Olyan eseménydús az életem, hogy egy munkahelyi szemészetről is bejegyzést írok :-D De tényleg nem gyakran történik ilyen, szóval leírom.
Volt az időszakos felülvizsgálatom, ami simán lezajlott, és volt mellé egy beutaló a munkahelyi szemészetre is. Mondták, hogy ha új szemüveg kell, abból majd 30.000.- Ft-ot térít a munkahely. Ezen persze gúnyosan röhögtem, hisz tudtam, hogy a szemüveg annyiba kerül, hogy a harmincezer az csepp a tengerben. Mintha én egy kiló kenyér árához adnék 5.- Ft támogatást.
Különben is nem kell új szemüveg, nincs semmi gond, hagyjuk.
De azért egy idő után csak eszembe jutott, hogy mégsem árt megnézetni a szememet. Csak egy szememmel látok, a tetű monitor előtt rothadok mindennap, hobbim az olvasás (nem kicsit: nagyon), szóval mondhatjuk, hogy eléggé le van terhelve a szemem, ráadásul volt is valami távolabbi nagynéni, akinek zöldhályogja volt. Azért nem árt, ha megnézi a melóhelyi szemész, hogy kóser-e minden. Itt legalább nem másfél év múlva kapok időpontot, mint a kerületi szakrendelőbe.
Foglaltam is egy kellemes reggeli időpontot, és még az is megfordult a fejemben, hogy otthonról egyenesen a szemészetre megyek és onnan melózni, mert közel van a lakáshoz, de végül stréber voltam és bementem hajnalban melózni, megmutattam magam, majd egy óra múlva visszaindultam a szemészetre :-D
Egy picit azért ideges voltam, mert egy szemmel nem vicc a dolog, és a Doc Martin jutott eszembe, ahol valami közlekedési eszközön a doki nagyon nézegetett egy nőt, aki már épp elküldte volna az anyjába, amikor a doki közölte vele, hogy glaukómája van és azonnal menjen szemészhez. A következő jelenetben pedig a nőnek le volt takarva a szeme.
Hát remek, hogy van ilyen akut glaukóma, amit a beteg még csak észre sem vesz, aztán meg járhat letakart szemmel. Mégis mi a szart csinálnék, ha velem ez lenne??
Aztán meg az is eszembe jutott, hogy egy idő óta az apró betűket jobban látom, ha leveszem a szemüveget, mert amúgy tök homályosak a betűk, holott valamikor ez nem így volt, a -2 dioptriás szemüvegemmel simán láttam közelre, távolra, apró betűt, mindent.
Ez akkoriban kezdődött, amikor a kontaktlencsét újra kipróbáltam, tehát a lencsére fogtam a dolgot, bár azután sem múlt el. Most már tök „megszoktam”, hogy olvasáskor letolom a szemüveget/távolabb viszem a papírt. Bár marhára zavar.
…. Amennyi eszem van, az nem jutott eszembe, hogy ezzel már mindenképp indokolt lenne a szemész felkeresése :-D
Szóval odamentem a munkahelyi szemészhez egy szép reggelen. Főleg azért volt szép, mert legálisan lóghattam a munkahelyről legalább egy órát.
A szemész egy nő volt, jó alaposan megvizsgált, kikérdezett, bár a szemüveg lencséjét épp nem tudta megmérni, mert épp elromlott az a dioptriamérő műszer. Én pedig nem hoztam el a legutóbbi szemészeti leletet, mert mire eszembe jutott volna, addigra már ma reggel lett és indulni kellett… Szemnyomást is mért, és szerencsére ezzel rendben volt minden.
Persze csodálta egy jó ideig a nem látó bal szememet. Minden szemész ezt csinálja. Aztán volt látásvizsgálat, és most elkezdte a különböző dioptriás lencséket próbálgatni a szemem előtt. És volt, amivel kellemesebb volt a látás, mint a jelenlegi szemüveggel!
Ekkor mondtam ezt az öregszeműséget, hogy közelre már szinte jobb puszta szemmel nézni, mert amúgy nem megy. Erre a közeli betűkhöz is nézett nekem lencséket. És marha jó, mert akadt is olyan lencse, amivel az egész apró betűket is igen jól el tudtam olvasni mindenféle tornamutatvány nélkül!
