Utálok telefonálni, utálom a telefont, azt utálom a legjobban, ha engem hívnak és nem tudom, mit akar az illető. Egyetlen kivétel, ha Öcsém vagy Ági az, mert ők többnyire meghívnak a hétvégére, és az jó hír :-)
Életem egyik legrosszabb időszaka volt a tavaly három hónapos munkanélküliség, nem is csak a munkakeresés, meg az állás nélkül levés miatt, hanem mert napi több pályázatot küldtem el és folyton résen kellett lennem, hogy nem hívnak-e be interjúra. Már a készenlét is megviselt, ha pedig csörrent a telefon, azonnal görcsbe ugrott a gyomrom (hisz utálom a telefont); de persze fel kellett venni, hisz állásinterjúkra hívtak.