Soha többé nem takarítok!! Valahányszor kitakarítok, történik valami háztartási tragédia…
A Vámpírok Báljában ígérte Sarah, hogy „ígérem, soha többé nem fürdök” – mert valahányszor fürdeni kezdett, rögtön ott termett valami pasi; először ugye Alfréd és a professzor, másodszor csak Alfréd, akivel enyelegtek, harmadszor jött a gróf és meghívta a bálba (ezt én is szívesen venném, bár az én fürdőszobámban ketten nem férnénk el).
Megdöglött a zuhanycső pár héttel ezelőtt. Illetve már a fej is megdöglött aznap. Persze az én hibám, sajnos halogatós típus vagyok (ezért is nem jártam már pl. évek óta rákszűrésen)… Mikor ideköltöztem, már akkor is elég fos állapotban volt a zuhany, talán még akkor szerelték fel, mikor Fater megvette a lakást 20+ éve.
Vannak dolgok jellemzően a háztartásomban, amikkel amúgy nincs semmi bajom – különben meg sem vettem, vagy kidobtam volna őket –, csak egyszerűen olyan sokáig kitartanak, hogy már tök rájuk unok és azt kívánom, bár fogynának már el a fenébe, hogy kinyithassam a következőt :-D
Sose hittem volna, hogy egyszer ingerült és rosszkedvű leszek egy soproni kiruccanáskor, de most ez is megtörtént :-D
Már vagy 2 hónapja nem voltam Sopronban, úgyhogy vágytam oda; és úgyis kivettem az egy nap véradási szabimat, tehát lementem akkor, végigsétálni újra a Cikláment.
Most egy ideig nem fogok cukrászdába beülve sütit enni. Berágtam kettőre is, rövid időn belül. Amitől még szomcsibb a helyzet, hogy ráadásul olyan cukrászdák, amiket amúgy szeretek :-(
Leutaztam Zalakarosra a szokott augusztus végi rövid háromnaposra. Mehettem volna későbbi vonattal, de az utolsó percben beparáztam, hogy ha az a vonat lerobban és vonatpótlózni kell, vagy ott állni egy órát a pusztában, akkor lekésem a zalakarosi buszt, mert oda nem jár tízpercenként, mint Hévízre.
Az utóbbi időben kétszer is voltam horgászni. Illetve elkísértem a horgászásra Öcsémet és a gyerekeket, mert ők valamiért szeretik ezt a dolgot :-)
Én, amióta az eszemet tudom, unom a horgászást, magamtól soha nem is vettem volna részt benne, de Tesómnak valamiért tetszik ez, így például régi nyaralásokon, mikor kiment este horgászni, elkísértem.
Mivel ritkán járok színházba (és annak is a fele a Vámpírok Bálja :-), mindig eléggé rákészülök, és mindig izgalmas maga az az este is, ami előtte és utána történik, épp annyira, mint maga a színdarab.
Júniusban szerencsére két színházam is volt – illetve három, ha a Mamma Miát is beleszámolom, mert az is június, habár az már nyaralás utánra esett; és nem is tetszett olyan nagyon.
Nemrég volt népszavazás meg mindenféle cikkek, hogy tiltsák be az Airbnb-t. Mert a lakók fel vannak háborodva, mert így nem lehet élni, meg minden (én nyilván a lakók/szomszédok szempontját nézem). Én nem szavaztam ezeken, de azért van véleményem.
Már akkor sem teljesen értettem, hogy mi a gond, mint ott lakónak: hiszen ezek két-három éjszaka után elhúznak a francba!
Míg viszont ha kifogsz a házadban egy állandóan ott lakó tirpákot, akkor az nem fog ám elmenni három nap múlva! Hanem az ott lesz egy hét múlva is, meg két hónap múlva is.
Ez ugyan nem valami nagy sztori, csak annyira jellemző az általános pechemre… Mindig pont fordítva sikerül, mint ahogy kéne. Ha fontos lenne, hogy kialudjam magam, akkor éjjel tutira óbégatnak a szaros ukránok a szomszédban; ha lényegtelen, akkor kussolnak. Ha épp a hátam közepére se kívánom a főnököt, akkor beállít 7.59-kor, holott előzőleg azt mondta, hogy szabin lesz; de ha kivételesen igazán fontos lenne, hogy bejöjjön valamit aláírni, akkor tényleg szabin van, sőt el vannak utazva külföldre.
Akivel találkozni akarsz, az lemondja, akit látni se akarsz, az meg a nyakadra mászik.
Miután hazajöttem a nyaralásból, sok más egyéb között új – még egy új! – szandált is kellett vennem. Van ugyan két viszonylag elegánsabb, de azokat melóba hordom; egy kimondottan színházi, azt színházba hordom, és ugye megvan még a régi 38-as Decathlonos – melynek a talpa 8 milliméterrel szélesebb, mint az új 39-asé. De az már nagyon jön szétfelé. Pont ezért vettem egy újat még tavaly szeptemberben. A szandált varró bangladesi gyerekmunkások bizonyára el se tudják képzelni, mekkora a 39-es női európai lábméret.
... Kb. 12.35-re értünk Keszthelyre. Átmentem a vasútállomásra (5 méterre van a busztól), mert ott emlékem szerint szintén ingyenes volt tavaly a vécé; azonban a retyón egy felirat volt, hogy épp most sajnos felújítják, úgyhogy menjünk az állomásépület mögötti mobilvécékbe!
Érted vazze, hát mikor kell felújítani Keszthelyen a vasúti vécéket, ha nem június végén, az iskolaszünet első hetében, amikor az egész ország levonul a Balatonra…
Nem lelki, hanem fizikai sebekkel: a bikinitől, az új szandáltól, végül egy nyugágytól :-D
A nyaralás előtti napok sűrűek voltak; szombaton ugyebár Öcséméknél jártam, vasárnap csomagoltam, a Decában vásároltam, este pedig Vámpírok Bálja :-)
Ez a sűrű program nagyon jó volt, de így nem tudtam ráhangolódni annyira a Bálra, mert a nyaralás kötött le; aztán a nyaralás 2. napján jöttek elő a Bál emlékei, és magamban végig a dalokat dudorásztam a Belső-tónál :-D
A nyaralás előtti időszak megint egyszerre volt fárasztó és kellemes :-D Elhatároztam, hogy idén egyedül megyek, Fater nélkül, ami roppant felszabadító volt, de ugyanakkor bűntudatom is volt. Megint elhatároztam, hogy le kéne fogyni, hogy kellemesen beleférjek a nyaralási cuccaimba; ez részben sikerült is. Aztán a csomagoláson rágódtam sokat, mert most ugye vonattal és busszal megyek-jövök, miáltal minél kevesebb súlyt kéne vinnem.
Vannak könyvek, amikről elsőre tudom, hogy meg fogom tartani. Vagy, ha kölcsönbe kaptam, akkor megveszem. Nagyjából a legtöbb könyvem ilyen :-)
Aztán van, amiről első olvasásra tudom, hogy megy a kukába. Illetve Öcsémnek adom, aki elpasszolja a Vaterán. Így én valamelyest támogatom őket – a bevétel az övék – és mégsincs kidobva a könyv, hanem valaki olyanhoz kerül, aki épp azt akarja megvenni.
Marha gyorsan eltelt a május. Nem írtam blogot, mert egyszerűen lusta voltam hozzá, és/vagy mindig volt valami dolgom…. Most gyorsan összefoglalom a hónapot.
Szerencsére rögtön egy négynapos szünettel kezdődött. Abból az egyik nap Zsófi 4. szülinapja volt! :-) És marha meleg lett.
