… akkor kurva dühös tudok lenni!! Mint most. Baromira utálom, ha jól megtervezek valamit és nem úgy alakul, különösen ha minden napra be volt ütemezve valami ezen a héten és dől egy f*szság miatt.
Pedig tök jó kis hétnek ígérkezett, úgy volt, hogy hétfőn találkozunk Orsival, kedden futok, szerdán elhozok a Belvárosból egy Nagyon Fontos és kurva drága dolgot Öcsémnek, amivel egyenesen hazamegyek és hamar lefexem, hogy csütörtökre kipihent legyek, mivel csütörtökön meg színház!
És vasárnap megyünk az Állatkertbe, Öccsel és az ő családjával, ami ráadásul ingyen lesz, mert Orsi hétfőn ad kölcsön ajándék belépőket. Én pedig cserébe odaadom neki az új Nesbot.
El is terveztem, hogy Orsival palacsintázunk vagy forralt borozunk – már megnyílt a Vörösmarty téri vásár – és ugye viszem neki a Nesbot, egy tőle kapott kölcsönkönyvet meg az egy számmal kisebb, nekem szűk futómelltartót.
Szarul indult a nap, mert 2.45-kor (éjszaka) felkeltem pisilni és sehogy sem tudtam visszaaludni, és mikor végül rápillantottam a telefonomra, már épp az ébresztő előtt voltam két perccel :-(
Ezután direkt jól jött, mikor Orsi írta, hogy ne palacsintázzunk, max. röviden forralt bor, mert neki takarítania kell. Visszaírtam, hogy jó, mert én meg fél éjjel nem aludtam.
Aztán írt Orsi még egyszer, hogy elfelejtette, hogy a nagyobbik gyereke bejön hozzá délután a melóhelyre, mert együtt intéznek utána valamit, a kisebbiket meg el kell vinnie dokihoz, mert ráesett a karjára; de a doki után majd bemegy melózni.
Ekkor már egyértelmű volt, hogy forralt bor sem lesz. Visszaírtam, hogy OK, akkor csak odaszaladok, hozzád vágom a könyveket és megyek (te meg nekem adod az állatkerti jegyeket, de ezt ugye nem írhattam :-D)
Dolgozgattam, a szokásosnál több koffeinegységgel, mert kellett. Aztán egyszer csak ír Orsi, hogy még a dokinál vannak a kisebbik gyerekkel és mára mégis szabit vesz ki. De majd délután beszalad a városba.
Írtam, hogy jó, de találkozhatunk félúton is, vagy kiszaladhatok hozzájuk a HÉV-vel, mert úgyis azzal járok (igaz, hogy pont az ellenkező irányba). – De ekkor már kezdett elszállni az agyam és kurvára dühös kezdtem lenni, bevallom, hogy még a nyamvadt 8 éves gyerekre is mérges voltam kissé, hogy az izgága kölyök miért nem bírt egy héttel előbb vagy egy héttel később ráesni a karjára, vagy egyáltalán a francért kell eltörni/kificamítani stb. a karját, amikor én sem tettem soha, holott én is voltam gyerek.
Na aztán írt Orsi 11.00 előtt kicsivel, hogy túl vannak a röntgenen, most mennek vissza a dokihoz, hogy mi lesz. Én pedig vártam, hogy mi lesz délután, ő bejön, én megyek ki, találkozunk félúton vagy mi? és mikor?
… De közben írt anyám is, hogy holnap, kedden főzi meg azt a bakonyi sertésszeletet, amit pénteken már említett és ígérte, hogy ad nekem, én pedig előre is elfogadtam, mert szeretem és miért ne, ha úgyis főz :-) Ha adnak, vedd el, ha ütnek, szaladj el.
De ez kedden lenne. Keddre futást terveztem, nem is annyira a sport miatt, hanem mert aznap este kell hajat is mosni. Szerdán pedig elmegyek a Drágaszágért Öcsémnek. De mivel a bakonyi sertésszelet gombát tartalmaz, ezért muszáj kedden felloholni érte az ősökhöz, még jó, hogy egész közel lakunk egymáshoz. Elmegyek a sertésért, feldobom a lakásba és megyek futni.
