Anyámnak van az a mániája, hogy semmit nem dob ki.
De komolyan, szerintem a használt vécépapírt is megtartaná, ha rájönne, hogyan hasznosítsa. Önmagában nem rossz dolog ez, minek pazarolni és jó dolgokat elszórni, de a mutter már átesik a ló túloldalára. Az üres testápolós flakonokat is megtartja, hogy „jó lesz az még valamire”, meg ilyesmik. A tévé rögzítőjén még rajta van a tavaly október 5-i Híradó, mert azt még egyszer visszanézi
(nemcsak egy régi hírműsor, hanem vagy húsz van rajta, amiknek már tényleg végképp nincs aktualitása, csak a helyet foglalják a rögzítőn). Mondom neki, hogy törölje le, de nem. Üres műanyag palackok stb. … Jó, nekem is van palackom, mert nyáron kell valamiben a vizet vinni, de nem harmincöt darab, hanem három!!
Régi ruhákról nem is beszélve, míg otthon laktam, úgy kellett stikában kidobnom, amit már tíz éve nem hordtam, nehogy észrevegye és elkérje „átalakítani”, vagy rongynak vagy tudomisén…
Én már nem ilyen vagyok, a használhatatlan vagy rég használt cuccokat többnyire simán kidobom. Bár van, ami olyannyira beépült a tudatomba, hogy nem is veszem észre, hogy már rég eljárt felette az idő.
Például fiatalabb koromban nagyon fázós voltam. Főleg míg az ősökkel laktam, ahol spórolás van a fűtéssel. Iszonyúan fáztam télen éjszaka (míg most egyáltalán nem). Mígnem egyszer csak rájöttem, hogy én még mindig a gyerekkori paplanommal takarózom, amit kb. hetedikes koromban vettünk, mert azóta nem nőttem, és valahogy eszembe sem jutott, hogy paplant venni is lehet….
Akkor azonnal megnéztem az IKEA honlapját és elhűlve láttam, hogy hatféle vastagságban kapható paplan. Rögtön elrohantam és vettem egy vastag, téli paplant, ráadásul nem is „egyszemélyes,” hanem másfeles nagyságút, vagyis mindkét oldalról beletekeredhetek és mégsem lóg ki alóla semmim.
A múlt héten pedig ugyanez történt a fürdőlepedővel. Már régebben feltűnt, hogy néha pici piros izék tűnnek fel a fürdőszobában, miután zuhanyoztam. Idővel rájöttem, hogy ezek a piros fürdőlepedőmről származó mikroszkopikus szálacskák. Most aztán ránéztem a fürdőlepedőre és visszaemlékeztem. Sok egyforma piros fürdőlepedőnk volt családilag még sok-sok éve, ezek nagy részét én hoztam magammal költözéskor. Most láttam, hogy még olyan is van, amibe Öcsém kezdőbetűje van hímezve. Márpedig Öcsém 2006-ban nősült meg először, előtte pedig már vagy két éve Anikóéknál lakott, tehát a fürdőlepedők legjobb esetben is 2004-esek lehetnek. Most pedig 2019 van…. Tizenöt éves fürdőlepedőkkel törülközöm!!
Jó, nincs éppen nagy bajuk, de már foszlanak, mint látszik, és elvékonyodtak. De eddig valahogy egyszerűen nem vettem észre, hogy ezek is régi lomoknak minősülnek :-D Nosza, fel az IKEA honlapjára, ahol láttam, milyen sokféle fürdőlepedő kapható. El is mentem meló után, és vettem egy újat – egyelőre csak egyet, aztán majd havonta veszek még egyesével. Az éppen használatos régit pedig kidobtam. Nem mondom, elég furcsa érzés volt egy olyan cuccot kidobni, amit rendszeresen használok, és tulajdonképpen még jó. De most álljon a szekrényben négy fürdőlepedő?! Miközben egyedül lakom? Ne legyek már olyan, mint anyám…
Úgyhogy most van egy új, rózsaszín fürdőlepedőm :-D Furcsa érzés vele törölközni. Úgy megszoktam a régi vékony vackot. Ez vastagabb, igazi jó frottír vagy mi, mintha csak szállodai türcsi lenne.
Most jön majd az, hogy körbenézek a ruháim között és ott is szelektálni fogok. Bár ilyesmi már történt tavaly, amikor elajándékoztam jó pár nem használt cuccomat, azokból is összejött egy hatalmas sportzsáknyi mennyiség. Szóval, néha jó kiszórni a tutira nem használt vackokat, ez a lényeg :-)
