Már írtam valamelyik első posztban, hogy nincs, vagyis csak minimális a szaglóérzékem. Ennek sok előnye is van (büdös dolgokat is kevésbé érzek, égett szagot alig, gázszagot egyáltalán).
De talán több a hátránya. Kaják, piák illatát nemigen érzem, így szerintem meg vagyok fosztva az evés 100 %-os élvezetétől :-D – amit sajnálok, mert imádok enni…
De nőként az egyik fő bajom, hogy a különféle parfümök, kölnik, dezodorok szagát sem érzem. A szokásos reggeli testápolási rutinom az, hogy megfürdök, bekenem magam testápolóval, a hónaljamra deó vagy sószappan, majd felöltözés után fújok két fújás kölnit. Nem közvetlenül a bőrömre, mert azt nem bírom, hanem hajra vagy ruhára.
Na de milyen kölnit?!
Nem is emlékszem, tinédzserként miket használtam, biztos borzalmas volt. Felnőtt koromban elhatároztam, hogy komolyan veszem ezt a dolgot. Valahol olvastam, hogy a Chanel No 5. az olyan, mintha az ember fehérre festené a szobája falát, azzal nem lehet melléfogni. Indultam is a Douglasba, de majd’ összeestem, mikor megláttam, hogy 25.000.- Ft-ba kerül egy szimpla kicsi üveg.
Chanel kilőve tehát. Ennyit semmiképp sem adok ki valamire, amit még csak nem is érzek!
A saját ösztönöm alapján nem választhattam nyugodt szívvel parfümöt. Legfeljebb a csomagolásból indulhattam volna ki: ami fehér, az szép semleges szag, a piros dobozos biztos érzéki, a zöld biztos friss, natúr stb. … de mi van, ha mellényúlok? Az az illat, ami olyan erős, hogy még én is érzem, az tutira valami egészen erős, közönséges vécéillatosító-izé, amit legfeljebb idegbeteg újgazdag cigányasszonyok fújnak magukra. Arról nem beszélve, hogy nekem magamnak is van egy saját szagom, amihez passzolnia kell a kölninek.
Végül aztán Anikó barátnőmhöz fordultam, akivel kb. kéthetente találkoztunk és olyankor úgyis mindig végigjártuk az egész DM-et, és minden egyes árucikket végigvizslattunk :-D Neki viszonylag jó a szaglása, úgyhogy megszagolt engem is, a megfizethető kölniket, és ajánlott is hármat. Emlékeim szerint ezek a következők voltak: a La Rive sárga dobozos „teknőckölnije”, ami nem teknősből van, hanem egy teki van a dobozán. Aztán a Mexx Nice és Very Nice, valamint egy csíkos dobozos, amire nemigen emlékszem, de talán az is La Rive volt.
Egyszer karácsonyra kaptam egy Lanvin-hamisítványt, azt fújogattam is magamra bizonytalanul, mivel fogalmam sem volt, helyesen teszem-e.
Most legutóbb egy nem-teknősös La Rive-ot használtam egy évig, mert karácsonykor akciós volt, így megvettem – Barbi átvette tőlem és az lett a karácsonyi ajándékom – most nemrég fogyott el, és megvettem a következő teknősös kölnit. Közben megtaláltam a régi szobámban a Mexx Very Nice-ot is, aminek az alján van még egy ujjnyi!
Szívesen kipróbálnék még másmilyeneket is, de nem merek önállóan kísérletezgetni. Esetleg a Krémmánián leellenőrzöm, hogy a teknőskölninek mik az összetevői, és ugyanolyan összetevőjű, csak más dobozos kölnit veszek? Vagy veszek valami fehér dobozost, az úgysem lehet valami erős pacsuli. Ráadásul a saját szagomat sem ismerem – csak ha nagyon büdös vagyok, mondjuk futás után, de remélhetőleg nem az az alapszagom – ezért fogalmam sincs, ahhoz mi passzolna. Ha például tejes szagom lenne eredetileg, mint a csecsemőknek, vehetnék valami púderes szagú kölnit.
Tényleg szeretem a kölniket, olyan szép dobozuk van, de hát alig érzem őket. Úgyhogy most a Mexx Very Nice-t fújogatom elfogyásig, aztán folytatom a teknőskölnit, az most még legalább egy évig eltart, addig nincs erre gondom.
Most jut eszembe, Kati javaslatára egyszer vettem kis kék flakonos Impulse Into Glamourt, mert olyan kis kellemes és utazáshoz is ideális, de arról sem tudom, hogy miféle szaga lehet. Kati azt mondta, hogy ő nagyon kedveli. Akkor biztos nem rossz. A flakonja tök jó kis éjkék, nyaraláshoz szoktam magammal vinni, aztán ha nem jó, úgysem számít, mert a Balatonban lefürdöm magamról, kiránduláskor megizzadok, szóval végül is lényegtelen…
