Egy ideje azon gondolkodom, hogy megint nekifutok a kontaktlencsének. Öcsém meg Dóri is mondják, hogy milyen jó, meg kényelmes; Dóri speciel folyamatosan csak lencsét hord, pedig még rövidlátóbb, mint én. Szóval biztos jó dolog…
Nyaralás után akartam elmenni lencsészhez, de akkor viszketett a szemem, amit megint allergiás kötőhártyának gondoltam, de mostanra lecsitult és egész nyugis lett. Így végül is holnap tervezem a lencsészhez menést, aki ha ad egy köteg lencsét, azzal elszórakozom a hétvégén, teszt üzemmódban.
Vagy 15 éve már próbálkoztam a lencsével. Akkor, amikor az Operaház Fantomját bemutatták a Madáchban, amit rettenetesen vártam, és úgy gondoltam, ez egy olyan fantasztikus darab lesz, hogy méltatlan lenne szemüvegben nézni! (Mai eszemmel ez kicsit fura logika, majd a Sasvári biztos lenéz a 19. sorba, hogy szemüvegben ülök-e ott vagy sem :-D)
A lényeg, hogy egyszer meló után elkúsztam a sarki optikushoz. Ott jött is a szemes csávó, hozta is a lencsét, nagy nehezen sikerült betennie, és elmagyarázta, hogy hogy kell kivenni, betenni, tárolófolyadék meg más effélék. Azon ritka esetek egyike volt életemben, amikor praktikus, hogy csak egy szemmel látok, mert így feleannyiba kerül egy csomag lencse :-D
Rettentő furcsa volt kimenni utána az utcára, szemüveg nélkül, és mégis tisztán láttam!.... Tízéves korom óta nem volt ilyen, azóta vagyok rövidlátó és szemüveges.
Használgattam is a lencsét aztán, nem állandóan és munkába talán csak ritkán, és igazából mint látásjavító eszköz jó volt, de mégis voltak vele gondok. A legfőbb az volt, hogy nekem elég száraz a szemem. Valahogy csekély a könnytermelésem vagy mi, szóval, száraznak érzem (plusz még az olvasás, a monitor stb.) Ezért kaptam direkt kontaktlencséhez való nedvesítő szemcseppet, amivel locsoltam a szememet, ha benne volt a lencse, de kb. egy vagy kétóránként ezt meg KELLETT tenni, különben rettentően elszáradt! És nem volt kecmec, menetrendszerűen muszáj volt locsolni a szememet, még ha az utcán kellett is félreállnom.
Na, ez volt vele a fő gond, a szemszárazság. Aztán az is lehet, hogy nem voltam elég türelmes… a lényeg, hogy végül is pár hónap után feladtam. Arra már nem emlékszem, hogy a Fantomot szemüvegben vagy lencsével néztem-e meg. Az utolsó csepp a pohárban az volt, amikor karácsonyi vásárlást intéztem az Árkádban, és ahogy a csomagokkal jöttem vissza a metró felé – már időszerű volt a szemcsepp, csak nem volt szabad kezem – az amúgy is száraz szemem, a kontaktlencse és a hideg téli levegő összeadódott, és a lencse valahogy megdermedt, rászáradt a szememre. Kibaszott félelmetes volt, mivel ugye csak erre a szememre látok, ez meg totál elhomályosult… Tántorogtam, a falhoz álltam, becsuktam a szemet, cseppentettem és akkor jobb lett, de az élmény olyan félelmetes volt, hogy ezután nem kísérleteztem vele többé.
De azóta eltelt tizenöt év, jól elvagyok a szemüveggel, de azért… Minden strandon, fürdőben ha leveszem a szemüveget, másfél méternél messzebbre nem látok élesen. Fatert kell megkérnem, hogy nézze meg a (tíz méter átmérőjű) órán, mennyi az idő, mert még azt sem látom. A törökfürdőben a lábammal kell kitapogatnom a lépcsőfokot. És nagyobb stressz esetén az orrom oldala, ahol a szemüveg hozzáér, iszonyatosan elkezd viszketni, amit ha megvakarok, még jobban viszket és így tovább …
Dóri azt mondja, neki már tök elképzelhetetlen a szemüveg, marha ritkán hord. Ha ő be tudta illeszteni a napi rutinjába, és megszokta, akkor én miért ne tudnám… Majd kicsit türelmesebben kell próbálgatnom.
Elhatároztam, először veszek egy köteg napi lencsét, mert ha végképp nem válik be, kidobom a francba, és nem költök feleslegesen tárolófolyadékra meg tartótokocskára.
Már rá is kerestem a neten lencsés webshopra – annyi van, mint a szemét –, már majdnem meg is rendeltem a napi lencséket tök olcsón, de azért megkérdeztem Öcsémet és Dórit és mindkettő azt mondta, hogy első ízben azért nézessem meg szakemberrel, ami biztos így van, mert az interneten is ezt írták. Pedig utálok ilyen helyekre eljárni, de ez van, úgyhogy holnap nekilódulok meló után, remélem, nem száll inamba a bátorságom.
Közben végiggondoltam, hogy hátrányai is lesznek azért a lencsének (már feltételezve azt, hogy folyamatosan használom). A szemüvegek, mióta megvettem őket sok-sok éve, egy kanyiba sem kerülnek, a lencsére viszont majd állandóan költeni kell. Jó, hogy netről rendelve kevesebbet. Aztán, a szemüveghez már úgy hozzászoktam, hogy csomó mindent ki tudok fejezni egy-egy szemüvegmozdulattal :-D jelentőségteljesen megbillenteni a szemüveget meg effélék. Továbbá, a nem látó szemem kicsit kisebb, meg kicsit hülyén is áll, ezt a szemüveg nagyító lencséje eddig korrigálta, de most majd látszani fog. (Igaz, hogy most már leszarom.)
És nem tudom, mennyire fog idegesíteni a lencse… végül is az egy idegen test a szememben, nemde? Nem olyan ez, mint egy protézis vagy műláb? Szóval, hogy nem része a testemnek és mégis a szememben tartom. Bár igaz, a tampon sem része a testemnek, mégis ideiglenesen bennem állomásozik havonta.
Hát ezek a reményeim és kételyeim vannak a kontaktlencsével kapcsolatosan. Holnap – vagy ha valamiért kirúgnának az optikustól, akkor a hétvégén egy másik helyen – nekirugaszkodom és majd leírom, hogy mi lett!
