Még sosem volt külön melltartóm a futáshoz, egy hete vettem az elsőt. Több éve futok, de eddig elvoltam nélküle… Télen eleve a pamut alsótrikómat hordom a hosszúujjú és polárfelső alá, nyáron meg egy fekete topot szoktam a pólóm alatt hordani, ami nem látszik át, viszont nem is tart semmit – de ugyan mit is tartson –, és nem is akadályoz a mozgásban.
De aztán ahogy jöttek ezek a nem kívánt plusz kilók így 40 fölött, mégis át kellett gondolnom a dolgot. Pár évvel ezelőtt 53 kg volt a versenysúlyom, sőt jobb napokon 52, most meg már sosem megyek 55 alá, sőt 56-57 között vagyok. De volt már 58 is. Ez arányosan eloszlik a 163 centimen, szóval, egy szép napon futás után hazafelé kocogva már én magam is észrevettem, hogy a mellem le-föl lötyög.
Amit magasról leszarok, mert fizika, meg ez van, de az emberek sasoltak az utcán. Holott persze sosem hordok semmi átlátszó felsőt futáshoz, de olyasmi sem volt rajtam, ami megtartja a mellemet.
Elkezdtem gondolkodni, hogy kéne futómelltartót venni. Minden csajon – mármint nyáron, mikor kilátszik – látom ezt a fehérneműt, és jól futnak benne, meg nem is lengedezik a mellük, szóval biztos jó dolog ez. Orsitól kértem tanácsot, aki elhűlt, hogy nekem még sosem volt ilyesmi :-D Végül megnéztem a neten a Decathlon meg a Hervis kínálatát. A Hervisnek volt olyanja, ami viszonylag teszkógazdaságosabb volt, a Deca valahogy nem volt olyan bizalomgerjesztő…. És első futómelltartónak nem mertem túl drágát venni, hátha mégsem jön be.
El is mentem a Hervisbe, meg is találtam a gazdaságos futómelltartót, fel is próbáltam egy S-est (ugye 75A a mellem), meg egy M-est is. Az M-es lett jobb. Hja, a plusz kilók a hátamra is lerakódnak, sajna nem a dekoltázsom lett szexibb…. Szóval, az M-es pont jó lett. Ugráltam, hajlongtam a próbafülkében, minden kóser volt. Egyedül az nem tetszett, hogy valahogy túl vastagnak tűnt az anyaga. De ahogy végignéztem a boltban a többi márkájú sportmelltartót, mind ilyen vastag volt. Hát végül is így tartja az ember mellét, gondolom.
Vasárnap hajnalban minden akaraterőmet összeszedve felkeltem korán, és már az új futómelltartóban kezdtem futni a rakparton. Eleinte kellemesen is ment. A mellem egyáltalán nem rezgett, tökéletesen tartotta a cucc.
Aztán egy idő után feltűnt, hogy a melltartó alapját egy széles, erős gumiszalag képezi, amely a mellem alatt fut körbe – vagyis pont a gyomrom fölött!
Na ez már baj. Mindig is érzékeny volt a gyomrom, az utóbbi időben meg pláne; szerintem kezdődő refluxom is lehet, mert néha érzek éhgyomorra éles, savas fájást. Ezért csökkentettem a koffeint is, és kávét soha nem iszom üres gyomorral. Természetesen most is ettem már pár falat kenyeret és egy kis mézet, szóval most nem volt üres a gyomrom, azonban a melltartó gumiszalagja nagyon is észrevehetően szorított futás közben.
Tulajdonképpen simán sikerült végigfutnom a szokásos távot, de rémesen fura érzés volt, hogy egy jó erős gumiszalag szorítja a gyomrom tetejét és a tüdőm közepét. Kimondottan irigyelni kezdtem a pasikat, akiknek ilyesmi nem kell, sőt ők forróbb napokon simán futnak félmeztelenül és senki nem szól be nekik. Nekem miért kell ilyen kurva gumiszalaggal elszorítanom a testem közepét, csak hogy ne bántsa senki szemét az ugráló A-s kosarú mellem!?
Az utolsó kétszáz méteren – célegyenes – már az is kellemetlen volt, hogy a tüdőmet is szorítja a vacak: ahogy lihegtem és egyre gyorsabban, egyre erőteljesebben lélegeztem, a köcsög melltartó pedig olyan volt, mintha medve ölelt volna hátulról és nem hagyott volna levegőt venni, szóval az szar érzés volt.
Mikor végre megálltam és átbaktattam a zebrán hazafelé, pár pillanatig azt hittem, hányni fogok, ahogy a gyomrom felkavarodott a futástól és még a melltartó gumija is szorította.
Még másnap is, ha megtapogattam a bordáimat, ott, ahol a gumiszalag volt, kimondottan izomláz-szerű fájdalmat éreztem. Próbálj meg úgy fekvőtámaszozni, hogy a bicepszedet elszorítjuk egy szíjjal.
Hogy a kurva életbe futnak így más csajok?! Márpedig futnak, láttam, hisz tényleg az egyetlen nő lehetek a városban, aki eddig futómelltartó nélkül futott. Az sem áll, hogy rossz méretet választottam, mert pont az én méretem, és nyilvánvalóan erősnek kell lennie a guminak, hisz csak így bír tartani. Minden csaj így fut, bakker, mint a XIX. században a halcsontos fűző??
Aztán két nappal később újra futottam benne, újra csak a rakparton, meló után, mert hálistennek esős és hűvös idő volt, így nem mentem ki a Szigetig, hanem kihasználva az eső miatti elnéptelenedést, csak a rakpartot céloztam meg. Most is a futómelltartót vettem fel – ha már pénzt adtam ki rá, csak nem teszem a fiókba, meg aztán idővel az összes gumi meglazul és kitágul –, és újra nekifogtam ugyanannak a távnak.
Most meglepő módon egész elviselhető volt, sőt két egész perccel gyorsabb voltam, mint vasárnap, és annyira nem viselt meg a melltartó. Hmmmm, lehet, hogy idővel megszokom? Bár azt az egyet leszámítva, hogy a mellemet a helyén tartja, semmi pozitív hatása nincsen. Lehet, hogy versenyeken azért nem fogom használni. Vagy vegyek még egyet, ami egy számmal még nagyobb? De elég hülyén néz ki, hogy a 75A-s mellemre egy L-es melltartót veszek :-D Na mindegy, meglátom, most egyelőre várakozó állásponton vagyok (és továbbra is a fiú futókat irigylem :-)
