarság a melómmal kapcsolatban, amikor szabin voltam, így bennem maradt, hogy kicsit mindig parázok hosszabb szabira menni. Persze azért elmegyek, de bennem van a frász, hogy úristen, vajon kiderült-e időközben valami fontos, amit elfelejtettem? …
Na tessék. A fentiekből is látszik, hogy nem igazán tudtam kikapcsolódni a nyolc nap alatt, Balaton és születésnap ide vagy oda.
