Mint oly sokszor, most is „fáziskésésben” vagyok lelkileg: amíg a nyaralás idején fejben még nem teljesen tudtam elszakadni a melóhelytől, most pedig, az itthon töltött hetem alatt lélekben még mindig a füredi szállodaszobában voltam, balra a tó, jobbra a hegyek …
És nagyon sajnálom magam, mert hivatalosan ez a szabim utolsó napja, és olyan gyorsan eltelt ez a két hét!
Ugyan sanszos, hogy holnap nem megyek dolgozni, hanem pár nap betegszabira megyek a lábujjam miatt, ami mozgatásra még mindig fáj, és nem nagyon tudok gyalogolni vele.
Ez ügyben viszont azért szorongok, hogy nem nézik-e rossz szemmel a melóhelyen; ugyanakkor meg dühös vagyok, hogy 2-3 nap betegácsi miatt még nekem legyen bűntudatom, holott Barbi hónapokra lelép rendszeresen. Szóval, nincs túl jó hangulatom.
Pedig a szabi itthon töltött része is egész kellemesen telt. Napokra lebontva:
Hétfő: Kimentem a Csillaghegyi strandra. Ezt már rég elterveztem; szeretem ezt a strandot, mert nagy a területe, és mivel a fő medence hideg vizű és mély, hát kevés kisgyerekes meg csak lubickolni vágyó strandoló jár ide. Főleg hétköznap.
Most az volt a hátrány, hogy persze pont hétfőn volt a lehűlés, esőt is ígértek, az ég teljesen felhős volt és csak 23 fok. Komolyan vacilláltam, hogy Csillaghegyre menjek-e, vagy inkább fedett uszodába, ami kevésbé hangulatos és zsúfoltabb. Végül kimentem Csillaghegyre, aggódva az idő miatt, de azért gyorsan becsekkoltam, átöltöztem, úsztam egyet, és még mindig nem esett. Kifeküdtem száradni, és továbbra sem esett. Az idő nem volt meleg, de a 23-24 fok pont jó volt ahhoz, hogy még fürdőruhában se fázzak. Rajtam kívül volt vagy 15 másik vendég (ideális! :-) Végül is 1.300 tempót úsztam összesen, a száradási időkben pedig heverésztem egy nyugágyban és a Gyémántszekeret olvastam Kellemes kikapcsolódás volt. Délután hazajöttem, ettem egy gyrost, aztán elmentem saláta-hozzávalókat és mentes sört venni. Este megcsináltam a salátát, megnéztem egy filmet*, aztán szunya.
*Őszintén szólva pontosan nem tudnám megmondani, melyik este melyik filmet néztem, mert ezen a héten lement részemről Az utolsó ház balra, a Frászkarika, a Kampókéz, a Haláli hullák hajnala, és a sorrend már nem tiszta :-)
Kedd: születésnap. Moziba mentem, mint ilyenkor majdnem mindig – Szemfényvesztők 2., nem volt valami logikus film, viszont nagyon látványos és mozgalmas. Utána családi ebéd az ősöknél. Sok gratuláló sms és mail jött; az első sajátos módon ex-sógornőmtől – ez nagyon meghatott :-) A FB-n is gratuláltak vagy tizenöten.
Kora este hazajöttem, mentes sört ittam, megnéztem egy filmet (ld. fentebb). – Majd’ minden este betoltam egy mentes sört a héten, mert nagyon szeretem a sört, viszont az alkoholt nem nagyon bírom újabban, ezért marad a mentes.
Szerda: laza nap. Délelőtt megnéztem a Központi hírszerzést, amiről vegyes kritikák jelentek meg, és nekem végül nagyon tetszett. Ha tudtam volna, hogy ilyen kellemes lesz, Faterral együtt nézem meg. Mozi után hamar hazajöttem, mert Az ártatlanság kora c. film ment 16.00-tól a tévében, amit évek óta látni akarok, de sosem sikerült. Hát most itt volt. Ezután már újból nem mentem el itthonról, hanem valamelyik másik filmet nézem (ld. fentebb), mentes sört és salátát fogyasztottam, illetve keresztrejtvényt fejtettem.
