Majd’ három éve csináltattam legutoljára szemüveget. Ez lett a bifokális. Igen jól látok vele (a részleteket ott leírtam); illetve már olvasáshoz szinte nem is kell, mármint ha kézben tartott, közeli dolgot olvasok.
No de viszont a bifokálist nem hordom éjjel-nappal, hanem otthon még a régi otthoni szemüveget hordom (ami mínusz 2-es, ha jól emlékszem).
A pünkösd előtti csütörtök-vasárnap közti 4 napban minden napra esett valami (számomra) kihívás. Mindegyiket sikerült abszolválnom, ez jólesik :-D
Csütörtökön hosszú napom volt, és ráadásul hajmosási nap, tehát futással kezdtem. – Újrakezdtem a futást, de már eleve csak hajnalban futok, pedig még nincs hőség, de délután/este annyian andalognak a futóterületem körül, amit képtelen vagyok elviselni. Inkább kelek fel 4.20-kor, és kimegyek akkor.
Nagyon furcsa érzés így a választás után!! – Habár most, ahogy a címet leírtam, rájöttem, hogy (új) kormánypárti sem lettem. Nem most jöttem a falvédőről, 49 éves vagyok és kelet-közép-európai = kurvára nem hiszek én már senkinek és semminek :-D
Eléggé utálok ruhákat venni; bár azt szeretem, ha jó sok, megfelelő ruhám van :-D A ruha arányaiban már túl drága a fizetéshez képest, ezért vagy ezerszer megfontolva veszek sokért egy jó cuccot, vagy a kínaiban több olcsót, azok meg vagy szétjönnek pár hónap alatt, vagy nem…
A címben említett öv, farmer és melltartó viszont sajnos mindenképp szükséges.
Ezt nem úgy értem, hogy „de elfoglalt vagyok és sokat dolgozom”, hanem úgy, mint a Kör c. filmben: Nincs elég időnk a halálunkig :-D
Nagyon vicces, de erre akkor döbbentem rá pár hónappal ezelőtt, amikor folyamatosan írogattam, hogy milyen filmeket kéne megnézni és milyen könyveket kellene elolvasni (vagy újranézni, -olvasni), és szembesültem vele, hogy egyszerűen nem fér bele az időmbe.
Mármint aki ellenzéki, és szeretné leváltani a Fideszt. Ha ez a cél, akkor most nem helyes sem a DK-ra, sem az MKKP-ra szavazni. Most már nem a 90-es évek első fele van, ahol indul 8-10 kedves kis párt, és lehetett tippelni, hogy kis többséggel melyik fog nyerni. Most bazmeg egy Észak-Koreai Munkáspárt ül a nyakunkon, amit csak egyértelműen NAGY többséggel lehet legyőzni.
A zebegényi vasútállomás vécéje legutóbb is iszonyatosan mocskos és gusztustalan volt. A MÁV ezt ügyesen kezelte: most már le van lakatolva a retyó. A polgármesteri hivatalban is volt egy nyilvános vécé: most már az is zárva van. – Mindezt húsvét szombatján, 10.00-kor, amikor +20 fok és verőfényes napsütés volt.
Most ettem meg egy (instant) paradicsomlevest. Aki ismer, az tudja, hogy ez rendkívüli dolog, mert általános iskolás korom óta nem ettem paradicsomlevest. – Paradicsomos káposztát sem, de azt nem is fogok soha :-D
Megvolt a „szokásos” tavaszi, két éjszakás soproni kiruccanás. Megdöbbentő dolgok történtek: nem tévedtem el túrázás közben, és nem szakadt az eső, mint tavaly tavasszal, vagy tavaly ősszel.
Most is a Lővérben foglaltam szállást, mivel ott eddig mindkét alkalommal volt melegvíz, nem úgy, mint a Sziesztában legutoljára, no meg most már a Lővér az olcsóbb.
Godot-ra várni eredményesebb lenne, mint az új Cormoran Strike-regény magyar megjelenésére… Most átfutottam a Hömpölygő kapcsán írt korábbi posztomat; ez a mostani máshogy volt idegőrlő, de ugyanolyan idegőrlő volt.
Szóval, megjelent a Hallmarked Man angolul már szeptemberben. Zsuzsi annyira nem bírt várni, hogy megrendelte az eredeti példányt és el is kezdte olvasni, de végül mostanáig csak kb. a feléig jutott. A Hömpölygő is szeptemberben jött ki angolul, és már decemberben megjelent magyarul.
Egész januárban nem voltam plazmaadáson, és decemberben is csak egyszer, rögtön hó elején. Átlag havonta szoktam, de januárban jött ez az iszonyú hideg, hát el se bírtam képzelni, hogy én levegyek magamról akár csak egy réteget is, hogy a bal karomat szabadon hagyjam, brrrrrrrrrr. Aztán mikor enyhülés jött, vagy nem voltam túl jól, vagy dolgom volt, meg hétköznap meló után már marha sokan vannak, még itt is, pedig ebben a plazmaközpontban több a személyzet, meg hívószámos rendszer is van.
A napokban eszembe jutott a – már nem tudom, hánnyal – korábbi melóhelyem, ahol többek között feladatunk volt évente egyszer egy alapítványi meló. Egy jótékonysági dolog volt ez, ahol műsor kíséretében évente egyszer kiosztottuk a pénzt a rászorulók között.
Csomó minden van, amiről írnék, de vagy időm nincs éppen, vagy energiám, vagy ihletem, vagy valami más kellene csinálnom, ami fontosabb… Szóval, majd apránként :-)
Most ami érdekes élményem volt, három éjszakán is aludtam úgy, hogy közben hangoskönyv szólt mellettem.
Megint igazi tél van! Minden hátrányával és előnyével együtt :-D Annyira hozzászoktam, hogy a „tél” az +2 fok, nyálkás hideg esővel, és olykor éjszaka mínusz 5 fok van, tehát relatíve enyhe. Most már vagy két hete van hó, ha nem is nonstop esik, és a hőmérséklet csak tegnap ment először fagypont fölé.
Hát eljött a januári munkakezdés is. Már előre felkészítettem magam lelkileg; ez az év legszarabb időszaka. Igaz, most, hogy a szünetem sem volt valami fényes kikapcsolódás, főleg a gyomorrontás miatt, már igazán nem sokat rontott az egészen a munkakezdés.