De ha Orsival ma nem jön össze a biznic, akkor csak kedden vagy szerdán lehet, merthogy csütörtökön én színházban vagyok, pénteken pedig ők utaznak el hosszú hétvégére.
Na ezen a ponton kezdtem emlegetni, hogy az Isten a f*szát verje bele ebbe a kibaszott kavarásba!! :-(
Én fél 4-ig dolgozom, Orsi viszont fél 5-ig dolgozik, ami viszont nem elég ahhoz, hogy a kettő között még felkanyarodjak az ősökhöz is, márpedig a gomba miatt a kaját anyámtól el kell hozni kedden, tehát ha kedden talxunk Orsival, utána mehetek a bakonyi sertésért, de akkor már nem futok, mert akkor már igazán sötét és hideg lesz hozzá.
Fél 4 és fél 5 között elvileg átvehetném Öcsém Drágaszágát is, mivel az is a belvárosban van, de 1., még sosem voltam ott és fogalmam sincs, mennyi időt fog elvenni, 2., azzal a kurva drága dologgal már sehová nem akarok menni, csak haza. Dehogy fogok még egy értékes dolgot cipelve járni Orsival esetleg a Vörösmarty téri vásárban, ami tele van zsebmetszővel…
Igaz, megmoshatom a hajamat kedden ÉS majd szerdán is, ha szerdán megyek a Dologért, és utána futok, mert a futástól nagyon összelappad és úgy mégsem mehetek színházba csütörtökön. Viszont ha kedden nem mosom meg a hajamat, az szerdán, melóban már vállalhatatlan.
Ezen a ponton tartottam – és folyamatosan qrva isteneztem és egyéb nagyon durva káromkodásokat nyomtam, még jó, hogy egyedül vagyok egy szobában –, amikor felhívott Ági!
Aggodalom fogott el, hogy talán valami baj van, de szerencsére derűs volt a hangja. És a háttérben ott beszélt a pöttöm Zétényke; na, mégiscsak megérte felkelnem ma! :-)
De amit Ági mondott, attól lehervadt a mosolyom, mivel azt mondta, hogy ugyan az Állatkert volt megbeszélve vasárnapra, de ha úgy alakul, akkor mégsem mennénk oda, mert Öcsémnek szülinapi, másmilyen meglepi van tervezve, ami viszont majd csak pénteken fog kiderülni, hogy mehet-e; mert ha nem, akkor OK az állatkert vasárnap, de ha megy a szülinapi meglepi, akkor nincs állatkert vasárnap.
Kérdeztem, hogy na és a szombat, de szombaton neki valszeg dolga lesz, de hogy tényleg lesz-e, na majd az is pénteken fog kiderülni.
Viszont az állatkerti belépőket idővel vissza kell adnom Orsinak, és fogalmam sincs, hogy lehet-e nálunk két hétig, arra az esetre, ha csak a következő héten férne bele az időbe az Állatkert. Mondtam, hogy ha az ingyenes belépő nem jönne össze, majd én meghívom őket, de ezt Ági hárította, mert kurva drága. – Ami igaz is, de tízévenként egyszer csak beleférne…
Miután udvarias hangon sikerült beszélnem Ágival, és elolvadva hallgattam a pici unokaöcsémet, letettem a telefont és csúnyán káromkodtam. Hogy mi a kurva istenért jön minden össze a mai napon!?? Lehet, hogy meg sem lesznek a dögkerti belépők, de ha mégis, akkor lehet, hogy fölöslegesen; akkor Orsi előtt égek, mint a Reichstag, hogy minek kértem el, de ha nem kérem el, akkor lehet, hogy a titkos szülinapi meglepi nem jön össze és kellenének az ingyen belépők.
Ráadásul már 11.00 óta vártam, vártam, vártam, hogy Orsi írjon végre, hogy mi van. Persze mi van a gyerekkel – nem utálom én azt a gyereket, csak a legalkalmatlanabb időpontban van vele ez a béna eset! –, és mi lesz délután, és mikor, és hol? De se kép, se hang.
Na, ezt utálom a legjobban. Mikor várom, hogy legyen valami, és a másik baszik jelentkezni. Nem igaz, hogy nem lehet annyit írni, hogy „bocs, ma nem jön össze” vagy valamit!