… Még nyaralás alatt valamelyik újság melléklete volt egy keresztrejtvényes kiadvány, amit ott Füreden megfejtettem, és kedvet kaptam a dologhoz, így először hazafelé a székesfehérvári Auchanban, aztán pedig itthon is vettem összesen 3 db ilyen keresztrejtvényes újságot. Persze okosan olyan kiadványt választottam, ami azért nem túl nehéz :-), így adott a sikerélmény :-) Kb. félóra alatt kész vagyok egy rejtvénnyel, ha egyhuzamban csinálom. Hát, kell valami hobbi! Ha már az olaszt elővenni lusta vagyok ;-)
Csütörtök: megbeszéltük ex-sógornőmmel, hogy ma végre kimegyek hozzájuk, és beszélgetünk vele meg Salátával, akit tavasz óta nem láttam. Még délelőtt azonban nekiindultam, hogy vegyek itthonra egy egyszerű, ujjatlan, pamut házi ruhát, ami a lakásban lévő 35 fokban hordható, és nem döglök meg a kánikulában. Van már egy hasonlóm, de abban van műszál, és sajnos érzem a saját szagomon, hogy beleizzadok.
A rucira nem szántam sok pénzt, ezért rögtön az egyik nagy használtruhás boltba mentem, de majdnem elsírtam magam, mert 10-ból 9 ruha totál műanyag, és/vagy vastag, rossz tapintású stb. volt. Mindössze egyet találtam, ami megfelelt a követelményeimnek; vékony, ujjatlan, kb. 90 % pamut, lazacszínű. Ezt meg is vettem (1.299.- Ft). Miközben ezt írom, most van rajtam először – egyetlen hátránya, hogy csak akkor vehetem fel, ha egyedül vagyok, mert tök vékony, és átsejlik rajta a mellbimbóm. Egyébként marha kényelmes, és jól is néz ki! :-
Ex-sógornőmhöz három átszállással lehet eljutni, ebből az utolsó az a busz, ami óránként jár, tehát létfontosságú volt a pontos indulás. 14.55-kor indultam itthonról, 16.25-re érkeztem a buszmegállóba. Kijöttek elém Öcsémmel, aki akkor épp szintén ott tartózkodott, de már indult is tovább a városba. Mi beszélgettünk kicsit az exszel, aki közben készülődött, mert másnap indultak tengerparti nyaralásra az új barátjával. Ezenkívül természetesen a lüke kis Salátával is foglalkoztam, aki apró selymes pici fekete kajla kiskutya volt, mint mindig :-) Az Ex lelocsolta őt vízzel, és így elvittük sétálni egy körre; közben beszélgettünk. Ez jó volt, leszámítva a forróságot (lehetett vagy 33-35 fok, árnyékban. De mi a napon gyalogoltunk.) A kutya örült a sétának, bár félúton elfáradt.
A házhoz való visszaérkezés után nem sokkal megjött Ági kocsival, aki ugyanarra a koncertre készült Öcsémmel, amire ex-sógornőm is ment, és persze én is vissza akartam menni a városba, így az a szórakoztató helyzet állt elő, hogy egy autóban utazhattam a régi és az új sógornőmmel :-) Én hátul, ők elöl. Úgy tapasztaltam, elég jól kijönnek egymással.
A kocsit ledobtuk a városban, összeszedtük öcsémet, és így négyesben haladtunk a koncert helyszíne felé. Én persze leváltam és hazajöttem metróval, mert a., menstruáltam és gyengének éreztem magam, b., egyébként is leszívott a nap és hullafáradt lettem, c., nem szeretem a hangos és tömeges koncerteket.
Este jött a szokásos mentes sör & filmnézés & olvasás program :-D
Péntek: nem terveztem semmi extrát erre a napra, annyi volt a terv, hogy elmegyek az Allee-ba mentolos szappanért, és útközben még veszek ezt-azt. Ezt a tervet aztán sztornóznom kellett, miután belerúgtam az ágy lábába és a kisujjam mozgásra és érintésre fájdalmas lett. Csak a DM-re sántikáltam el (és mentes sörért a kisboltba), a nap többi részében itthon heverésztem, borogattam a patámat, nadálytő krémmel kentem és filmeket néztem. Felfedeztem a Halló, halló! sorozatot online, amit DVD-n rég kerestem, és nem kapható; de szerencsére most a gépen tudom nézni.
