a hallgatag macska naplója

Godot-ra várni eredményesebb lenne, mint az új Cormoran Strike-regény magyar megjelenésére… Most átfutottam a Hömpölygő kapcsán írt korábbi posztomat; ez a mostani máshogy volt idegőrlő, de ugyanolyan idegőrlő volt.

Szóval, megjelent a Hallmarked Man angolul már szeptemberben. Zsuzsi annyira nem bírt várni, hogy megrendelte az eredeti példányt és el is kezdte olvasni, de végül mostanáig csak kb. a feléig jutott. A Hömpölygő is szeptemberben jött ki angolul, és már decemberben megjelent magyarul. 

Egész januárban nem voltam plazmaadáson, és decemberben is csak egyszer, rögtön hó elején. Átlag havonta szoktam, de januárban jött ez az iszonyú hideg, hát el se bírtam képzelni, hogy én levegyek magamról akár csak egy réteget is, hogy a bal karomat szabadon hagyjam, brrrrrrrrrr. Aztán mikor enyhülés jött, vagy nem voltam túl jól, vagy dolgom volt, meg hétköznap meló után már marha sokan vannak, még itt is, pedig ebben a plazmaközpontban több a személyzet, meg hívószámos rendszer is van.

A napokban eszembe jutott a – már nem tudom, hánnyal – korábbi melóhelyem, ahol többek között feladatunk volt évente egyszer egy alapítványi meló. Egy jótékonysági dolog volt ez, ahol műsor kíséretében évente egyszer kiosztottuk a pénzt a rászorulók között. 

Csomó minden van, amiről írnék, de vagy időm nincs éppen, vagy energiám, vagy ihletem, vagy valami más kellene csinálnom, ami fontosabb… Szóval, majd apránként :-)

Most ami érdekes élményem volt, három éjszakán is aludtam úgy, hogy közben hangoskönyv szólt mellettem.

Megint igazi tél van! Minden hátrányával és előnyével együtt :-D Annyira hozzászoktam, hogy a „tél” az +2 fok, nyálkás hideg esővel, és olykor éjszaka mínusz 5 fok van, tehát relatíve enyhe. Most már vagy két hete van hó, ha nem is nonstop esik, és a hőmérséklet csak tegnap ment először fagypont fölé. 

Hát eljött a januári munkakezdés is. Már előre felkészítettem magam lelkileg; ez az év legszarabb időszaka. Igaz, most, hogy a szünetem sem volt valami fényes kikapcsolódás, főleg a gyomorrontás miatt, már igazán nem sokat rontott az egészen a munkakezdés.

Anyám kóros mértékben hajlamos a dolgokat felhalmozni, és most decemberben rájöttem, hogy egy kicsit én is :-D Na, de én természetesen csak ésszerű keretek között! :-)

A mutter pl. már alapesetben is mindig vesz tízezer WC-papírt meg más hasonló bizbaszokat; amióta ez az elmebeteg infláció elkezdődött, azóta még jobban feltornyozza, ami épp akciós.

A szokásos módon amit esetleg újraolvastam év közben, azt nem írtam le másodszor is (többnyire)…

JANUÁR:

• Rosie-következmény
• A halál vége
• A rabbi szombaton megéhezett
• Életfogytig talárban

Én, persze, mindig a negatívumokra koncentrálok :-D Most is bánatos vagyok, hogy már csak pár nap van hátra a szünetből, ami megint gyorsan eltelt, és nem is olyan ideálisan, mint ahogy terveztem.

De azért nézzük sorjában! A december amúgy jól telt, már csak az ünnepi várakozás miatt is. 

Megint egy sztori, amit régóta halogatok… De mit csináljak, a nagyon fontos vagy érdekes dolgokat mindig sokáig rágom :-D Szóval, a lényeg, hogy most ősszel, életemben először sikerült bejutnom egy boncterembe!! (Úgy, hogy még mindig élek :-D)

Már hozzászoktam, hogy általában évente kétszer vagyok beteg, egyszer az ősz kezdetén, egyszer tél végén. Ősszel, amikor jön az első nagyobb lehűlés, és az eddigi kellemes langyos után tök hidegnek érződik az őszi levegő; illetve februárban, amikor a hideg tél miatt már kimerült a szervezetem (gondolom).

Már régebben szó volt róla, hogy majd egyszer Zétény aludhatna nálam. Eszembe jutott, hogy én is sokszor aludtam a Nagyiéknál, már ennél kisebb koromban is. Zétényt meg hát úgyis nagyon szeretem.

De azért mégis meglepetésként ért, amikor májusban Ági egyszercsak felhívott, hogy ugye már beszéltünk róla, hogy majd Zéti egyszer nálam aludhat.

Mondtam, ja.

Hát, mi lenne, ha most pénteken lenne az?

Ezt magamnak jegyzem fel, a jövőre vonatkozólag :-D

Megint beterveztem egy két éjszakás soproni pihenést. Az október 23-i héten csak három munkanap volt, feltételeztem, hogy majd mindenki azt a 3 napot fogja kivenni – ezért én nagyon okosan direkt utána vasárnaptól keddig írtam ki szabit.

Utálok telefonálni, utálom a telefont, azt utálom a legjobban, ha engem hívnak és nem tudom, mit akar az illető. Egyetlen kivétel, ha Öcsém vagy Ági az, mert ők többnyire meghívnak a hétvégére, és az jó hír :-)

Életem egyik legrosszabb időszaka volt a tavaly három hónapos munkanélküliség, nem is csak a munkakeresés, meg az állás nélkül levés miatt, hanem mert napi több pályázatot küldtem el és folyton résen kellett lennem, hogy nem hívnak-e be interjúra. Már a készenlét is megviselt, ha pedig csörrent a telefon, azonnal görcsbe ugrott a gyomrom (hisz utálom a telefont); de persze fel kellett venni, hisz állásinterjúkra hívtak.

Több vacak éjszakám is volt már, amióta ezek a nyomorék ukránok a szomszédba költöztek az éjjel óbégató kölykükkel, de ami pár hete volt, az mindennek az alja lett. És megdöbbentő módon nem(csak) a szomszédok miatt!!