Abban maradtunk, hogy új szemüveg kell. Mivel a korom végett már változik a dioptria, és távolra már nem kell -2.00, hanem elég a -1.75, közelre pedig a -0.75. Szóval, idővel majd ezek a mínuszok is lecsökkennek, és nem kell szemüveg? – kérdeztem bizakodva.
Igen, aztán pedig majd pluszos kell! – vigasztalt a doki.
Remek! Az öregasszonyoknak van ilyen nagyítóüveg-szerű pluszos szemüvegük… :-/
Jó félórát bent voltam. A doki megírta a leletemet, és írt egy jó kis szemüvegreceptet. Én ekkorra már nagyon fáradt/álmos lettem, mert reggel nem ittam meg a szokásos két erős kávémat, hogy ne kelljen pisilnem az orvosnál, ezért most már szédelegtem.
Ráadásul a vizsgálat legvégén vettem észre, hogy az ablak végig nyitva volt, és minden, amit meséltem az apró betűkről meg a zöldhályogos nagynéniről meg a bal szememről, az szépen kihallatszott a belső udvarra, ahol a többi rendelők vannak :-D
Megragadtam a papírokat és nyargaltam kifelé. Megálltam az első helyen, ahol kávét lehetett inni, és kértem egy dupla eszpresszót. Ezután – egyáltalán nem sietve – visszatértem a melóhelyre.
Nagyon megkönnyebbültem, hogy glaukóma nem fenyeget, mert arra még külön is rákérdeztem a dokitól, és ő megnyugtatott. Átolvastam a leletet, ami helytálló volt, csak azon háborodtam kicsit fel, hogy a bal szemem ügyében ezt írta a doki: „nem tudja megmondani”, hogy mi a baja a bal szemének.
Ez úgy hangzott, mint az ostoba analfabéta falusi öregasszonyok, ha új orvos jön a faluba, és megkérdi: - Mitől van magának ez a derékfájása, Mari néni? Idegbecsípődés? Vagy porckorongsérv? Vagy rálépett a ló? Vagy reuma?
- Jaj lelkem, nem tudom én azt, a Kovács doktor olyan kis kék pirulákat szokott adni rá, és attól jobb lesz!
Na, hát én nem tudom pontosan, hogy mi van a bal szememmel, mert többfélét is mondtak az orvosok, úgymint 1. tompalátás, 2. nem fejlődött ki a látóideg, 3. a látóideg bemenetén „vaskos szürke hegszövet látható” (idézet egy leletemből). Nem vagyok én szemész, hogy eltaláljam, a háromból melyik a kóser…
De csak ezután esett le a hogyan tovább és a lényeg, miszerint új szemüveget kell csináltatni!
Több mint tíz éve nem készült új szemüvegem, mert van egy utcai, van egy tartalék, illetve a dioptriás napszemüveg, mindegyik -2.00-vel, és persze a bal szemem előtt pluszos nagyító lencsével, hogy egyformának tűnjön. A legutóbbit még a hárommal ezelőtti melóhelyem fizette teljes egészében, azóta nem kellett újabb.
De most kell, és az a nevetséges harmincezer, amit a munkahely térít, nyilván csepp a tengerben.
A leghalványabb fogalmam sem volt, hogy mennyibe kerül most egy új szemüveg. Természetesen azt sejtettem, hogy nem olcsó; ha mindennek eszelős módon felment az ára, majd pont a szemüveg lesz filléres tétel… Mondtam is másnap a Tibinek, amikor lementem kávézni, hogy új szemüveg kell, biztos belekerül vagy százezerbe is… Mire ő, hogy inkább kétszázba.
Megfordult velem a világ, mert kétszázezer forintos kiadásra azért nem számítottam. Azért az már majdnem egy havi fizetésem!
Én nem tudom, milyen árak lehettek a nyolcvanas években, de gyerekkoromban szinte minden évben felírtak új szemüveget – gondolom, apránként romlott a szemem –, a receptet elvittük Mutterral az optikushoz, ott kiválasztottam egy új keretet, és hipphopp kész lett a szemüveg. Szó se volt róla, hogy valami egetverő hatalmas kiadás lenne. Kb. annyi lehetett, mintha most 10.000.- Ft lenne. És marhára nem voltunk gazdagok gyerekkoromban! (Sem.)