Szombat: gondoltam, ha javul a lábam, elmegyek az Allee-ba, de nem sokkal lett jobb. Épp csak egy picit, hogy az őseimhez az előre betervezett családi ebédre el tudtam totyogni. Ott jobb volt, mert az ottani papucsom olyan lábujjközös, amit egyébként utálok, de ez legalább nem nyomta a kislábujjamat és így nem annyira fájt.
Este megnéztem a Haláli hullák hajnalát, és eldöntöttem, hogy hétfőn nem megyek be dolgozni, hanem helyette a háziorvoshoz. – Természetesen, mihelyt ezt a döntést meghoztam, rögtön jobban éreztem magam, mindig ez van!! Ebből adódik, hogy vagy bejárok félig betegen dolgozni, vagy elmegyek a háziorvoshoz, aki hülyének néz, mert a tüneteim mindig csökkennek a pszichés megnyugvástól, hogy dokihoz megyek.
De most azért mégis elmegyek hozzá; ez nem egy migrén, amire bekapok egy Algopyrint, hanem lábfájás, ami minden lépésnél fáj(ogat), és nekem sok száz lépést kell megtennem egy munkanapon. Nem beszélve az oda- és hazautazásról.
Vasárnap: ez ma van. Eddig csak olvastam, ittam egy tejeskávét és írtam ezt a bejegyzést. Ma sem tervezek elmenni sehová sem, mert a lábujjam miatt nem lenne egy kikapcsolódás. Ugyanis: a., még jobban fájna – ennek nincs értelme, b., ami rosszabb: esetleg elkezdene megjavulni, és holnap dolgoznom kellene, azt pedig nem akarom. Most még egyértelműen fáj, ha mozgatom; kell neki a pihenés.
Hát ennyi. A hivatalos szabim ma ért véget, és a legjobb része, az egy hét pihenés úgy elszállt, mint a füst. Miért van ez minden évben?! Igaz, hogy még ott az utószezoni három nap Zalakaroson, és esetleg ahhoz hozzácsaphatnánk még 1-2 nap Balatont…. De az már nem az igazi. Egyszer olyan hosszan szeretnék nyaralni, mint gyerekkoromban, hogy konkrétan honvágyam legyen, és szinte ráunjak a Balatonra (vagy ahol vagyok), mert ilyen nem fordult elő a jó kis kéthetes SZOT-beutalók ideje óta, ami a nyolcvanas években volt. A leghosszabb nem-itthoni tartózkodásom 12 nap Erdély volt, ami egyszerre volt (fizikailag) fárasztó és csodálatos; de az nem épp a klasszikus értelemben vett nyaralás.
Elfogadnám, hogy a szabi és nyaralás gyorsan eltelik, ha a munkanapokkal is ugyanez lenne a helyzet. De nem, ott a 8.30 és 9.15 közötti 45 perc is kb. három órának tűnik … és az még csak egy nagyon kicsi szelete a napnak! :-(
Na jó … Most megpróbálom elterelni a gondolataimat. Először is megkajálok, mert még nem ettem, holott fél 11 van, aztán vagy filmet nézek, vagy keresztrejtvényt fejtek, feltett lábbal. Még mindig vacak a lábujjam.
Figyelemelterelésül itt a jövő hetem három fix programja: hétfőn elmenni a dokihoz, szerdán lakbért fizetni, csütörtökön pedig plazmaadás. Utóbbit valahogy úgy kell majd megejteni, hogy ha a háziorvoshoz netán vissza kell mennem, ne szerezzen róla tudomást. Például csütörtök délelőtt vissza a háziorvoshoz, amikor még nincs tűszúrás a karomon. Vagy ha pénteken kéne visszamennem a dokihoz, remélhetőleg már nem látszik annyira a szúrásnyom. A lakbérfizetés előtt pedig a., meg is kell jönnie a fizetésnek, és b., ki is kell vennem készpénzt egy automatából. Hajjaj…
