Itt a téli szünet, illetve már egy hete tart, de csak most tudok következtetéseket levonni :-)
Jól elképzeltem, milyen állati sokat fogok pihenni, heverészek az ágyban, kiolvasok – a Nesbo-sorozat mellett – még vagy öt másik könyvet, megnézek vagy tíz filmet stb. Ehhez képest egy merő rohanás az egész, persze nem panaszkodom, mert...
még így is kellemesebb 7.15-kor kelni 5.30 helyett, és a kollégák visszataszító pofája helyett a vásárló tömeget nézni.
Először is az ágyban heverészni nem lehet, mert szól az ébresztő, kávézok, reggelizek és indulni kell vásárolni, mert már délután 14.00-tól óriási a tömeg. Igaz, ezen a héten már délelőtt is tömeg volt, szóval mindegy, de akkor sem akartam a legnagyobb tömegbe kerülni. Így mindennap megpróbáltam tízkor elindulni és délután háromra hazaérni. Ez nagyjából sikerült is.
Szervezni kellett a bevásárlást, pl. ha Media Marktba akartam menni, akkor azzal kellett kezdeni, mert oda csomaggal nem engednek be, viszont utána a következő boltokban meg kellett mutatnom az ott vett DVD-ket. Napközben többször hazarongyoltam a vásárlással, és visszarohantam még egy fordulóra.
A sarkon van egy Spar, de ott szar a választék, így vagy elmetróztam az Árkádba, vagy felgyalogoltam a másik nagy Sparba, ahol viszont mindig félórát kellett sorban állni a pénztárnál. Viszont a kedvenc kenyerem csak e két nagyobb Sparban kapható.
Aztán Lidlben is voltam, a kedvenc kagylódesszertért, amiből kellett egy nekem, egy anyámnak és egy a 26-i vendégségnek. Mire odaértem, már csak egy doboz volt. Gerinctelen módon ezt magamhoz vontam, és mostanra már el is fogyott. Szerencsére szerzetes szalámiból meg sajtból még volt tisztességes választék.
Kedden sokat kellett innom a szerdai plazmaadás miatt, ez is némileg behatárolta a vásárlási lehetőségeket (WC). Szerdán elrohantam plazmát adni, aztán vásárlás, aztán haza, evés, majd vissza a városba, mert Katival találkoztunk és shoppingoltunk az Árkádban. Ott már egymilliárd ember volt, de azért jól sikerült a vásárlás. Utána le akartunk ülni enni és dumálni, de a kajás részben egy darab hely sem volt, így állva ettem pizzaszeletet, mint a lovak.
Csütörtökön kirohantam Évi nénihez az idősotthonba. Időben elindultam, de mindkét buszra várni kellett egy csomót, a második busz pedig minden meggyfánál megállt, a busztól meg még gyalogolni kellett, úgyhogy fél 11 helyett csak 11-re értem oda. Fél 1-ig voltam ott, utána rohantam anyámhoz, akinek megígértem, hogy becsíkozom a haját (ő pedig ebédet ad, így mindketten jól járunk).
A buszra visszafelé is egy életet várakoztam. Nem vagyok fázós, de ebben a mínusz öt fokban majd’ lefagytam. Sapkát nem hordok. A másik buszra is nyolc percet kellett várnom, mire anyámhoz értem, kockára fagytam. Ittam egy tejeskávét, becsíkoztam a haját (most a vasárnaphoz képest egész normális volt), megebédeltünk, aztán rohantam haza és onnan a fürdőbe, ahol Fater már várt. Hétköznap még sosem voltunk – csak pénteken –, most ¾ 6-ra értünk oda és ¾ 9-ig maradtunk. Negyed tízre értem haza, de muszáj volt végignéznem az Ördögűzés Emily Rose üdvéért c. filmet, amit előző nap elkezdtem. Így éjfélkor feküdtem le.
De 23-án, pénteken mégis muszáj volt korán kelnem, mert ez az utolsó vásárlási nap (én 24-én nem vagyok hajlandó boltba menni). Iszonyat korán keltem, kávé, reggeli és rohantam a nagyobbik Sparba. Felkészültem az istentelen tömegre, de mivel még csak 9.44 volt, mikor a pénztárhoz értem, viszonylag kevesen voltak. Hurrá! Megvettem a Szamos trüffeleket, amik elengedhetetlenek a nagyobb ünnepekhez, és rohantam haza. Ledobtam a cuccokat, akkor jöttem rá, hogy kellene még gyümölcslé meg mentes sör – hiába, nem vagyok szokva a vendégséghez –, így nekiindultam a második körnek. Egy Mekiben ittam egy kávét, és ami már régi vágyam volt: KETTŐ halas szendvicset ettem! :-) Amit korábban soha nem tehettem, mert vagy időm, vagy pénzem nem volt rá, illetve soha nem lehet leülni egy Mekiben. Most mákom volt.
A Nyugatinál eszembe jutott, hogy meg akartam venni az Aljas nyolcas DVD-t, így beszaladtam a MediaMarktba és felkaptam a filmet (és a Galaxis őrzőit) – aztán láttam, hogy akkora a sor, hogy az Oktogonig ér. Na tessék, a Sparban megúszott sorbanállás utolért! De kellettek a filmek, így beálltam a sorba, harminc percig tartott.
Utána még elrohantam az Árkád Sparba a maradék kajákért és innivalókért, és így haza. Holtfáradt voltam. Lerogytam olvasni, aztán ebédeltem és pihenés helyett nekifogtam rendet csinálni, mert ahogy Öcsikém rávilágított, nagy a kupi a lakásban.
Ebben teljesen igaza van, de kb. minden dolog kell, ami elöl van. Most – másnap – nagyjából ugyanazok a cuccok vannak jelen, csak épp rendbe rendeztem őket. Illetve sok dolgot kidobtam, de még kb. a fele hátra van.
Este megnéztem az Aljas nyolcast egy pohár rozéval. Marha jólesett mindkettő. Aztán eldőltem, mint a rohadt nád.
… Reggel szólt az ébresztő, automatikusan felültem, hogy péntek van és rohanni kell vásárolni. Aztán rájöttem, hogy nem, szombat van, karácsony! De ez esetben nem vásárolni kell, hanem takarítani-rendet csinálni-mosni-hajat mosni. Reggeli után beáztattam a mosnivalókat, megnéztem a Facebookot, folytattam a rendcsinálást. Most a DVD-s és a könyvespolc egész rendben van, de még mindig vannak káoszos területek, amiket nem tudom, hogy fogok megoldani.
Közben már 12.00 van, a kádban áznak a ruhák, még hajat kéne mosnom, össze kéne pakolnom a szüleimhez vinni való dolgokat (ajándékok + saját cuccaim), és Faternak azt írtam, hogy kb. kettőkor akarok innen indulni. Ehhez képest még most fogok hajat mosni, ami jó, ha fél kettőre megszárad. A mosásról, teregetésről, ebédről és rendcsinálás befejezéséről már nem is beszélve.
… Hát ennyit a nagy téli szünetbeli pihenésről! :-D
A kedves olvasóközönségnek boldog karácsonyt kívánok!
