Eléggé utálok ruhákat venni; bár azt szeretem, ha jó sok, megfelelő ruhám van :-D A ruha arányaiban már túl drága a fizetéshez képest, ezért vagy ezerszer megfontolva veszek sokért egy jó cuccot, vagy a kínaiban több olcsót, azok meg vagy szétjönnek pár hónap alatt, vagy nem…
A címben említett öv, farmer és melltartó viszont sajnos mindenképp szükséges.
Ezt nem úgy értem, hogy „de elfoglalt vagyok és sokat dolgozom”, hanem úgy, mint a Kör c. filmben: Nincs elég időnk a halálunkig :-D
Nagyon vicces, de erre akkor döbbentem rá pár hónappal ezelőtt, amikor folyamatosan írogattam, hogy milyen filmeket kéne megnézni és milyen könyveket kellene elolvasni (vagy újranézni, -olvasni), és szembesültem vele, hogy egyszerűen nem fér bele az időmbe.
Mármint aki ellenzéki, és szeretné leváltani a Fideszt. Ha ez a cél, akkor most nem helyes sem a DK-ra, sem az MKKP-ra szavazni. Most már nem a 90-es évek első fele van, ahol indul 8-10 kedves kis párt, és lehetett tippelni, hogy kis többséggel melyik fog nyerni. Most bazmeg egy Észak-Koreai Munkáspárt ül a nyakunkon, amit csak egyértelműen NAGY többséggel lehet legyőzni.
A zebegényi vasútállomás vécéje legutóbb is iszonyatosan mocskos és gusztustalan volt. A MÁV ezt ügyesen kezelte: most már le van lakatolva a retyó. A polgármesteri hivatalban is volt egy nyilvános vécé: most már az is zárva van. – Mindezt húsvét szombatján, 10.00-kor, amikor +20 fok és verőfényes napsütés volt.
Most ettem meg egy (instant) paradicsomlevest. Aki ismer, az tudja, hogy ez rendkívüli dolog, mert általános iskolás korom óta nem ettem paradicsomlevest. – Paradicsomos káposztát sem, de azt nem is fogok soha :-D
Megvolt a „szokásos” tavaszi, két éjszakás soproni kiruccanás. Megdöbbentő dolgok történtek: nem tévedtem el túrázás közben, és nem szakadt az eső, mint tavaly tavasszal, vagy tavaly ősszel.
Most is a Lővérben foglaltam szállást, mivel ott eddig mindkét alkalommal volt melegvíz, nem úgy, mint a Sziesztában legutoljára, no meg most már a Lővér az olcsóbb.
Godot-ra várni eredményesebb lenne, mint az új Cormoran Strike-regény magyar megjelenésére… Most átfutottam a Hömpölygő kapcsán írt korábbi posztomat; ez a mostani máshogy volt idegőrlő, de ugyanolyan idegőrlő volt.
Szóval, megjelent a Hallmarked Man angolul már szeptemberben. Zsuzsi annyira nem bírt várni, hogy megrendelte az eredeti példányt és el is kezdte olvasni, de végül mostanáig csak kb. a feléig jutott. A Hömpölygő is szeptemberben jött ki angolul, és már decemberben megjelent magyarul.
Egész januárban nem voltam plazmaadáson, és decemberben is csak egyszer, rögtön hó elején. Átlag havonta szoktam, de januárban jött ez az iszonyú hideg, hát el se bírtam képzelni, hogy én levegyek magamról akár csak egy réteget is, hogy a bal karomat szabadon hagyjam, brrrrrrrrrr. Aztán mikor enyhülés jött, vagy nem voltam túl jól, vagy dolgom volt, meg hétköznap meló után már marha sokan vannak, még itt is, pedig ebben a plazmaközpontban több a személyzet, meg hívószámos rendszer is van.
A napokban eszembe jutott a – már nem tudom, hánnyal – korábbi melóhelyem, ahol többek között feladatunk volt évente egyszer egy alapítványi meló. Egy jótékonysági dolog volt ez, ahol műsor kíséretében évente egyszer kiosztottuk a pénzt a rászorulók között.
Csomó minden van, amiről írnék, de vagy időm nincs éppen, vagy energiám, vagy ihletem, vagy valami más kellene csinálnom, ami fontosabb… Szóval, majd apránként :-)
Most ami érdekes élményem volt, három éjszakán is aludtam úgy, hogy közben hangoskönyv szólt mellettem.
Megint igazi tél van! Minden hátrányával és előnyével együtt :-D Annyira hozzászoktam, hogy a „tél” az +2 fok, nyálkás hideg esővel, és olykor éjszaka mínusz 5 fok van, tehát relatíve enyhe. Most már vagy két hete van hó, ha nem is nonstop esik, és a hőmérséklet csak tegnap ment először fagypont fölé.
Hát eljött a januári munkakezdés is. Már előre felkészítettem magam lelkileg; ez az év legszarabb időszaka. Igaz, most, hogy a szünetem sem volt valami fényes kikapcsolódás, főleg a gyomorrontás miatt, már igazán nem sokat rontott az egészen a munkakezdés.
Anyám kóros mértékben hajlamos a dolgokat felhalmozni, és most decemberben rájöttem, hogy egy kicsit én is :-D Na, de én természetesen csak ésszerű keretek között! :-)
A mutter pl. már alapesetben is mindig vesz tízezer WC-papírt meg más hasonló bizbaszokat; amióta ez az elmebeteg infláció elkezdődött, azóta még jobban feltornyozza, ami épp akciós.
A szokásos módon amit esetleg újraolvastam év közben, azt nem írtam le másodszor is (többnyire)…
JANUÁR:
Én, persze, mindig a negatívumokra koncentrálok :-D Most is bánatos vagyok, hogy már csak pár nap van hátra a szünetből, ami megint gyorsan eltelt, és nem is olyan ideálisan, mint ahogy terveztem.
De azért nézzük sorjában! A december amúgy jól telt, már csak az ünnepi várakozás miatt is.