Sőt még arra is emlékszem, hogy egyszer huszonéves koromban az otthoni szemüvegem egy Sophia Loren-keret volt (!), amit simán meg tudtam venni, és úgy lett vége, hogy felüléseket csináltam, a szemüveget magam mellé raktam, majd felkeléskor ráléptem, mert szemüveg nélkül nem láttam, hogy mi az :-D
Ezután napokig csak a szemüvegek árát tanulmányoztam a neten. Köcsög módon a büdös életben sehol, soha le nem írták volna, hogy mégis mennyibe kerül egy komplett szemüveg?! Mindenhol ilyen ravaszkodások voltak, hogy „most akciós lencse”, „akciós keret”, „munkadíjat nem számítunk fel” stb., de én jól tudom, hogy a komplett szemüveg az keret + lencse + munkadíj, plusz még ha valami extrát ráírt a doki, mint nekem – asszem – a kékfény-szűrőt, vagy mit.
Egyetlen olyan weboldal volt, ahol működött egy kis kalkulátor, ahol kiválaszthattam, hogy kb. mennyit szánok a keretre, és milyen fajta lencsém lesz, ezt végigcsináltam, és kiírta, hogy 378.000.- Ft.
Majdnem összeestem. Most ez most komoly?! De máshol sehol nem írtak teljes szemüveg árat, csak hamukáltak mindenhol, hogy oh, hát azt így nem lehet megmondani … Persze nyilván nem fogom a világ legmenőbb, gyémántokkal kirakott keretét választani, hanem valami kellemesen gazdaságosat, de hát a lencse! Főleg, mert ez már bifokális!
Egyáltalán, mi az, hogy online optika, mégis hogy próbáljon fel az ember egy szemüvegkeretet online?? Nem terveztem persze ilyen helyről rendelni, csak csodálkoztam a dolgon.
Miután ezt a 378.000 Ft-os árat megláttam, napokig ezen szédelegtem. De aztán úgy voltam vele, hogy ha meg tönkremegy a szemem, akkor mondhatom x év múlva, hogy „ó, bár kifizettem volna azt a háromszázezret!”
Ezután már az anyagiakat kezdtem intézni gondolatban. Ennyi kápém nincs; a folyószámlámon szinte sosincs ennyi, mert ha több lenne, azt úgyis átrakom a takarékszámlára. A takarékszámlán van ennyi, de ahhoz inkább nem akarnék nyúlni. És az egészségpénztári számlámon sincs ennyi, de ha mégis lenne, sem abból akarnám fizetni, mert az fogorvosra meg laborra meg más effélére van, és nem arra, hogy egyszerre kifizessek belőle egy fél millát…
Azt a megoldást találtam ki, hogy a folyószámla-hitelkeretemet megemeltetem (mert most annyi, amennyi 15 éve volt); és ha kell, mínuszba megyek le a szemüveg kifizetéséért; abban a hónapban pedig majd a titkos helyekre eldugott készpénzből élek. A folyószámla-hitelt úgyis meg kellett volna már rég emelni, bármennyire is nem értek egyet vele, mert mi van, ha egyszer egy szállodában valamiért nem fogadják el a SZÉP-kártyát és ki kéne fizetnem a szállást…
Ezért egy szép délután bementem az OTP-be, ahol nettó félórán át álltam és vártam. A kormányablak ügyintézése gyorsabb volt, holott az csúnya állami szerv, az OTP pedig remek szuper profitorientált magáncég (ezt csak azok kedvéért, akik szerint a versenyszféra a Csúcs, az állami pedig a fostenger).
Mondtam, hogy mit akarok, erre digitális aláírásmintát kellett adnom – nyolcszor –, majd egy csomó mindenféle nyilatkozatot elfogadnom érintőképernyőn, majd kinyomtatták a számlakivonatomat, nyilatkozni kellett, hogy mióta dolgozom ott, meg mindenféle, összességében még másik félóra volt maga az ügyintézés. És így röpke egy óra alatt sikerült felemeltetnem a folyószámla-hitelkeretet.
Nagyon megnyugodtam, hogy most már nyugodtan mehetek szemüveget csináltatni, mert ki tudom fizetni. Már csak az volt a kérdés, hogy hol csináltassam meg??... Azt az egyet tudtam, hogy plázákban, csilivili üzletben és full sminkben feszítő hostess-optikusok között biztosan nem, mert ott még a pláza bérleti díját meg a csajszik műszempilláit is belekalkulálják az árba.
