a hallgatag macska naplója

Megint egy sztori, amit régóta halogatok… De mit csináljak, a nagyon fontos vagy érdekes dolgokat mindig sokáig rágom :-D Szóval, a lényeg, hogy most ősszel, életemben először sikerült bejutnom egy boncterembe!! (Úgy, hogy még mindig élek :-D)

Már hozzászoktam, hogy általában évente kétszer vagyok beteg, egyszer az ősz kezdetén, egyszer tél végén. Ősszel, amikor jön az első nagyobb lehűlés, és az eddigi kellemes langyos után tök hidegnek érződik az őszi levegő; illetve februárban, amikor a hideg tél miatt már kimerült a szervezetem (gondolom).

Már régebben szó volt róla, hogy majd egyszer Zétény aludhatna nálam. Eszembe jutott, hogy én is sokszor aludtam a Nagyiéknál, már ennél kisebb koromban is. Zétényt meg hát úgyis nagyon szeretem.

De azért mégis meglepetésként ért, amikor májusban Ági egyszercsak felhívott, hogy ugye már beszéltünk róla, hogy majd Zéti egyszer nálam aludhat.

Mondtam, ja.

Hát, mi lenne, ha most pénteken lenne az?

Ezt magamnak jegyzem fel, a jövőre vonatkozólag :-D

Megint beterveztem egy két éjszakás soproni pihenést. Az október 23-i héten csak három munkanap volt, feltételeztem, hogy majd mindenki azt a 3 napot fogja kivenni – ezért én nagyon okosan direkt utána vasárnaptól keddig írtam ki szabit.

Utálok telefonálni, utálom a telefont, azt utálom a legjobban, ha engem hívnak és nem tudom, mit akar az illető. Egyetlen kivétel, ha Öcsém vagy Ági az, mert ők többnyire meghívnak a hétvégére, és az jó hír :-)

Életem egyik legrosszabb időszaka volt a tavaly három hónapos munkanélküliség, nem is csak a munkakeresés, meg az állás nélkül levés miatt, hanem mert napi több pályázatot küldtem el és folyton résen kellett lennem, hogy nem hívnak-e be interjúra. Már a készenlét is megviselt, ha pedig csörrent a telefon, azonnal görcsbe ugrott a gyomrom (hisz utálom a telefont); de persze fel kellett venni, hisz állásinterjúkra hívtak.

Több vacak éjszakám is volt már, amióta ezek a nyomorék ukránok a szomszédba költöztek az éjjel óbégató kölykükkel, de ami pár hete volt, az mindennek az alja lett. És megdöbbentő módon nem(csak) a szomszédok miatt!!

Az esztergomi futóverseny csak két nappal volt a Kutatók Éjszakája után, ahol a SOTE igazságügyi patológiájára sikerült végre bejutnom. Így a futóversenyen még eléggé a boncterem-látogatás hatása alatt voltam, ami egy érdekes hangulatot adott az egésznek :-)

Úgy volt, hogy Öcsém fut egy félmaratont, én 7 km-t, a gyerekek pedig a két gyerektávot. 

Ahogy már többször írtam, évek óta nem kaptunk béremelést. Kb. semennyit. Vagy max. 1000 Ft nettót, miközben mindennek az ára minden hónapban kúszik felfelé mint állat, van ezért, amit már rohadt rég nem vettem, pedig szeretem, de a mennyisége kisebb lett, az ára kétszer annyi, így nyista. Nem is értem, aki még mindig beszopja a Fidesz dumáját, hogy itt milyen fasza minden (főleg a hülye nyugdíjasokat, akik ennél is kevesebből élnek).

A júniusi hosszú egyedül nyaralásom annyira pihentető volt, hogy elhatároztam, Zalakarosra is elmegyek augusztus végén, a hagyományoknak megfelelően, de most egyedül.

Ugyan végiggondoltam az ismerőseimet, hogy esetleg vigyek-e magammal mégis valakit. Nem volt hosszú gondolatmenet :-D Eleve kevés haverom van, annak egy része majdnem olyan lassú/lusta, mint Fater, másik része horkol, mint Zsuzsi; a többi háromnak meg pasikája van, és nyilván 2 éjszakára nem bírnának elszakadni. Úgyhogy nem is szóltam senkinek, hanem csak szó nélkül lefoglaltam két éjszakát a szokásos szállodában.

Soha többé nem takarítok!! Valahányszor kitakarítok, történik valami háztartási tragédia…

A Vámpírok Báljában ígérte Sarah, hogy „ígérem, soha többé nem fürdök” – mert valahányszor fürdeni kezdett, rögtön ott termett valami pasi; először ugye Alfréd és a professzor, másodszor csak Alfréd, akivel enyelegtek, harmadszor jött a gróf és meghívta a bálba (ezt én is szívesen venném, bár az én fürdőszobámban ketten nem férnénk el).

Megdöglött a zuhanycső pár héttel ezelőtt. Illetve már a fej is megdöglött aznap. Persze az én hibám, sajnos halogatós típus vagyok (ezért is nem jártam már pl. évek óta rákszűrésen)… Mikor ideköltöztem, már akkor is elég fos állapotban volt a zuhany, talán még akkor szerelték fel, mikor Fater megvette a lakást 20+ éve.

Vannak dolgok jellemzően a háztartásomban, amikkel amúgy nincs semmi bajom – különben meg sem vettem, vagy kidobtam volna őket –, csak egyszerűen olyan sokáig kitartanak, hogy már tök rájuk unok és azt kívánom, bár fogynának már el a fenébe, hogy kinyithassam a következőt :-D

Sose hittem volna, hogy egyszer ingerült és rosszkedvű leszek egy soproni kiruccanáskor, de most ez is megtörtént :-D

Már vagy 2 hónapja nem voltam Sopronban, úgyhogy vágytam oda; és úgyis kivettem az egy nap véradási szabimat, tehát lementem akkor, végigsétálni újra a Cikláment.

Most egy ideig nem fogok cukrászdába beülve sütit enni. Berágtam kettőre is, rövid időn belül. Amitől még szomcsibb a helyzet, hogy ráadásul olyan cukrászdák, amiket amúgy szeretek :-(

Leutaztam Zalakarosra a szokott augusztus végi rövid háromnaposra. Mehettem volna későbbi vonattal, de az utolsó percben beparáztam, hogy ha az a vonat lerobban és vonatpótlózni kell, vagy ott állni egy órát a pusztában, akkor lekésem a zalakarosi buszt, mert oda nem jár tízpercenként, mint Hévízre.

Az utóbbi időben kétszer is voltam horgászni. Illetve elkísértem a horgászásra Öcsémet és a gyerekeket, mert ők valamiért szeretik ezt a dolgot :-)

Én, amióta az eszemet tudom, unom a horgászást, magamtól soha nem is vettem volna részt benne, de Tesómnak valamiért tetszik ez, így például régi nyaralásokon, mikor kiment este horgászni, elkísértem.