Kezdtem arra gondolni, hogy a kölyköt esetleg rögtön megműtik, de ezt elvetettem, hisz amilyen az egészségügy állapota, haslövéssel sem műtenek meg egy héten belül.
Indulás előtt már rá is csörögtem Orsira, holott utálok telefonálni, de nem vette fel.
Ekkor elindultam tök lassan, hátha idejött elém a melóhelyre. De már a liftben láttam a mailjét, ami akkor jött, hogy most végeztek és már nem tud bejönni a városba. OK, válaszoltam, akkor menjek ki hozzátok a HÉV-vel? Vagy menjek oda a kapu elé?
Addig vártam a válaszra, míg be nem érkezett az én HÉV-em, a másik irányba; és akkor arra felszálltam. Már rajta voltam, akkor írt Orsi, hogy á nem, menjek csak haza pihenni, ő meg takarít.
Kösz bazmeg…. Kivételesen sokkal jobban örültem volna, ha átszállhatnék a szemközti HÉV-re, kimennék Orsiékhoz és 3 mp alatt átvenném tőle a dögkerti jegyeket és hozzávágnám a könyveket. Mert egy Nesbo nem épp egy Júlia regényújság, hanem elég vastag, meg a másik könyv sem tíz oldal, amit most adnék vissza, valamint ott van még a futómelltartó is.
Most ezeket hurcibálva mehettem be a városba, mert azt elfelejtettem mondani, hogy közben egy Bookline-rendelés is átvehető, de annak is van határideje, ami ez a hét péntek, és ugye minden napra van valami, nem akartam péntekre hagyni ezt; és Orsi melóhelye tök közel van ehhez a Bookline-hoz, szóval a talink előtt akartam átvenni, de ez – is – dőlt. Így mehettem a saját épp olvasott könyvemmel (még jó, hogy az szép vékony), ÉS a Nesbóval, ÉS a kölcsönkönyvvel átvenni egy negyedik könyvet a Bookline-ba.
Ja és utána vásárolni, mert itthon már nincs számottevő tej.
Ráadásul finoman kérdeztem Orsit, hogy akkor mégis mikor találkozzunk, mert ők ugye elutaznak csütörtökön (akkor még úgy tudtam), mire visszaírta, hogy nem, csak pénteken utaznak – nekem a csütörtök úgyis ki van lőve –, de nem kell izgulni, mert most van mit olvasnia.
… Hát én nem izgulok, csak eddig finoman egész nap nem említettem az állatkerti belépőket, csak a Nesbot, hogy hadd adjam már oda, mert kurva nehéz; de ugye alapvetően az állatkert lenne a fontosabb, mert oda készülődik az egész Öcsém-család, benne a piciny másfél éves unokaöcsémmel, aki szeretne állatot látni. És én is! :-)
Még továbbá ráadásul ahogy bementem a Blaha Sparba vásárolni, a sonkás pultnál épp nem állt senki, gyorsan odamentem, hogy veszek valami jóféle sonkát, épp ott volt az eladó, aki „egy pillanat, rögtön jövök!” felkiáltással otthagyott engem a picsába és átment a sajtos pulthoz kiszolgálni, ahol viszont vagy öten álltak sorba. Láttam, hogy ezt én nem bírom türelemmel, és én is otthagytam a sonkát a picsába.
Ezek után már olyan hangulatban voltam, hogy ha csak egy kicsit magasabb vagyok, direkt belekötöttem volna valakibe az utcán, hogy verekedés legyen és szétverhessem valakinek az ellenszenves pofáját. Sajnos/szerencsére, ez nem történt meg. Hazajöttem, levendulateát főztem és most majd, ha lenyugszom, szépen meglevelezem Orsival, hogy mégis mi a kurva élet lesz ezen a héten és az melyik napon, mert most már teli a tököm az egész kurva kavarással.
Ja és pénteken is futhatnék, csak az nekem nem „futós nap”, hanem pihenős, lazulós, mindjárt hétvége lesz-nap. És pénteken is elhozhatnám Öcsém Drágaszágát, de már megígértem neki, hogy szerdán hozom el, és már több mint egy hete átvehető, szóval nem akarom eltolni péntekre, mert az olyan lenne, mint megszegni az ígéretemet.
