Kedden felhívott a Vérellátó, hogy menjek már be légyszi vért adni a héten.
Mondtam, hogy OK, majd beugrom, habár már bejelentkeztem szerdára plazmaadásra, na de azt majd lemondom, a vér mégis fontosabb....
Körbesírtam e-mailen az ismerőseimet, hogy olyan szépen rákészültem erre a 25. plazmaadásra, nem is a pluszpénz miatt, hanem az olyan szép kerek szám, és az idei utolsó nyitvatartási napon mennék, és már úgy rákészültem, de hát a véresek is hívnak.
Orsi javasolta, hogy most az egyszer legyek önző, biztos csomó embert behívnak még rajtam kívül, és máskor mások nem mennek el, most én ne menjek el, hanem ő a helyemben plazmázna inkább.
…. Ezen tépelődtem. Olyan vackul mennek újabban a dolgaim, a munkahelyem szar, a legaranyosabb kolléganőm lelépett, a karácsonnyal ki tudja mi lesz, a vízcsapomat ki kell cserélni, és most még a 25. plazmaadásom se jöjjön össze??!
Nem, nekem most szükségem van valami sikerélményre! Eldöntöttem, hogy elmegyek a plazmaadásra. Már csak azért is, mert a plazmások még sosem zártak ki, míg a véresek már többször, olyan indokkal, hogy alacsony a vérnyomásom, amit a plazmások megoldanak egy adag vérnyomásemelő cseppel.
Így aztán elmentem és szerda délben leadtam a 25. adag plazmámat. Teljesen simán ment, azt leszámítva, hogy már megint 110 volt a pulzusom, de a doktornő mintha oda se figyelt volna ezúttal, és nem is lett semmi baj. Rákérdeztem a nővértől, hogy plazma után mennyivel lehet igazi vért adni, és kiderült, hogy már három nap múlva lehet.
Szóval, helyesen döntöttem, mert véradás után viszont vagy két hétig nem adhatok plazmát, viszont plazma után már pár nappal adható vér.
Jó, nem három nap múlva, mert az pont december 24. lesz, ráadásul az én vénám sem arra van kitalálva, hogy háromnaponta döfjenek bele ujjnyi vastag tűket. De majd a két ünnep közt elkocogok azért a Karolinára.
Amúgy az OVSZ honlapján lecsekkoltam a vérkészletet, és azt írják, hogy pont az én vércsoportomból van a legtöbb. Hát akkor minek kell még? Na de mindegy, megígértem, megtartom, még ha egy héttel később is.
… Mintha ez a döntésem beindította volna a pozitív folyamatokat: felhívott a munkahely, ahová beadtam az álláspályázatomat, és januárra behívtak interjúra. Ezenkívül anyámnak is írtam a korábban megbeszélt hajfestés ügyében sms-t, és teljesen normális hangon válaszolt.
Remélem, ez a pozitívság kitart legalább a karácsonyi időszakban!!
